Éjjel-nappal szereltek

Földi Tamás szakaszvezető katonai pályafutását Tapolcán kezdte. A három hónapos alapkiképzés és két hónapos szakirányú képzés után 2005 májusától Hódmezővásárhelyen a MH 5. Bocskai István Lövészdandár logisztikai századánál szolgál harcjármű-szerelőként. Eredeti szakmáját tekintve elektro- valamint autóvillamossági műszerész.

A Bevetési Irány az első gyakorlata. Nagyon tetszik neki.

„Ha este 10 órakor jött be egy javításra szoruló jármű akkor is megjavították, hogy azt másnap reggel ismét használni tudják. A több, mint 10 éves technikákon üzemanyagrendszer meghibásodás jelentkezett leggyakrabban. Mivel a laktanyában kevesebb az igénybevétel, most a gyakorlaton ezek a hibák gyakoribbak voltak."- fogalmazott a szakaszvezető.

Mint említette szerződése 2009-ben lejár, azonban a szakma szeretete és a biztos munkahely reményében szeretné azt meghosszabbítani. Tervei között januártól ugyanis külszolgálat teljesítése is szerepel.
Földi Tamás mindezek mellett kihangsúlyozta azt is: minden nap találkozik olyan fiatallal, aki elhelyezkedési problémával küzd. Ilyen sajnos a barátnője is, aki – bár Tamás nem örül neki a sok-sok férfi kolléga miatt – a jövő hónapban kezdi meg alapkiképzését Szentendrén és azt követően csatlakozik a Magyar Honvédség kötelékébe.

Mindent egybevetve úgy érzi sokkal inkább megbecsültebb a civil életben alkalmazott ismerőseivel szemben.

Beinschródt Attila, aki több mint 11 éve szerződéses katona közvetlen kollégája Tamásnak Hódmezővásárhelyen. A szakaszvezető 1997. szeptember16- án vonult be a Honvédséghez. Kezdetben a MÁV- nál dolgozott villanymozdony szerelőként. Miután sorkatonaként leszerelt, a társaság a folyamatos létszámleépítések miatt nem tudta alkalmazni. A katonaság gyermekkora óta vonzotta, így egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezett a Magyar Honvédséghez.

1997-ben fegyverszerelőként kezdett, s három évig tevékenykedett ezen a területen. Első missziója után átkerült a harcjármű javító szakaszba, s 2005 óta a karbantartás mellett nyilvántartási feladatokat is ellát.
Kezdetben UAZ, URAL, DAK, GAZ -66 gépjárműveket javított munkatársaival. Később viszont már a kerekes gépjárművekről harcjárművekre szakosodott, s onnantól kezdve már csak kimondottan BTR-eken dolgozott.

„Az elmúlt évekre vegyes érzelmekkel tekintek vissza. Pozitívumként említeném a rengeteg barátot, ismerőst, s azt, hogy olyan dolgokat meg tudok csinálni és ki tudok próbálni amire egyébként a civil életben nem lenne lehetőségem. Lövészeten olyan fegyvereket foghatok a kezembe, amit mások nem. Nagy kihívást jelentenek a különböző technikai eszközök, járművek kipróbálása és javítása is. Negatívum számomra az alacsony bérezés, bár a 13. havi fizetéssel, az üdülési csekkel, a rendszeres étkezési bónnal még így is jobban járok, mint a civil életben munkát vállalók."- zárta gondolatait a szakaszvezető.

Attila a Honvédségnél töltött idő alatt minden évben volt gyakorlaton akár többször is, s 1999. óta rendszeresen részt vesz misszióba is. Háromszor volt Koszóvóban, egyszer Boszniában.
A szakaszvezető fontosnak tartotta elmondani azt is, a gyakorlatokra szükség van azért, hogy a szakaszok összekovácsolódjanak. Véleménye szerint a tábori körülmények is sokat változtak az elmúlt évekhez képest. A hiányosságoktól eltekintve azonban a fiúk bizakodóak, hiszen néhány nap múlva családjuk körében lehetnek, s méltán megérdemlik azokat a szabadnapokat is, amelyek a gyakorlaton eltöltött hetek után járnak.

Fotók: Szanda Zsolt szds.