A misszióról tájékozódtak a családtagok

Szöveg: Szűcs László | 2009. szeptember 3. 10:37

Családi napot rendeztek szeptember 3-án Hódmezővásárhelyen, a Zrínyi Miklós Laktanyában, az Afganisztánba készülő MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) hetedik váltásában szolgáló katonák hozzátartozói részére. A rokonok és családtagok az afganisztáni hadszíntéri helyzetről is tájékozódhattak.

Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport hetedik váltásában szolgáló katonák családtagjait és rokonait vártak csütörtökön délelőtt Hódmezővásárhelyre, a Zrínyi Miklós Laktanyába. Az úgynevezett családi napot azért éppen itt szervezték meg, mert a PRT 7 személyi állományának döntő többsége a laktanyában települő 5/3-as lövészzászlóalj állományából került ki.

Az egész délelőtt tartó rendezvény célja az volt, hogy a kontingens parancsnoksága a katonák itthon maradó rokonait tájékoztassa arról, milyen körülmények várnak az Afganisztánba induló szeretteikre. Emellett pedig a hozzátartozók személyesen is találkozhatnak a „bajtársakkal" és a „parancsnokokkal", akikről a katonák az elmúlt hónapokban nagyon sokat meséltek. Sajnos az előzetesen vártnál kevesebb hozzátartozó érkezett a laktanyába, a családi nap szervezői szerint valószínűleg a munkanap miatt.

A Zrínyi Miklós Laktanyába érkezőket Szabó László ezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság szárazföldi főreferense, az MH PRT hetedik váltásának parancsnoka köszöntötte. Mint elmondta: a rendezvénnyel az volt a céljuk, hogy az Afganisztánba készülő katonák hozzátartozói és rokonai amennyire lehetséges megismerkedjenek a katonákra váró körülményekkel.

Éppen ezért a tartományi újjáépítési csoport hetedik váltásának pszichológusa Kovács Gabriella alezredes a misszió során fellépő pszichológiai problémákról és azok kezeléséről adott tájékoztatót. Kiemelte: a magyar misszióban nemcsak pszichológus, hanem tábori lelkész is szolgál, s mindez nagyban segíti a felmerülő problémák megoldását.

Ezt követően Szabó László ezredes – aki 2007. február és szeptember között a magyar PRT második váltásának is a parancsnoka volt – a hadszíntérről és az ottani szolgálatellátásról tájékoztatta a hozzátartozókat, majd kitért arra is, hogy melyek a legfontosabb szabályok a magyar táborban és a táboron kívül.

A harmadik előadást az MH 5. Bocskai István Lövészdandár humánszolgáltató és családtámogató rendszeréről tartotta meg Pintérné Kánvás Erzsébet százados, a debreceni humánszolgáltató és családtámogató iroda munkatársa. Ezt az irodát a nyáron éppen azért hozták létre, hogy a Magyar Honvédségség különböző misszióiban szolgálatot teljesítő „Bocskais" katonák családtagjai a felmerülő problémáikra a lehető leggyorsabban és legszakszerűbben kaphassanak választ. Ezúttal az ázsiai országba, külszolgálatra induló katonák családtagjait is szeretnék segíteni.

Az előadásokat követően Szabó ezredes, a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: a tartományi újjáépítési csoport hetedik váltásában összesen 235-en szolgálnak majd. Közülük öten horvát katonák, akik katonai rendész feladatokat látnak el. A magyarok döntő többsége a debreceni lövészdandár Hódmezővásárhelyen található 5/3-as lövészzászlóaljánál szolgál, de a teljes kontingens személyi állománya 21 katonai szervezet munkatársaiból tevődik össze.

A szeptember hónapban a hadműveleti területre induló magyar PRT tagjainak többsége járt már valamilyen misszióban. A legtöbben – összesen 71-en – a KFOR-ban szolgáltak, de több mint harmincan vettek már részt a Magyar Honvédség afganisztáni békefenntartó misszióiban is. Mindössze az állomány harmada az, akiknek a mostani lesz az első külszolgálatuk, ám ők is jártasak a békefenntartásban, hiszen éveken keresztül tagjai voltak a magyar-román közös békefenntartó zászlóaljnak. Ez a közös alegység ugyan „éles bevetésen" még nem vett részt, de a katonák rendszeresen jártak a különféle kiképzésekre és gyakorlatokra.

Szabó László ezredes hozzátette: bár Afganisztánban az elmúlt hónapokban érezhetően romlott a biztonsági helyzet, Baghlan tartományban szerencsére még mindig ritkák a különféle támadások. Szerencsére a helyi lakosok a magyar katonákat nem tartják ellenségnek, köszönhetően annak, hogy magyarok a helyi emberek szívéhez közelálló projekteket hajtanak végre a tartományban.