Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A megszállás napja

Szöveg: honvedelem.hu |  2009. március 19. 9:49

“Magyarország 1944. március 19-i német katonai megszállása és következményei” címmel tudományos konferenciára került sor csütörtökön a Hadtörténei Intézet és Múzeumban – e történelmi esemény 65. évfordulója alkalmából. A konferencia levezető elnöke Dr. Markó György ezredes a főigazgató tudományos helyettese.

1943. fordulatot hozott a második világháborúban. A sztálingrádi és a kurszki német vereség, Észak-Afrika elvesztése a nácikkal szövetséges országok politikai vezetését rádöbbentette, hogy a háború megnyerésére Hitler hadseregének egyre kevesebb az esélye. A fordulat először Olaszországban következett be, miután 1943 nyarán a nyugati szövetségesek partra szálltak Szicíliában. Mussolinit megbuktatták, az új olasz vezetés pedig némi habozás után szembefordult a

1595885129
németekkel. A tétovázást Hitler kihasználta és a németek rövid idő alatt megszállták az országot. Bár Mussolinit egy SS-egység kiszabadította és az olasz ,,csizma" déli részén a Wehrmacht megszilárdította a frontot, az esetnek komoly következményei lettek.

Miután értesült a Kállay kormány különbéke tapogatózásáról, Hitler elrendelte, hogy a német vezérkar dolgozza ki Magyarország megszállásának tervét. A Margarethe-terv első változata 1943 szeptemberében készült el és azzal számolt, hogy a Wehrmacht majd a Magyarországgal területi alapon vitában álló szomszédok, Románia s Szlovákia haderejével együtt lép akcióba. Az ősz folyamán a Vörös Hadsereg folytatta sikeres támadását és lassan megközelítette a Kárpátoknál húzódó magyar határt. A válságos helyzetben a németek többször átdolgozták a tervet s végül úgy döntöttek, hogy önállóan hajtják azt végre. Február végén Bécs környékén megkezdődött a megszálló katonai alakulatok összevonása.
A magyar kormány értesült a határ menti hadmozdulatokról, de a budapesti német követség hadgyakorlattal magyarázta azokat. Március 15-én Horthynak átadták Hitler 18-ára, a klessheimi kastélyba szóló tárgyalási meghívását. Horthy és a kormány tisztában volt azzal, hogy fennáll a megszállás veszélye, mégis elfogadta az invitálást. Az itthoni hadosztályok többsége a keleti és az északi határoknál állomásozott. Horthyék nem akarták azzal provokálni a németeket, hogy a főváros védelmére átcsoportosítják haderejüket. Bíztak benne, hogy a kormányzó a Hitlerrel folytatott tárgyalások során

1595885129
engedmények révén el tudja hárítani a veszélyt. Kleissheimbe érve Hitler közölte, hogy Kállay áruló, az angolszászokkal tárgyalt, kénytelen volt kiadni a parancsot a megszállásra. Ezután több viharos megbeszélés következett. Horthy nem volt hajlandó közös nyilatkozattal legitimálni az akciót, Hitler megtagadta csapatai visszarendelését. Végül szóbeli kompromisszum született, Horthy nem ad parancsot az ellenállásra, és beleegyezik Kállay menesztésébe, a helyén marad és a németek elvárásainak megfelelő kormányt nevez ki. Cserében Hitler eltekintett a szlovák és román csapatok részvételétől, és megígérte, hogy a megszállás csak átmeneti lesz.

Március 19-én hajnalban Werhmacht és az SS-alakulatok több irányból átlépték a határt. A nagyobb létszámú, de szétszórt magyar csapatok a vezérkari főnök parancsának megfelelően nem tanúsítottak ellenállást. A németek néhány óra alatt megszállták a stratégiai jelentőségű településeket, repülőtereket, hidakat, és körülvették a laktanyákat. Vasárnap reggel a budapestiek a német páncélosok motorzajára ébredtek, amit a propaganda a
„szövetséges" Német Birodalom haderejének bevonulásának minősített.