Betonfal, kúszófolyosó és lángoló ablak

Mint minden nap, a mai is testnevelés foglalkozással indul a „nem katonai oktatási intézményben végzett, tiszti állományba vett személyek tanfolyamán". A kurzus hosszú és barátságtalan hivatalos nevét előszeretettel rövidítik „katonai végzettséggel nem rendelkezők", azaz KVNR-tanfolyamra. Itt, Ócsán, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Harcászati Kiképző Bázisán évek óta a hivatásos és szerződéses állományba került tisztek tanfolyamát szervezik meg, a tiszthelyettesek a szentendrei MH Központi Kiképző Bázison kapják meg a hasonló kiképzést.

„Hadnagy asszony, magát éppen most lőtték le!"

A terepszínű egyenruhába öltözött nők és férfiak szabályos alakzatban érkeznek a bázis bejáratának közelében található akadálypályához. A szakasz élén Nemes Antal őrnagy, a tanfolyam vezetője és egyik kiképzője áll. Rövid bemelegítést vezényel: gimnasztika, fekvőtámasz, és felülés gondoskodik arról, hogy az izmok „elérjék az üzemi hőfokot", és a későbbi feladatok során senki ne sérüljön, húzódjon meg.

Ezen a napon két foglalkozás vár a katonákra – tudom meg a főtiszttől – miközben a tanfolyam résztvevői az előttük álló kétszáz méteres akadálypálya elemeivel, és leküzdésük módjával ismerkednek az úgynevezett „száraz begyakorlás során".

A NATO szabvány szerint épült pályán van minden, mi „szem-szájnak ingere", több mint két méter magas betonfal, kerítés, kúszófolyosó, gerenda és mély árok is. Természetesen az akadályokat fegyverrel a kézben (illetve ahol az az előírás, háton) kell leküzdeniük a

Az első „körben" szinte mindenki elkövet néhány kisebb-nagyobb hibát: rosszul tartja a fegyverét, szabálytalanul veszi az akadályt, vagy éppen nem kúszik elég laposan…

– Hadnagy asszony, magát éppen most lőtték le! Húzza le a fejét! – kiállt oda a kúszófolyosóban küszködő egyik hölgynek Nemes őrnagy. Valljuk be őszintén, ebben a pillanatban nem ő az, akik a kiképzők népszerűségi listájának élén áll. Sőt…

Egyébként a kúszófolyosó az az akadályelem, amelyet előszeretettel mutatnak az amerikai háborús filmek katonai kiképzésekről szóló részeiben is. Csak a filmekben (illetve az amerikai hadsereg kiképzésein, a valósában is) egy géppuskával folyamatosan lőnek, meghatározott magasságban „pásztáznak", hogy a kúszó katona még véletlenül se emelje fel a fejét.

Harctéri „fíling"

Szerencsére a Magyar Honvédségnél ezt a drasztikus kiképzési módszert nem alkalmazzák. A harctéri „fíling" megteremtéséért az a néhány ködgránát a felelős, amelyeket az egyik kiképző szór szét az akadályelemek között, miközben a KVNR-tanfolyam résztvevői immár „élesben" futnak végig a pályán. A torkot kaparó, fehér füst szinte azonnal beborít mindent, és e „korlátozott látási viszonyok mellett" még nehezebb a feladat.

Amíg a kiképzendők az akadálypálya leküzdésével vannak elfoglalva, Szalay Zoltán ezredes, a ZMNE Kossuth

–A tanfolyamokon részt vevő tiszti és tiszthelyettesi állomány szinte kivétel nélkül főiskolát, vagy egyetemet végzett nőkből és férfiakból áll. Emiatt a tanfolyamok szervezői úgy gondolták, hogy a katonák önképzésére építve elegendő a csökkentett időtartam is – tájékoztat Szalay ezredes, akitől megtudom azt is, hogy a tisztek és tiszthelyettesek részére évente kétszer szerveznek hasonló tanfolyamot. A legénységi állomány számára továbbra is 14 hetes az alapkiképzés, az „újoncok" általában kéthavonta vonulnak be Szentendrére, az MH Központi Kiképző Bázisra.

A mostani tanfolyam szeptember 6-án kezdődött a Magyar Honvédség szinte valamennyi alakulatától érkezett tisztek számára – veszi vissza a szót Nemes őrnagy. Jogászok, meteorológusok, személyügyi-, és pénzügyi szakemberek, egyaránt vannak a szakasz tagjai között, sőt még egy tábori lelkész is akad a csapatban. Az állomány egész jól viseli az egész napos kiképzést, tisztában vannak azzal, hogy az itt elsajátított ismeretek minden magyar katona számára kötelezőek – mondja az őrnagy. Egyébként eddig leginkább elméleti és kisebb gyakorlati foglalkozásokon vettek részt a tisztek, a „komolyabb" kiképzések – például harcászat, vagy lövészet – a kurzus második felében kezdődnek.

Fekvőtámasz, ökölbe szorított kézzel 

Természetesen a középiskolásoknak is lehetőségük van kipróbálni magukat az akadálypályán. „Azonban ez nem megy bemelegítés nélkül – figyelmeztet Nemes őrnagy – ezért aki szeretné leküzdeni a pályát, annak le kell nyomnia húsz fekvőtámaszt". E látszólag egyszerű feladatot mégis csak kevesen tudják teljesíteni, hiszen a „katonai" fekvőtámaszt a betonon, ökölbe szorított kézzel kell nyomni, mégpedig az őrnagy saját tempójában. Mindez az jelenti, hogy két karhajlítás között nem ritkán egy-két perc is eltelik…

Rövid pihenő után Nemes őrnagy sorakozót rendel el a tanfolyamon résztvevő tiszteknek. A szakasz szabályos alakzatban indul el a gyakorlótér „túlsó vége" felé, ahol a kiképző bázis tűzakadálypályája található. A mai napi második feladat ugyanis ennek leküzdése lesz.

„A tűzakadálypályától egy kicsit mindig félnek a katonák" – meséli Nemes őrnagy, miközben a kiképzési foglalkozás veszélyeivel Berek Tamás őrnagy, az egyetem Vegyivédelmi Tanszékének docense ismerteti meg az állományt. Bemutatja a napalm pusztító hatását, s azt is, hogy milyen módszerekkel lehet lángra lobbantani a benzin és a sűrítőanyag közel kilencszáz fokon égő keverékét.

A fokozatosság elvét követve a tanfolyamon résztvevő tisztek első alkalommal ismét „szárazon", azaz csak egyenruhában és fegyverrel futnak végig a közel száz méter hosszú pályán. Megtanulják, hogy egy-egy akadályelemet milyen módon lehet szabályosan leküzdeni, hol kell a fejet lehajtani, a lábak elé nézni. A következő körben magukra öltik a gázálarcot, és a védőkesztyűt is, majd harmadszorra már a lángoló pályán futnak végig. Az égő fal, a tűzárok és lángoló ablak mind-mind komoly kihívás a katonák számára. Szerencsére mindenki sérülés nélkül megússza a kalandot.

Ketten a negyvenből

Kicsit még fújtat Révészné dr. Markovics Zita hadnagy, mikor arról kérdezem: milyen érzés leküzdeni a

Révészné hadnagy egyébként idén május óta katona, a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandár kommunikációs tisztje. Elárulja: már 2008 decemberében szeretett volna bevonulni, ekkor jelentkezett a megyei toborzóirodán. Bár kicsit sokáig kellett arra várnia, hogy magára ölthesse az angyalbőrt, nagyon jól érzi magát egyenruhában és a „lehető leghosszabb ideig" szeretne katona lenni.

A fiatal tiszt tanító, újságíró és jogász diplomával is rendelkezik, a polgári életben azonban eddig csak kommunikációs területen dolgozott, így örül, hogy a seregben is testhezálló beosztást kapott. Nem tagadja, kihívásnak tekinti a katonai pályát, hiszen így legalább saját maga számára is kiderül, hogy egészen pontosan mire képes.

Mint mondja: azért jelentkezett katonának, mert szerette volna kipróbálni magát az „egyenruhás közegben" is amely teljesen eltérő az eddigi munkakörülményeitől.

Úgy véli, a tanfolyamon számára teljesíthető követelmények vannak, persze azt is jól tudja, hogy a maihoz hasonló feladatok során, testnevelő tanárként van némi előnye a többiekkel szemben…

– Annak idején nem voltam sorkatona, éppen ezért szerettem volna megtudni milyen ez a környezet. Egyelőre nem csalódtam benne, várom a további kihívásokat – meséli Kóczi főhadnagy, aki idén július 1-jén kezdte meg katonai szolgálatát, tehát szinte azonnal elvezényelték az ócsai tanfolyamra, amelyen eddig nagyon jól érzi magát.

Fotó: Galovtsik Gábor