„Élő személyeket keresünk”

Szöveg: Kánya Andrea | 2009. december 1. 9:44

Szabó Gábor, a Jászberényi Mentőkutyás Egyesület elnöke 1994-ben, a szajoli vonatszerencsétlenséget látva döntött úgy, hogy olyan kutyákat kellene kiképezni, amelyek képesek szaglásuk és speciális tudásuk segítségével embereket felkutatni. A honvedelem.hu ellátogatott az egyesület jászberényi székhelyű kutyakiképző bázisára.

Egy vasárnap délelőttre szerveztük meg a látogatást, hiszen ilyenkor többen gyakorolnak a bázison. Hétvégén az Egyesület összetett és sokrétű feladatainak majdnem mindegyikébe betekintést kaphat az idelátogató.

Az egyik nagy füves területen a „családi kedvencek" alapképzése zajlik, a kialakított akadálypályán vakvezető növendék kutyák gyakorolnak, a bázis hátsó részén létrehozott nagy kiterjedésű „mesterséges romterületen" pedig az Egyesület tagjai éppen elbújt személyek felkutatását gyakorolják kutyáikkal.

„A mentőkutyák, a vakvezető-kutyák, és a sportkutyák képzése mellett „kedvenckutya"-tartók részére is tartunk foglalkozásokat. Sőt, újabban már az agility szerelmesei is hódolhatnak szenvedélyüknek, ez újabb színfoltja az iskolának, és az alapítvány az ő működésükhöz is támogatást nyújt", mondja Szabó Gábor, az Egyesület elnöke, akivel a kiképzés kezdete előtt még van egy kis időm beszélgetni. „A Mentőkutyás Egyesület első bevetése 1998-ban volt, azóta több mint 100 családnak segítettünk felkutatni eltűntnek hitt hozzátartozóikat. Nem minden kutya alkalmas a feladatra, sok különböző feltételnek kell megfelelniük. A kutyakiképzés a kölyök kiválasztásánál kezdődik, – bár semmire nincs biztosíték – ilyenkor már sok alapvető tulajdonság tesztelhető, ami alapján behatárolhatjuk, hogy a kutya nagy eséllyel alkalmas-e lesz e a feladatra", magyarázza a kiképző.

Kérdésemre, hogy miért németjuhászokat látok túlsúlyban az iskolában, azt mondja: „Mi alapvetően nagyon sok németjuhászt képzünk ki, egyrészt mert sokáig németjuhász-tenyésztő voltam, és így jó rálátásunk van a németjuhász-állományra, másrészt mert általános megítélés alapján is jól használható ez a fajta ilyen feladatokra. Azonban több fajta is bizonyította már, hogy alkalmas erre a munkára: csapatunkban találhatóak golden- és labrador retrieverek, juhászkutyák, sőt még keverékek is."A területkutatásnál például nem mindegy, hogy a kutya milyen testalkatú – magyarázza Szabó Gábor. Kisebb méretű kutyák nem biztos, hogy bírják az iramot: „Az emeltszintű területkutató vizsga során egy 3 hektáros területet kell úgy átvizsgálni, hogy a kiképző az út közepén halad, és a kutyát jobbra-balra küldve vizsgáltatja át a területet. A szintidő húsz perc, ez idő alatt kell a team-nek az egész kijelölt részt átvizsgálnia és az ott talált személyeket jeleznie. A megfelelő fizikai állóképesség elengedhetetlen feltétele a sikeres teljesítésnek."

Szabó Gábor elmagyarázza, hogy a tehetség még nem minden, a kutyáknak számos vizsgát kell letenniük, hogy profi mentőkutyává váljanak: „A mentőkutyák nagyjából másfél éves kiképzésen vesznek részt, amíg eljutnak az első vizsgáig – sokszor a vizsgán derül ki, hogy még nincsenek megfelelő szinten. A kutyakiképzésben létezik egy kifejezés, az „általánosítás", amely azt jelenti, hogy az addigi kiképzés során megtanultakat a kutya minden helyszínen, a legkülönbözőbb szituációkban is begyakorolja, hogy alkalmazni tudja."

Közben a mesterséges romterülethez érünk, amely tulajdonképpen egy hatalmas kőhalom, roncsautókkal, régi bútorokkal, épületelemekkel és más berendezési tárgyakkal a tetején, mely egy katasztrófa sújtotta területet próbál modellezni. Mint Szabó Gábor mondja, a műromon mintegy 40 rejtekhely található, melyekkel különböző nehézségi fokozatú rejtések produkálhatók. Van könnyebben és nehezebben megoldható feladat is – lesz dolguk a kutyáknak.

„A mentések során alapvetően élő személyeket keresünk. A kutyát kölyökkorától kezdve arra tréningezzük, hogy keresse, találja meg, és jelezze az elrejtett személyt. Ha megtalálta, ugatással kell jeleznie, és ha így cselekszik, akkor kap egy játékot, vagy jutalomfalatot. Olyan szinten vésődik be az agyába ez a feladat, hogy másképp nem is tud később viselkedni. Popper Péter pszichológustól tudjuk, hogy az ember is gyermekként tanulja meg, hogy kanállal kell enni. Húsz évesen, mikor egyedül étkezik, és senki nem látja, akkor is kanállal eszik, pedig megtehetné, hogy kézzel egyen. Ám a gyermekkorban megtanultak mélyen bevésődtek az agyába. Kialakulnak olyan viselkedési formák, amely miatt egyszerűen nem tud másképp viselkedni sem az ember, sem a kutya – nyilvánvalóan kutyák esetében ehhez következetes kiképzési formákat kell alkalmazni! A romon pontosan tudjuk tehát a kutya viselkedéséből, hol van a rejtett személy. Annak ellenére, hogy élő személyek felkutatására képezzük a kutyákat, előfordul, hogy a kutya halottat talál. Vannak olyan kutyák, amelyeket kifejezetten halottak felkutatására képeznek ki, mi azonban alapvetően életmentő szervezet vagyunk, élő személyeket keresünk."

Felteszem a kérdést Szabó Gábornak: mi történik akkor, ha nincs bevetés? Vajon a kutya elfelejtheti a tanultakat? Érdekes választ kapok: „Ez nem függ a bevetésektől. A lényeg a rendszeres tréning. A tanultakat elfelejtheti, ha csak bevetésekre jár, sőt az éles helyzet ronthat is a kutya viselkedésén, olyankor ugyanis nem mindig van lehetőség a jelzések optimális megerősítésére" – mondja a kiképző, aki elárulja, évente általában 15 alkalommal kapnak riasztást a Rendőrségtől vagy a Katasztrófavédelemtől. Az országos statisztika alapján is nagyjából ennyi azoknak az eseteknek a száma, amelyek keresőkutyás beavatkozást igényelnek.

Szabó Gábort első kutyájáról, Zénóról, majd az első bevetésről faggatom. „Érdekes módon került hozzám Zénó. Másfél éves volt, mikor egy szomszéd faluban élő ismerősöm eladásra kínálta nekem. Viselkedésének első megnyilvánulásai alapján következtetni lehetett arra, hogy abszolút alkalmas mentőkutya kiképzésre. Két és fél évesen tette le első vizsgáját és hat évesen állt a világbajnoki dobogó harmadik fokára, négyszer volt magyar bajnok, mindeközben több mint 30 bevetésen segítette munkánkat. Az első bevetésünk a Gyulán 1998-ban eltűnt Szathmáry Nikolett kereséséhez kapcsolódik. A kislányt két napig kerestük, többszáz hektárt vizsgáltunk át, melyeknek átkutatása kizárta a kislány helyszínen való tartózkodását. Nyolc évvel később derült ki, hogy holttestét csak azok után ásták el, hogy az alakulatok levonultak a területekről."

Lassan összegyűlik egy kisebb csapat a műromnál, addig Szabó Gábor elmondja, nagyon fontos ebben a közegben a csapatmunka. „Ezek az emberek az élet legkülönbözőbb területeiről jöttek, a legkülönbözőbb érdeklődési körökkel, de ha gyakorlásról vagy éles bevetésről van szó, akkor az összhangnak teljesnek kell lennie, mert minden esetben egymásra vagyunk utalva." Szóba kerül az idei indonéz földrengés is, ahová az egyesület két tagja indult keresésre: „Összesen két élő jelzés volt, ám sajnos csak halottakat találtak társaim. Nem sokkal a jelzés előtt hunyhattak el, hiszen az összes

mentőkutya élőnek ítélte őket. A földrengéseken való munka egyébként nem is hasonlítható a hazai bevetésekhez. Törökországban például jéghidegben, sátorban aludtunk, a ruháink vizesek voltak, és miközben 24 órás megfeszített munka után pár órás pihenés következett volna, jött egy utórengés, amely húsz centire emelt minket a földtől. Nincs víz, nincs infrastruktúra, ami tovább nehezíti a munkakörülményeket."

Eközben már minden kutyás megérkezett – előkerül néhány jutalomfalat is. A bázis egyik sarkában őrző-védő kiképzés folyik, és elhangzik egy lövés: Szabó Gábor megnyugtat, nincs gond, a lövés a kutyák tesztelésére szolgál, ugyanis nem reagálhatnak rá negatívan. Közben a 15 hónapos Nala nevű labrador már elkezdte a keresést: pillanatokkal később ugat is a romok tetején – és a rejtekhelyről a jelzésért járó jutalmat felkínáló segéd bukkan elő. Mint Szabó Gábor mondja, 4-5 rejtés a kutya napi ételadagját is jelentheti. A következő menetben egy kutyának már több rejtést kell megtalálnia – jön Rocky, a németjuhász, aki labdáért dolgozik, minden simán is megy, hamar végez a feladattal. A következő kutyának elrejtőző személy a magasban, egy kocsi tetején helyezkedik el – Drazsé, a két éves labrador azonban orrát használva hamar megtalálja és jelzi őt is.

A Mentőkutyás Egyesület tagjai mindezt teljesen önkéntes alapon végzik – ez az önkéntesség pedig sok-sok vállalt kötelezettséget jelent. Ám az Egyesület tagjai mind elkötelezettek, nem véletlen hát, hogy a legtöbb, mentésre induló különleges csoportba Jászberényből is csatlakoznak szakemberek és kutyáik.