A hazaszeretet iskolája

A tudósító nem tehet mást, enged a két emberöltővel ezelőtti események sodrásának, és felüti történelmünk nem oly rég írt lapjait. Az erdélyi író, Székely János – a marosvásárhelyi magyar királyi „Csaba királyfi" honvéd gyorsfegyvernemi hadapródiskola egykori huszárnövendéke – kötetébe lapoz bele például (A nyugati hadtest – Kriterion Kiadó, 1979), amely az 1944 nyarán nyugat felé elindított hadapródiskolásokról szól, önéletrajzi adalékokkal.

„Lusta, lágy gyermek voltam, szétszórt figyelmű, ábrándos, tehetetlen. Örökös káoszban éltem, örökös időzavarban. A kiképzés gyötrelmei közepette egyszer csak arra ébredtem, hogy mindent idejében megoldok, mindig a soron következő feladatra összpontosítok, semmitől meg nem hőkölök, le nem török.

Arra eszméltem, hogy amire bárki más képes, arra képes vagyok én is, amit ember el tud viselni, azt én is elviselem. Tartásnak mondják ezt katonanyelven. Ezt a tartást tanultam meg én az iskolában. Kaphattam volna-e hasznosabb útravalókat bárkitől?"

Aligha. „Válaszképp" a kortárs, Gál Attila nyugállományú ezredes – amikor a megemlékezést a honvédelmi tárcával közösen szervező Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöksége nevében növendéktársaihoz szólt – Székelyt idézte. „Az iskolától tartásom, belső autonómiám, szellemi képességeim felismerését kaptam."

További részletek a Magyar Honvéd magazin november 11-én, pénteken megjelenő számában!