Együtt repült a Teve és az Ancsa

Szöveg: Szűcs László | 2009. szeptember 12. 21:03

A szállítórepülés hatvanadik és az AN–26-os típusú szállító-repülőgép magyarországi rendszerbe állításának harmincötödik évfordulója alkalmából rendeztek baráti találkozót szombaton Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison. A rendezvényen több százan vettek részt.

A múlt és a jelen. Egy LI–2-es, valamint két AN–26-os katonai szállító-repülőgép történelmi kötelékrepülésével kezdődött szeptember 12-én az a baráti találkozó, amelyet a szállítórepülés hatvanadik és az AN–26-os szállító-repülőgép magyarországi rendszerbe állításának harmincötödik évfordulója alkalmából rendeztek Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison.

A veterán LI–2-est, amely a típus egyetlen repülő példánya a világon, szokatlan „eszközzel", két üveg pezsgővel a kezében irányította egy katona a tárolóhelyre a landolás után.

A rendezvényre az ország minden tájáról érkeztek nyugállományú katonák, akik egykoron az AN–26-os „Ancsával", vagy éppen a LI–2-es „Tevével" repültek éveken keresztül. A találkozón részt vett Pintér Zoltán vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese és Orosz Zoltán vezérőrnagy, az MH ÖHP törzsfőnöke is. A program elején, mintegy „bevezetésként" a vendégek Nádas Tamás magyar-, és Európa bajnok műrepülő pilóta látványos bemutatóját tekinthették meg.

A baráti találkozót a fővédnök, Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke nyitotta meg. Elmondta: ezek a rendezvények, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy emlékezzenek, nagyon hasznosak a Magyar Honvédség számára. Különösen igaz ez akkor, ha a rendezvényeken olyan katonák és közalkalmazottak vesznek részt, akik tudásuk legjavát adva támogatták a Magyar Honvédséget és a Magyar Köztársaságot.

A vezérkari főnök kiemelte: szükség van az ilyen találkozókra, hiszen a hasonló összejövetelekből lehet erőt meríteni a

jövőre nézve. Tömböl tábornok hozzátette: az elmúlt esztendő és az idei év is bővelkedett különböző évfordulókban. Tavaly ünnepeltük például a Magyar Honvédség 160., valamint a magyar légierő 70. évfordulóját, illetve a katonai felsőoktatás kétszázadik jubileumát. A mai napon ünnepelt évfordulók pedig méltán kapcsolódnak ehhez a sorhoz.

– A hatvanadik évfordulónak talán egy különleges ízt ad, hogy a pápai bázisrepülőtéren idén kezdte meg működését a többnemzeti stratégiai légi szállítási flotta első egysége, amely a LI–2-esehez, vagy az AN–26-osokhoz hasonlóan a Magyar Köztársaság és a Magyar Honvédség érdekeit és feladatrendszerét szolgálják és támogatják – mondta Tömböl László vezérezredes, majd arról beszélt, hogy azok az eszközök, amelyeket a találkozó résztvevői üzemeltettek és üzemeltetnek mindenkor hasznosan szolgálták, és szolgálják a honvédség érdekeit.

Az AN–26-os repülőgépekről szólva a vezérkari főnök elmondta: az eszközök a mai napig megbízhatóak, az üzemeltetésüket végző állomány pedig lelkiismeretesen teszi a dolgát. S bár az „Ancsákat" rövidtávú légiszállításra tervezték, jól megállják a helyüket a hosszabb utakon is. Akár Afganisztánba, vagy éppen Irakba is el lehet velük menni.

– A legkorszerűbb, a legjobb technika sem ér semmit, ha azt nem elkötelezett, a szakmáját értő, szerető, azért áldozatot is hozni képes személyi állomány kezeli, gondozza és vezeti – hangsúlyozta Tömböl vezérezredes, aki elismerését és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a múltban és a jelenben a feladatok végrehajtásáért képesek és készek voltak tenni. Zárásként a vezérkari főnök elmondta: amíg a Magyar Honvédség létezik, addig ennek a feladatrendszernek is léteznie kell, addig ezt a képességet működtetni kell. S ezt attól az állománytól várja el, akik jelenleg is a helyükön vannak, végzik a munkájukat.

Kilián Nándor dandártábornok, a rendezvénynek helyet adó kecskeméti repülőbázis parancsnoka egy-két személyes élménnyel idézte fel azokat az éveket, amikor kezdő vadászpilótaként először találkozott az AN–26-os szállító-repülőgépekkel.

Elmondta: ezek az élmények még a mai napig előjönnek, ha fel kell szállnia egy „Ancsa" fedélzetére.

A parancsnok elmondta: a szállítórepülő század néhány évvel ezelőtt került a bázis alárendeltségébe. Ez a kecskemétieknek is újdonság volt, hiszen addig az időpontig csak vadászrepülőgépet üzemeltettek. A beilleszkedés azonban mindenféle gond nélkül megtörtént.

Lakatos Csaba alezredes, a szállítórepülő század parancsnoka az elhangzottakhoz hozzátette: az elmúlt években, bár ugyanaz a gép maradt, mégis folyamatosan változott technika. Az „Ancsák" ma már olyan berendezésekkel vannak felszerelve, amelyeket nagyon sok civil vállalat megirigyelhetne.

Az elmúlt évekről szólva a századparancsnok elmondta: a kilencvenes évek második felében folyamatosan csökkent a repülési idő, s a katonák gyakran kérdezgették egymástól: „mikor fogunk végre eleget repülni?" Ezután nem sokkal felbomlott Jugoszlávia, kitört a koszovói válság, és bekövetkezett az, amire soha senki nem mert gondolni: a második világháború után a Magyar Honvédség első, szervezett harci bevetését külföldön, hadműveleti területen a szállítórepülő század, az AN–26-os hajtotta végre.

– Végig repültük a délszláv válság teljes hadszínterét. Ezután következett az iraki háború. Irakba az első egyeztető csoport szállításától a kivonásig száznyolc bevetést hajtottunk végre, s most már Afganisztánba is tíz felett vagyunk – mondta Lakatos alezredes, hozzátéve: ebben az időszakban a pilóták bőven négyszáz óra felett repültek évente, a gépek pedig 500-600 órát töltöttek a levegőben. Ezt a rengeteg repülést mindenféle technikai meghibásodás nélkül hajtották végre, s ami még ennél is fontosabb, hogy semmiféle személyi sérüléssel járó baleset nem történt.

A beszédek után egy jóízű ebéddel vette kezdetét a kötetlen beszélgetés. Az ebéd közben a Honvéd Színház művészei szórakoztatták az egybegyűlteket. Desszertként pedig felszolgálták azt a tortát, amelyet az alakulat cukrásza, Domonkos Tibor készített a találkozó vendégeinek. A nemzeti színekben pompázó AN–26-ost ábrázoló tortán az első vágást Nagy József ezredes, a repülőbázis parancsnokhelyettese ejtette meg.

Az évfordulók alkalmából rendezett baráti találkozó a délutánba nyúló beszélgetésekkel, és a régi történetek felelevenítésével folytatódott.