Harci paripa, kerekeken

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként a Nurol Makina által kifejlesztett és gyártott, már harci tapasztalatokat is gyűjtött Ejder Yalçın többcélú, moduláris járművek a magyar igényeknek megfelelően átalakított és felszerelt változata lesz a Magyar Honvédség alapvető támogató harcjárműve a jövőben. Sőt, ez a jövő Tatán, az MH 25. Klapka György Lövészdandárnál már jelen is, hiszen az első tíz Gidrán február 8-9-én éjjel már be is gurult a tatai laktanya kapuján. A járműveket ugyanis még decemberben, a HM ArmCom Kommunikációtechnikai Zrt. bázisán felszerelték azokkal a híradástechnikai rendszerekkel, amelyek a hadrendbe állításhoz voltak szükségesek.

Az első tíz mellett további negyven, hasonló kialakítású járműre van megrendelés, amelyeket még Törökországban gyártanak le. A további mennyiséget azonban már a licenc alapján, Kaposváron fogják összeállítani; ennek során fokozatosan állnak át az európai fegyverrendszerek beépítésére. A programhoz kapcsolódó gyártási és kutatás-fejlesztési tevékenységet a továbbiakban német-magyar együttműködés keretében végzik.

No de voltaképpen milyen haditechnikai eszközről van szó? Egy modern, robbanásvédett külső és belső kialakítású, a tapasztalatok szerint jó terepjáró képességű (már amit a 16 tonnás maximális harci terhelés és a 4x4-es meghatás lehetővé tesz), modern, sokféle feladatra alkalmassá tehető, páncélozott járműről. A 14 tonnás önsúlyú Ejder Yalçın nem éppen apró: 5,7 méteres hosszúsága mellé 2,5 méteres szélesség és 2,5 méteres (torony nélküli) magasság társul. Ez viszont azt is jelenti, hogy repülőgéppel szállítható méretű. A mozgatásáról az orrban elhelyezett hathengeres, 8900 köbcentiméteres, 375 lóerős Cummins turbódízel motor gondoskodik, mely közúton legfeljebb 120 kilométer/órásra gyorsítja fel a járművet. A gyártó adatai szerint - jó útviszonyok mellett - akár 700 kilométer is megtehető egyetlen üzemanyag-feltöltéssel.

Nem véletlenül említettük meg a robbanásbiztos kialakítást: az eddigi, 21. századi hadviselést alapvetően befolyásolta az improvizált robbanótestek és az aknák igen széles körű használata. Az Ejder Yalçın páncélozott testének a talajtól 40 centiméterre kezdődő, alsó része V alakú kiképzést kapott, így a STANAG 4569 4-es szintnek megfelelő védelmet nyújt a bennülőknek. Természetesen a deszanttér padlózatát és az ülések rögzítését is úgy alakították ki, hogy csökkentsék a jármű alatt történt robbanás hatását. A már említett, nagy hasmagasság miatt a jármű képes 1,1 méter mélységű árkon vagy vízen is áthaladni.

Arról, hogy mennyire legyen okos és ütős a leszállított Ejder Yalçın, a vevő dönthet. A magyar Gidrán fegyverzetéről eddig nem sok információ ismert, azt leszámítva, hogy több járművön is látható volt már az ASELSAN SARP stabilizált, távvezérlésű torony. Erre 7,62 milliméteres közepes vagy 12,7 milliméteres nehézgéppuska, illetve 40 milliméteres automata gránátvető erősíthető fel. A torony tartozéka természetesen a nappal és éjjel egyaránt használható kamerarendszer, amellyel a célok felderítése és az azonosítása történik, illetve a lézeres céltávolságmérő. A védelmet segíti a felszerelt ködgránátvető rendszer is.

A már nyilvánosságra került képeken látható, hogy a járművekhez az ASELSAN SEDA-V akusztikus lövésdetektort is megvásárolta a Magyar Honvédség. Ez az érzékeny mikrofonrendszer segítségével képes meghatározni és a jármű személyzete számára megmutatni, honnan lőttek a Gidránra. Emellett automata tűzoltóberendezés vagy akár nagy teljesítményű csörlő is felszerelhető rá.

A gyártó szerint az Ejder Yalçınból csapatszállító, páncéltörő, légvédelmi, felderítő, tűztámogató, vegyivédelmi, önjáró aknavető, robot hordozására kialakított tűzszerész, aknamentesítő, parancsnoki, műszaki és mentő változat rendelhető már most is – de a hazai összeszerelésnek köszönhetően a Gidránok tényleg (szinte) mindenre alkalmasak lesznek, amire csak a Magyar Honvédségnek szüksége lehet.