Bölcs Remete Erdőbényén
Szöveg: Lippai Péter | 2009. március 11. 10:24A különböző szintű doktrínák, szabályzatok és normagyűjtemények hiánya már régen nyomasztja a csapatoknál kiképzéssel foglalkozó szakembereket. A meglévő szabályzók jó része elavult, vagy nincsenek egymással összhangban. Sajnos ez érvényes a nem is olyan régen kiadott raj-, szakasz-doktrínára is.
Ugyanakkor a hatékony feladat-végrehajtás alapja a katona és a kisalegységek kiképzése. Az objektív és egységes szabályzók hiányában a kiképzés eredményessége nem mérhető. Ennek a helyzetnek a javításán kíván javítani a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandár vezetése, azzal a kezdeményezéssel, hogy egy szabályzatkidolgozó munkacsoportot hozott létre, hogy korszerűsítsék a rendszerből már kivont Ált/212 harcszabályzatot.
Noha a nevezett harcszabályzatot tartalmában az idő már sok helyen túlhaladta, de felépítésében és logikájában jó alapot nyújt egy új szabályzat kidolgozásához. A katonából álló kidolgozó csoportban nem csak a dandár három helyőrségében (Debrecen, Hajdúhadház, Hódmezővásárhely) szolgáló lövészbeosztású tisztek és tiszthelyettesek kaptak helyet, de munkájukat a szakbeosztásban szolgáló kollégáik is segítették.
A nagy odafigyelést és koncentrációt igénylő kidolgozó munkához mindenképpen szükséges kiragadni az ilyen feladatot felvállalókat a hétköznapi „taposómalomból".
A mindennapi kiképzési feladatok mellett ugyanis nem igazán effektív a tudományos jellegű elméleti munka. A dandár vezetése jól előregondolva ezért keresett ideális feltételeket munkacsoport részére és tervezte be az éves munkatervbe az év első – kevésbé mozgalmas – harmadára a rendhagyó projektet. A Honvéd Kulturális Szolgáltató Közhasznú Társaság erdőbényei üdülője minden szempontból ideális feltételt biztosított a munkához. Hasonló formában szervezett „alkotó műhelyek" a NATO más hadseregeiben már jól ismertek, de hasonló formájú továbbképzések a Magyar Honvédségben sem ismeretlenek.
A két hetet felölelő projekt stílszerűen a „Bölcs Remete" fedőnevet kapta. A „szerzők" zöme fiatal, külföldi iskolákat és missziókat megjárt tisztekből és tiszthelyettesekből került ki. A moderátor szerepét a dandár kiképzési főnökségének és 1. lövészzászlóaljának ilyen téren már némi tapasztalattal rendelkező tisztjei látták el. A kidolgozó munka egyik talán legfontosabb részét az általános alapelveket tartalmazó I. fejezet jelentette, amely együttes átbeszélése a terminológiai és alapelvi egységességet szolgálta. Ezt követően az egyes fejezetek átdolgozására szerzői párosok alakultak, akik napi két alkalommal, plénumosan osztották meg egymással addigi eredményeiket és kérdéseiket.
Egy-egy kidolgozói fázist közös összeolvasás követett, amely nem csak a tartalmi javítást, de megint csak a terminológiai egységességet is szolgálta. Ez a munkamódszer elég hatékonynak bizonyult az egységes szemlélet kialakítására és fenntartására.
A Zemplén egyik völgyében meghúzódó üdülő csendes téli környezetében arra is lehetőség nyílt, hogy a „szerzők" mindennap frissítő reggeli testedzés után vágjanak a szellemi munkába. A napi 8 óra kidolgozó munka után a résztvevők kötetlen formában olyan témákról is véleményt cseréltek, mint a hadtörténelem fontossága, a szolgálati kultúraváltás és a kiképzés rendszerének megújítási lehetőségei, vagy a megtartó erő fejlesztése.
A projekt végtermékét a dandár vezetése a 2009-es kiképzési feladatok során történő gyakorlati tesztelés után további tökéletesítésre meg kívánja köröztetni más katonai szervezeteknél is. Remények szerint a szerzői munkaközösség munkája érdemben is hozzá tud járulni a szabályzatfejlesztés közel sem egyszerű munkájához.
Fotó: A szerző felvétele
