Életet mentettek a katonák
Szöveg: Albert Hedvig | 2011. november 30. 15:48Az MH 54. Veszprém Radarezred logisztikai zászlóaljának katonái, Miklós Zoltán törzszászlós, Léman Gábor törzsőrmester és Kiss Virág szakaszvezető éppen az alakulat simontornyai lőterén tartózkodtak, amikor az egyik ott szolgálatot teljesítő fegyveres vagyonőr rosszul lett és elvesztette eszméletét.
A katonák az évente ismétlődő egészségügyi kiképzésükből tudták, mit kell tenniük a váratlan vészhelyzetben, ennek köszönhető a történtek szerencsés végkimenetele.
Miklós törzszászlós azonnal külsérelmi nyomokat keresett a beteg fején, hogy kizárhassa a koponyasérülésből adódó eszméletvesztést, majd a többiekkel együtt kivitték a férfit az őrbódéból, és közös erőfeszítéssel stabil oldalfekvő helyzetbe fektették. Valaki lerántotta mikádóját, és a beteg feje alá tette. Léman törzsőrmester felmérte a helyzet komolyságát, és azonnal hívta a mentőket. Kiss szakaszvezető a beteg csuklója után nyúlt, hogy pulzust tapintson. Közben Miklós törzszászlós – a tanultaknak megfelelően – a légzés jeleit kereste.
Utólag úgy tűnt, ez volt a legfontosabb, amit tenni kellett. A férfi hirtelen nagy lélegzetet vett – mintha hosszabb idő után akkor jutott volna levegőhöz –, majd zihálni és fújtatni kezdett.
Az erősen verejtékező és remegő férfire újabb mikádók kerültek, közben kommunikálni próbáltak az üveges tekintetű emberrel. A vagyonőr addigra valamennyire magához tért, de beszéde és viselkedése még mindig a zavartság jeleit mutatta.
A rosszullét fegyveres szolgálat ellátása közben történt, így a férfin még ekkor is rajta volt a derékszíja és a szolgálati fegyvere. Léman törzsőrmester vetette fel, hogy a fegyvert még a mentők kiérkezése előtt biztonságba kell helyezni.
Miklós törzszászlós lassan és tagoltan közölte a férfival, hogy az egyik, időközben odaérkezett kollégája le fogja venni róla a derékszíját és a fegyvert, amit az – kerülve a hirtelen mozdulatokat – meg is tett, majd az előírásoknak megfelelően jelentette az eseményeket az elöljáróknak és az érintetteknek.
A „mieinkben" csak a mentők távozása után tudatosult, mi történt: egy igazi, éles vészhelyzetet éltek át, amelynek során tudásukkal, tetteikkel és lélekjelenlétükkel megmentették egy másik ember életét. Amíg kellett, szakszerűen és higgadtan – ahogy ők fogalmaztak – „egyszerűen tették a dolgukat", csapatban és egyénenként is.
A logisztikai zászlóalj és az ezred vezetése nagyra értékeli katonái tisztes helytállását a váratlan, életmentő helyzetben, és példaképül állítja őket társaik elé.
