Aki először vitte be a jazzt a laktanyába

Már a laktanyába történő bejutás sem olyan egyszerű, mert akihez megyek, állandó nyüzsgésben él és dolgozik. A kapunál szolgálatot teljesítő biztonsági őrök hiába keresik az irodájában és a környező lehetséges helyeken, nem kapnak visszaigazolást arra, hogy megbeszélt találkozónk van. Nem panaszként mondják a szolgálatot teljesítők: mindez elég gyakori Katona Jánosnál, akit csak akkor tudnak gyorsan elérni, ha próbája van a zenekarnak, mert akkor nagy valószínűséggel a helyén meg is találják. Hosszas keresgélés után beszélni tudnak vele, mehetek a találkozónkra.

Milyen gyökerekből ered ez a két szerelem, melyik volt előbb és mikor találkoztak?

Fiatalkoromban Balmazújvárosban éltem. Itt születtem és itt jártam az általános iskoláimat. Szüleim szerették a zenét és ezért egy zenei iskolába írattak be, ahol fúvós hangszereken tanultam. Az első szerelmem láthatóan a zene volt, itt szereztem azokat az élményeket, amelyek eljutattak addig a gondolatig, hogy én ezt szeretném egész életemben csinálni. Több országos klarinét versenyen is részt vettem, ahol dobogós helyezéseket értem el. Egy kedves tanárom meglátta bennem ezt a vonzódást és ő javasolta, hogy a zene szeretetét kössem össze a katonai hivatással. Erre ösztönzött az is, hogy a szüleim nagyon szerény körülmények között éltek és a Magyar Néphadsereg zenei középiskolájában történő tanulmányaim anyagilag nem terhelték őket. 1972-ben kezdtem meg itt a tanulmányaimat és öt év múlva, 1977-ben végeztem.

Katonazenészként merre szolgáltál és hogy kerültél Veszprémbe?

A végzést követően az első beosztási helyem Debrecenben a tiszthelyettes kiképző központban volt. A zenész társaimmal itt kezdtünk el egy kicsit mást is csinálni és kihasználni azt, ami a fúvós hangszerekben a katonai zenélés mellett még benne van. Alapítottunk egy jazz együttest és ez az egyik KI MIT TUD országos vetélkedőn 3. helyezést értünk el, amire sokan felkapták a fejüket. Két év után Egerbe kerültem a felderítő zászlóaljhoz, itt 1985-ig szolgáltam. Ekkor keresett meg Liszkai Csaba ezredes és kért fel arra, hogy segítsem az akkori Légvédelmi Hadtestnél a katona zenekar megszervezését, felállítását.

Mi volt az, amiért elvállaltad ezt az úttörőnek nevezhető feladatot?

Úgy gondolom, az egyediségében rejlik az oka. Az ember egy ilyen felajánlással életében csak egyszer találkozik, ezért jelent nagy kihívást. Tudtam, hogy a zenekar alapításba bele lehet bukni, vagy lehet egy olyat csinálni, ami a saját elképzelése, ezért egyedi és megismételhetetlen. Már ekkor kellőképpen megfertőzött a jazz műfaj, amit a Big-Band keretei között akartam továbbfejleszteni, de emellett mindig nagyon fontosnak tartottam a hagyományos katonazenei kultúrán belül, a fegyvernemi katona zene történetének a felkutatását, felélesztését és ápolását.

Gondolom, helyi hagyományok híján nehéz volt a kezdet…

Valóban nagyon nehéz volt az első időkben a megfelelő egyének kiválogatása és azok egy csapatba gyúrása. Közel 40 fős állománytáblánk volt akkor, amelybe nagy zenei tudású, de erkölcsileg is kiváló embereket kellett találnunk. Fontos volt mind a két kitétel, mert mint katonák állandón szem előtt vagyunk és a fegyelem nálunk ugyanúgy szerepet játszik a mindennapjainkban, mint a többi katonánál. Ezt várják tőlünk az emberek és az elöljáróink, de van egy alaki szabályzat, amiben szintén vannak elvárások, aminek nekünk is meg kell felelnünk. Ezért volt nehéz jó katonazenészeket találni! De ma sem jobb a helyzet.

Miért?

Azzal, hogy kiléptünk a katonai keretekből a civil szférába, bizony sok kapcsolat alakult ki a zenekar tagjai, valamint a civil szféra zenészei között és megismerve más életpályákat nagy a kísértés, ami a fiataljaink döntéseit erősen befolyásolja. A fluktuáció a zenekarnál már a kezdetektől nagynak mondható. A zenekar tagjainak 50-60 százaléka 3-4 évenként változik. A legutóbbi átszervezésnél például a 18 főből 8 fő ment el, kérte a tartalék állományba helyezését.

Ez azt jelenti, hogy 8-10 évenként szinte új zenekar alakul. Hogy lehet ezt a helyzetet kezelni?

Sok próbával, nagy kitartással, türelemmel. A szerencse ebben a dologban az, hogy az elmúlt évek kitartó munkája meghozta azt a népszerűséget a zenekarnak, hogy a csapatba történő bekerülés egyfajta zenei elismertséget jelent. Sok esetben a kilépő személy már hozza az új tagot, akik általában megfelelőek a kilépők pótlására. Ma elmondható, hogy nincsenek utánpótlás-gondjaink, tudunk válogatni a jelentkezők közül. Jelenleg 21 fő alkotja a zenekart.

A családod hogy bírja ezt a sok elfoglaltságot, egyáltalán van-e valami, amit ezen kívül még tudsz csinálni?

Több civil szervezetnek is tagja vagyok, többek közt a Szent Johannita Lovagrend rendes tagja, ami az angol királyi ház szervezete,

a Magyar Szent György Lovagrend megyei privorja,

valamint a Portugál Katonai Urak Társaságának tiszteletbeli tagja, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot.

De nem ezekre a címekre vagyok a legbüszkébb, hanem a veszprémi Légierő Zenekarra és az eltelt 23 évre.

És a jövő?

Tele vagyunk feladatokkal és új kihívásokkal. Megjelent az új CD-nk, amelyen fegyvernemi katonadalokat dolgoztunk fel és készítjük elő a következő CD felvételeit.

Rendszeres kapcsolatunk van az amerikai és a NATO katonazenekarokkal, folyamatos fellépéseink vannak itthon és külföldön. Ennek egyik állomása a közeljövőben 2008. április 26-27-én, Passauban lesz, de számos külföldi fesztiválokon veszünk részt Algériától Brüsszelig.

Magyarországon akkreditált katonai attasék nemzeti ünnepein, fogadásain a protokoll részeként jelenünk meg.

Katona János zenekara az elmúlt években több hazai és külföldi kitüntetésben és elismerésben részesült. Többek között az elmúlt évben kapták meg a Veszprém Megyei Érdemrendet, de birtokosai a Veszprém Város Pro Urbe kitüntetésének is.
Az ő nevéhez fűződik a Légierő Himnuszának a felkutatása, átdolgozása és hangszerelése.