Ellennépirtással vádolják Ruandát

1996-ban ruandai katonák szállták meg a kelet-kongói Chimanga menekülttábort, ahová honfitársaik menekültek az odahaza fenyegető újabb népirtás elől. A katonák összeterelték a táborlakókat, mondván, ételt osztanak nekik, hogy erőt gyűjthessenek hazatérésükhöz. „Hirtelen – idézi fel az ENSZ-jelentés – sípszó hangzott fel, s a tábort körülvevő katonák tüzet nyitottak. Eltérő források szerint 500-800 menekültet gyilkolhattak így le."

Amióta az általa vezetett lázadók 16 éve megfékezték a ruandai népirtást, az elnökké lett Paul Kagamé úgy vonult be a köztudatba, mint aki erős kézzel vezeti országát a stabilitás, a gazdasági növekedés és egyfajta megbékélés felé. Augusztusi, földcsuszamlásszerű választási győzelme előtt azonban súlyos vádak érték

Az ENSZ augusztus végén kiszivárgott jelentéstervezetét azonban nehezebb lesz leráznia magáról.

Az elsőként a Le Monde című francia lapban ismertetett dokumentum tanúsága szerint Kagamé főleg kisebbségi tuszikból álló hadserege a 90-es évek közepétől egyfajta ellen-népirtást próbált végrehajtani Ruanda hatalmas és kormányozhatatlan szomszédjának, a Kongói Demokratikus Köztársaságnak egyes részein.

A Ruandai Hazafias Front (RPF) Kagamé vezette hadserege 1994-ben – négy évvel az RPF által indított polgárháború kezdete után – Ugandából söpört végig az alig negyed magyarországnyi Ruanda területén, véget vetve a népirtásnak, amelyben a többségi hutukból verbuvált halálbrigádok mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le kormányzati támogatással.

A genocídium tettesei – köztük politikusok, papok és milicisták – ekkor a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságba szöktek, ahol elrejtőztek a megfélemlített hutu menekültek egymilliósnál is nagyobb tömegében. Amikor aztán újraszervezték erőiket, s az ENSZ által segített menekülttáborokból kiindulva fegyveres rajtaütéseket hajtottak végre Ruandában, Kagamé 1996-ban parancsot adott Kongó keleti részeinek lerohanására. Lépése háborút robbantott ki, amelybe további hat ország (Burundi, Uganda, Angola, Zimbabwe, Namíbia és a Közép-afrikai Köztársaság) avatkozott bele, s amelyben négymillió ember veszett oda, többségük betegségek és járványok következtében.

Az ENSZ emberi jogi főbiztosságának szakértői csoportja, amelyet azzal bíztak meg, hogy dokumentálja a kiterjedt konfliktusban elkövetett jogsértések legsúlyosabb eseteit, összesen 617 incidenst vett jegyzékbe az 1993 és 2003 közötti évtizedből, borzalmak részletes leltárát állítva össze emberek lekaszabolásáról, agyonlövéséről és élve elégetéséről. A félezer oldalas jelentés az érintett országok egyikére sem vet jó fényt. Több mint száz incidensben azonban olyan, nem egyszer tömeges gyilkosságok kerültek napvilágra, amelyeket Kagamé erői és szövetségesei követtek el hutu menekültekkel szemben. A szerzők szerint a feltárt esetek egy része, ha bizonyítást nyer a bíróság előtt, „kimerítheti a népirtás bűntettét".

A dokumentum alátámasztani látszik emberi jogi aktivisták évek óta hajtogatott véleményét, hogy Kagamé parancsnokait ugyanúgy

„A jelentés minden bizonnyal megtépázza Kagamé legitimációját, amely azon alapult eddig, hogy ő vetett véget a népirtásnak. Most viszont azzal vádolják, hogy végrehajtott egy másikat" – mondja Jason Stearns Kongó-szakértő.

Ruanda kezdettől tagadta, hogy atrocitásokat követett volna el a Kongói Demokratikus Köztársaságban, s a kigali kormány most dühödten cáfolta az új jelentést, az ország külügyminisztere pedig azzal fenyegetőzött, hogy kivonják békefenntartóikat a háború sújtotta szudáni térségből, Dárfúrból, ha szeptemberben jelen formájában teszik közzé az ENSZ-jelentést. Bennfentesek szerint ugyanakkor a dokumentum tervezetét éppen azért szivárogtatták ki, hogy elejét vegyék minden olyan ruandai próbálkozásnak, amely a jelentés tisztára mosására irányulhat.

Ami a fenyegetést illeti, a 3300 katonát számláló ruandai kontingens a legfegyelmezettebb részét képezi az ENSZ és az Afrikai Unió összesen 17 ezer fős dárfúri békemissziójának (Unamid). Ruandai a misszió parancsnoka, Nyamvumba altábornagy is, akinek ráadásul nagy érdemei vannak abban, hogy más afrikai országokat is sikerült bevonni az Unamidba – mutatott rá a Neue Zürcher Zeitung.

Az ENSZ-jelentés bizonyosan kellemetlen olvasmány lesz Kagamé támogatói, köztük az Egyesült Államok és Nagy-Britannia számára is, de aligha hoz majd változásokat, mivel Kagaméra úgy tekintenek mint egyensúlyteremtő erőre ebben a kaotikus térségben.

A jelentés sajnos a kongói helyzeten sem sokat változtat majd.

A feltárt atrocitásokat azzal a céllal foglalták katalógusba, hogy segítsenek leszámolni a térségben a büntetlenség szellemével, és igazságot szolgáltassanak az egymást átfedő kongói háborúk számtalan áldozatának. A kinshasai kormány azonban máris visszautasította az ajánlást, hogy állítson fel bizottságot az igazság feltárására és járuljon hozzá egy nemzetközi törvényszék létrehozásához. Kinshasa ehelyett saját bíróságai elé akar utalni minden bűncselekményt – az elé a kongói igazságszolgáltatás elé, amely döbbenetes alkalmatlanságáról és korruptságáról ismert.