A szegények atombombája

A vegyi és biológiai fegyvereket hadviselésszerűen az első világháborúban Ypres-nél alkalmazták először – mondta lapunknak Szombati Zoltán. A mérnök alezredes hozzátette: a II. világháborúban annak ellenére csak véletlen kiszabadulásokról van tudomásunk, hogy a német hadiipar már az 1940-es években kifejlesztette a maga fegyvereit: a szarint, majd nem sokkal később a szománt. Bevetését a félelem akadályozta meg.

Fortélyos félelem igazgat

A mérnök alezredes kiemelte: aktív és passzív védekezésről lehet beszélni az ilyen típusú fegyverek ellen. Mint mondta: egy kollegája ezt úgy fogalmazta meg: ott kell lecsapni, ahol ezek fellehetőek, azaz még bevetés előtt meg kell semmisíteni azokat. A passzív védelem körébe a közösségi és az egyéni eszközök tartoznak. Előbbieket a különféle óvóhelyek, és azok a harci eszközök alkotják, melyeket megfelelő szűrő és szellőztetőrendszerrel láttak el. Túlnyomást lehet bennük

Erre azért volt szükség, mert az egyik használt gáz, a kénmustár a teljes bőrfelületen hatott. Szombati Zoltán ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az további mérlegelés kérdése, hogy a civilek védelmét milyen fokig kell biztosítani. Ez csak a fenyegetettség fokától függ. A mérnök alezredes hozzátette: az I. Öböl-háborúban Izraelben a teljes népességet – beleértve az arabokat és a külföldieket – ellátták védőfelszereléssel: gázálarccal és különféle ellenanyagokkal. Az persze más kérdés, hogy ennek hasznát leginkább az arab ellenállók látták. Mivel a civil lakosság védelme súlyos gazdasági kérdés, így azt is körültekintően kell meghatározni, hogy békeidőben, Magyarországon mely csoportokat kell így védeni.

Lichnyy nomer

Mint minden tömegpusztító fegyver esetében, így ennél a csoportnál is örök kérdés, hogy kik juthatnak hozzá, s nem kerül-e illetéktelen kezekbe. Szombati Zoltán hangsúlyozta: ugyan egy közepes fejlettségű vegyiparral rendelkező ország már képes mérgező harci gázokat előállítani, ez azonban még nem fegyver. Egy felől kérdéses a hatékonysága. Az I. világháborúban például klórgázt vetettek be. Csak a németek 180 tonnányit használtak el belőle. Egy ekkora tömegű gáz fuvarozása, tárolása igen csak feltűnő. Ugyanakkor emlékezetes, hogy egy japán szekta, a Legfelsőbb Igazság 1995-ben vegyi fegyvert használt a tokiói metró elleni támadásban, melyben 12-en meghaltak, 5,5 ezer ember pedig kórházba került.

Ennél is súlyosabb következményekkel járt egy túszmentő akció során alkalmazott különleges altatógáz bevetése. 2002-ben csecsen terroristák foglalták el a moszkvai Dubrovka Színházat, ahol éppen egy katonasággal foglalkozó darabot játszottak az akció során mintegy 900 embert ejtettek túszul. Az orosz túszmentő akció során vetettek be egy gázt, melynek következtében 123 ember, köztük 14 kiskorú vesztette életét. Bár a különböző vizsgálatok bebizonyították, hogy az áldozatok haláláért a használt vegyi anyag a felelős, az ügyészség nem látott okot arra, hogy a tűzparancsot kiadó főtiszteket felelősségre vonják. Egyébként a balul sikerült akciónak köszönhetik a filmrajongók azt a 2004-es orosz akciófilmet, mely a Leszámolás – Terror címen került a mozikba, s mely igaz, hogy kurzusfilm, de egy teherszállító repülőgép élesben felvett kényszerleszállása minden pénzt megért.

Vegyvédelmi ruhát a recepcióról

Szombati Zoltán elmondta: az ominózus merénylet esetében a japán szekta szarint használ. Ennek halálos adagja már megfelelően kicsi, s zárt térben kellően hatékony. Előállítása pedig kisebb csoportok számára is lehetséges. A másik félelem a biológiai fegyverek rossz kezekbe kerülésével függ össze. Ez akkor erősödött fel, amikor az Amerikai Egyesült

Ugyanakkor Szombati Zoltán kiemelte: az, hogy valaki rendelkezik mérgező harci gázzal, az még nem jelent fegyvert, hiszen meg kell oldani a célba juttatást is. A már említett izraeli félelmet például az indokolta, hogy az iraki SCUD rakéták képesek ilyen anyagot célba juttatni. A mérnök alezredes egyébként hozzátette: a meglévő tüzérségi eszközök és rakéták majd’ mindegyike képes kisebb-nagyobb átalakítás után harci gázokat célba juttatni, ám a dolog még sem ennyire egyszerű. Egy-egy átalakítás után ugyanis új lőtáblázatokat kell kialakítani. Oka, hogy az ilyen fegyverek könnyebbek, mint korábban voltak, megváltozik a súlyelosztásuk, s másként viselkednek a levegőben.

Százezer iráni áldozat

Nem volt véletlen az izraeli félelem. Az 1980-ban kirobbant irak-iráni háborúban ugyanis már a kezdetektől fogva alkalmazott az iraki hadsereg ilyen jellegű fegyvereket. Már a ekzdeti szakaszban bevetették ezeket, főként mustárgázt és tabunt. Becslések szerint az áldozatok öt százaléka ezeknek a fegyvereknek a használata során halt meg. Egyes adatok alapján iráni részről mintegy 100 ezer katona esett áldozatul a vegyi támadásoknak. A legtöbb áldozatot a mustárgáz szedte. 20 ezer katona azonnal meghalt. Ugyanakkor a hivatalos becslések nem tartalmazták a civil áldozatok számát. 80 ezer túlélő közül mintegy ötezer szorult állandó orvosi kezelésre. Õk vér- tüdő és bőrelváltozásokban szenvednek. A Perzsa-öbölben megkezdődött 1991-es háborúban még annyira tartottak az amerikai csapatok egy esetleges vegyi támadástól, hogy H. Norman Schwarzkopf tábornok felvetette: ilyen támadás esetén a koalíciós erőknek meg kell fontolnia az atomfegyver bevetését.