A profizmus iskolája

Az Országgyűlés 2003-ban döntött arról, hogy a Magyar Honvédség, a nemzetközi koalíciós erők részeként, egy maximum háromszáz fős kontingenssel, 2004. december 31-ig vegyen részt az iraki stabilizációs műveletekben. A végül ötpárti konszenzussal meghozott parlamenti döntést hosszas politikai vita előzte meg. Az akkori kormánypártok és az ellenzék között kezdetben maga a szerepvállalás szükségessége képezte a vita tárgyát, majd hosszas egyeztetések után a kiküldendő erők feladata felett polemizáltak a honatyák. Az opciók között szerepelt őr- és biztosító zászlóalj kiküldése, miután a Balkánon már sikerrel teljesítettünk hasonló missziót, de volt szó tanácsadók, kiképzők küldéséről is. A parlament végül egy szállítózászlóalj kiküldése mellett döntött. (E döntés is sok vihart kavart: volt, aki úgy gondolta, az őr- és biztosító szerepkör túlzottan „harci" feladat, míg mások azt mondták, hogy pontosan a szállítózászlóalj hajt végre fokozottan veszélyes feladatokat.)

A katonai vezetés felkészült bármely változat végrehajtásának előkészítésére. Miután megszületett a döntés a szállítózászlóalj kiküldéséről, azonnal elkezdték az állomány kiválasztását, felkészítését, a működési feltételek megteremtését. Hihetetlen nehézségeket jelentett ez a munka, hiszen a Magyar Honvédség addig nem vett részt ilyen veszélyes, bonyolult műveletben. Többek között meg kellett szervezni a folyamatos, több ezer kilométeres stratégiai légi utánpótlás-szállítást, a felkészítés során pedig a logisztikai támogatás megszervezésében, a fegyverzet és a felszerelés kiválasztásában figyelembe kellett venni a sivatagi viszonyokat, a terrorfenyegetettséget – és még folytathatnánk a sort.

További részletek a Magyar Honvéd magazin december 9-én, pénteken megjelenő számában!