Buda török kézen, az ország három részre szakad – 1541. augusztus 29.
Szöveg: honvedelem.hu | 2011. augusztus 29. 13:22Négyszázhetven esztendővel ezelőtt, 1541. augusztus 29-én I. Szulejmán csellel elfoglalta Buda várát, ezzel gyakorlatilag három részre szakadt az ország. A történelmi eseményre a Zrínyi Média által kiadott, és a Digitális Könyvtárban elérhető A hazáért mindhalálig – 1100 éve című kiadvány részleteit idézve emlékezünk.
Bár különböző rendi érdekcsoportok, bárói
ligák egymás és a király elleni harcaira
az addigi magyar és az európai történelemben
is számos példa volt, ám 1526 után a
hódítók malmára hajtották a vizet a különböző
hatalmi csoportok vetélkedései, amelyben
a földesúri ambíciókat az ország érdekei fölé
helyezték. Ennek veszélyét a politikai elit tagjai
ugyan felismerték, arról azonban nem tudtak
megegyezni, hogy ki lépjen vissza. Mindenesetre
a kiegyezés irányába ösztönözték
uralkodóikat. Hamarosan Szapolyai János
kénytelen volt belátni, hogy országlása a török
terjeszkedését segíti elő, ezért 1538-ban
Váradon titokban békét kötött I. Ferdinánddal.
Ebben még fiú utód esetén is kötelezte
magát az általa birtokolt országrészek átadására.
Szapolyainak még halála előtt fia született,
így János király hívei, élükön a politikát
irányító Fráter (Martinuzzi) György váradi
püspökkel, a csecsemő, János Zsigmond
(1540–1571) trónigényére hivatkozva, megtagadták
az egyezmény végrehajtását.
a szerződésnek, s közel 30 000 fős sereget
küldött Buda ostromára. Az erődítményt a
budai polgárok segítsége ellenére sem tudták
elfoglalni, a Török Bálint vezette magyar
csapatok török segítséggel felmentették a várat.
Mire I. Szulejmán szultán a fősereggel
Buda alá ért, szétverték Ferdinánd hadait.
Szulejmán, aki már megbízhatatlannak tartotta
eddigi szövetségeseit, szakított politikájával,
s a „bécsi király" uralma alatti országegyesítést
megelőzendő, a Magyar Királyság
középső részének elfoglalása mellett döntött.
A mohácsi győzelem 15. évfordulójának napján
csellel elfoglalta Buda várát, majd a táborába
hívott főurakkal közölte, hogy I. János
özvegye, Izabella királyné az ország keleti részében
uralkodhat tovább. Ezzel új államalakulat
jött létre, az Erdélyi Fejedelemség – az
ország három részre szakadt.
Buda oszmán kézre kerülése félelmet és pánikot
keltett az ausztriai és német birodalmi
tartományokban, hiszen joggal tartottak attól,
hogy ők lesznek Szulejmán következő célpontja.
Ám a nagy fáradsággal és költséggel összeverbuvált
mintegy 50 000 fős – német, osztrák
és magyar katonából álló – sereg csúfos kudarcot
vallott. Mire a csigalassúsággal felvonuló
csapatok Buda alá értek, az ellenfél már felkészülten
várta őket. Buda visszavételével meg
sem próbálkoztak, csak Pest ellen indítottak
egy erélytelen ostromot.
Szulejmán a következő években eredményesen
használta ki a keresztény erők tehetetlenségét.
Biztosította a Duna menti felvonulási
útvonalat és kialakította Buda közvetlen védelmi
övezetét. 1543-ban a Dunántúl déli részén
elfoglalták Siklós és Pécs várát, a Duna ellenőrzésében
kulcsszerepet betöltő Esztergomot,
majd Tata és Székesfehérvár a szultáni sereg
győzelmeinek állomásai.
