Féltékenységi dráma a Varsói Szerződésben
Szöveg: Kecskeméti József | 2008. szeptember 22. 11:20Albánia a Varsói Szerződés megalakulása pillanataiban, már 1955-ben annak tagja lett. Azonban sok időt nem töltött el aktívan a szervezetben, hiszen 1961-1962-től kezdve már nem vett részt a tanácskozásokon. 1968 szeptemberében pedig végképp szakított a Szovjetunió által megálmodott védelmi tömbbel.
Albánia jóformán egész történelme különféle szövetségesek keresésével telt el. Ez nem is csoda, hiszen függetlenségét csak 1914-ben nyerte el függetlenségét, igaz az I. Vilmos néven trónra lépő német Wilhelm zu Wied herceg alkalmatlan volt Albánia ügyeinek intézésére, s alig 8 hónapos regnálás után szeptember 3-án elhagyta az országot.
Az I. világháború kitörésével az ország anarchiába süllyedt: egy része Törökország, míg másik fele Olaszország és Szerbia kegyeit kereste. A II. világháborúban Mussolini csapatai rohanták le az országot, olaszbarát kormány alakult, s Albánia a náci Németország hű szövetségese lett.
Az ország 1944-ben szabadult fel a náci uralom alól, majd Enver Hoxha alakított kormányt. Jó szokás szerint leszámoltak a politikai ellenfeleikkel és nagyszabású államosításba fogtak. Kezdetben Jozip Broz Titoval ápoltak szívélyes kapcsolatokat, olyannyira, hogy mind a közigazgatásban, mind pedig a hadseregnél alkalmaztak jugoszláv tanácsadók.
Azonban Enver Hoxha számára egyre terhesebb lett a jelenlétük, s így 1948-ra először kiközösítették jugoszláviát, majd meg is szakítottak vele minden kapcsolatot. Az alig 29 ezer négyzetkilométernyi államnak újabb szövetségest kellett keresnie.
A következő kiszemelt Sztálin Szovjetuniója lett.
Bár néhány „reformot" bevezettek, ám titokban tovább tartott az ország Jugoszlávia-ellenes politikája, 1958-tól pedig Albánia már Kína barátságát kereste.
Éppen ez a két dolog terhelte meg főként a szovjet-albán viszonyt. Egészen odáig éleződött a helyzet, hogy 1961-ben az aktuális öt éves tervében Albánia nyíltan szembefordult a Szovjet Kommunista Párt akaratával. Ez volt az az év is, amikor kivonult az ország a Varsói Szerződésből.
A hivatalos indokok között a szovjet-kínai viszony elmérgesedése állt. Ez két dologból táplálkozott: egyrészt, hogy a 1958-ban, vagyis 5 évvel Sztálin halála után Mao Ce-Tung meghirdette a „nagy ugrás" politikáját, ami a sztálinista örökség egy az egyben való átvételét jelentette. Ugyancsak rossz hatással volt a viszonyukra, hogy, egy 1959-es indiai-kínai határvitában a Szovjetunió India pártjára állt.
Albánia hét év tüntető távolmaradás után, negyven éve, 1968 szeptemberében végképp kilépett a Varsói Szerződésből.
