Harmadik alkalommal indulnak Kongóba magyar orvosok

1998 és 2004 között véres polgárháború dúlt a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amihez kilenc afrikai állam is csatlakozott. A polgárháború során közel három és fél millióan haltak meg, nemcsak az összecsapások, de az éhínség, betegségek következtében is, több százezren pedig menekültté váltak. Az itt lakók ma is nyomorban és betegségektől szenvedve élnek. 2008. augusztusában ismét harcok kezdődtek Kongóban, novemberben pedig több mint 250. 000-en hagyták el lakóhelyüket. Csaknem 40.000 ember menekült át Ugandába.

A lakosok nagy része menedéket talált ugyan a táborokban, ám a kolera és az éhínség így is pusztít. A nemzetközi segélyszervezetek nehezen tudják eljuttatni a segélyeket az út rossz állapota, illetve a harcoló csapatok miatt. A térségben csupán hat segélyszervezet van jelen, akik többnyire élelmiszert, takarókat, vödröket osztanak, illetve egyetlen szervezet látja el az egészségügyi feladatokat. A menekültek sátrakban húzzák meg magukat, de van, akinek az sem jut. Sokaknak nincs megfelelő ruházata, ami védené őket a hideg ellen.

A megszállt kongói területeken egyetlen segélyszervezet sem működik. Nincsenek orvosok, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, orvosi felszerelések, a kórházak bezártak. A gyermekbénulás, a kolera, és a véres hasmenés fertőzéses betegség sorra szedi áldozatait.

A Háború Gyermekei

Az Afrikai – Magyar Egyesület (AHU) 2008-ban segélyakciót indított „Háború Gyermekei" néven. A segélyakció célja, hogy az AHU természetbeni és pénzbeli adományt gyűjtsön, azokat pedig eljuttassa a Kelet – Kongóban dúló háború áldozatainak.

A fegyveres harcok következtében százezrek menekültek és menekülnek el most is lakóhelyükről. A háborúnak eddig több ezer civil áldozata van, leginkább a nők és a gyermekek helyzete kilátástalan.

Az AHU minden rendelkezésére álló eszközét és kapcsolatrendszerét felhasználva gyorsan és hatékonyan próbál segíteni a szenvedő családokon. Az egyesület egyik tagja nemrégiben 20 tonna ruhát ajánlott fel 10 millió forint értékben, a szervezet elnöke, Dr. Balogh Sándor pedig a szállítási költség egy részével, 1 millió forinttal járult hozzá az akció sikeréhez.

„Az első misszió után három orvos csaknem ezer emberen tudott segíteni, nem volt hát kérdés, hogy megpróbálunk egy második, majd további missziókat is indítani"- mondta a honvedelem.hu-nak Pató Zsolt, az AHU elnöki megbízottja, valamint a Háború Gyermekei Segélyakció projekt vezetője.

Az Afrikai – Magyar Egyesület immár másodszor indított áprilisban önkénteseket a kelet – kongói Rutshuruba. Az orvosok egy hónapos gyógyító tevékenység után térnek vissza. A Háború Gyermekei Segélyakció keretében magyarországi egyéni és céges adományozók támogatása révén tudott segíteni a II. orvosi misszió a harcok következtében nincstelenné vált családokon, menekült gyermekeken. Az orvosok 135 kg egészségügyi felszerelést vittek magukkal.

„Azért indítottuk a missziót, hogy a menekülteknek adományt gyűjtsünk, egészségügyi ellátást szervezzünk stb. Mindehhez híres magyar embereket szólítottunk meg, akik azonosultak a gondolattal, hogy segítsünk a rossz helyzetben lévő embereken. Többek között Jaksity Kata, Vujity Tvrtko, Csányi Sándor és Kembe Sorel is részt vett 2008. decemberében sajtótájékoztatónkon, amelyen ismertettük a Háború Gyermekei Segélyakció részleteit", mondta a megbízott elnök, és hozzátette: „3-9 ezer forint befizetésével magánemberek, cégek kicsivel nagyobb összeggel járultak hozzá ahhoz, hogy segítséget tudjunk nyújtani. Elindult az orvosok toborzása, a munka, kapcsolattartás, adományszervezés. December és januárban megteremtődött az anyagi feltétele annak, hogy az időközben szervezett önkéntes orvosokat el tudtuk indítani a háborús övezetbe, Kelet-Kongóba: egy hónapon át három magyar orvos gyógyított a Kiwanja menekülttáborban."

Az első misszóban Dr. Juhász Ágnes zirci gyermekorvos, Dr. Juhász Györgyi szentendrei mentőorvos és Dr. Kurpé László hatvani háziorvos, a második, áprilisi misszióban pedig Dr. Pezderka Gyöngyvér tokodaltárói gyermekorvos, Dr. Csák Enikő budapesti neurológus és Szerbin Judit szerencsi önkéntes vett részt, és gyógyította hazájától több ezer kilométerre azokat a gyermekeket, rászorulókat, akik a menekülés és a kifosztottság következtében legyengült szervezettel élnek és a betegségeknek legkönnyebben áldozatául eshetnek.

„8-10 ezer ember, főleg gyermekek élnek szörnyű körülmények között e kongói területeken. Az orvosok sok esetben életmentő beavatkozásokat tudnak kint végezni, így például segítettek tömeges hasmenéses, férges betegségeken – ezekről rengeteg beszámolót is lehet olvasni honlapunkon", mondja Pató Zsolt.

„Az összegyűlt ruhaadományt elindítottuk Mombasa felé, egy munkatársunk pedig azon dolgozik, hogy onnan Kelet-Kongóba jusson 1500 km-t megtéve a konténernyi ruhaadomány, amely szintén nagyon fontos segítség az ottaniaknak", tette hozzá. „Sajnos egyelőre nem tudjuk megvalósítani, hogy élelmiszert és bizonyos használati tárgyakat vigyünk, mert az orvosi segítség költségei felemésztették az adományokat", mondta a megbízott elnök.

Pató Zsolt kifejtette, az első misszió után egyértelmű volt, hogy az orvosi segítség a legtöbb, amit nyújtani tud a szervezet: a magyar orvosok tehetségükhöz, eszközeikhez, felszerelésükhöz mérten mindent megtesznek annak érdekében, hogy egy hónapon át segítsenek a menekült táborban, valamint a környéken.

A megbízott elnök szerint az ENSZ-nek sokat köszönhet a szervezet. „Az első missziónak fontos segítséget nyújtott az ENSZ Kongóban állomásozó hadserege és környékbeli katonai parancsnoka, egy indiai kontingens ezredese, aki úgy döntött, hogy a felügyelete alatt logisztikai és biztonsági segítséget ad az orvosoknak. Reggeltől estig fegyveres kísérettel közlekednek az orvosok tehát, így sikerült elérni, hogy nemcsak a menekülttáborban tudnak gyógyítani, hanem a környező is eljutnak az úgynevezett mobil klinika szisztémánkkal – olyan beteg emberekhez, akik orvost még sosem láttak, és súlyos bajokat, fertőzéseket hordoznak. A mobil klinika azt jelenti: a három orvosunk a katonai teherautóra felpakolja orvosi eszközeit, felszereléseit, így eljutnak egy faluba, ott pedig felállítják a sátrat és katonai biztosítással látják el az embereket."

Csökkenő adakozási kedv

Pató Zsolt elmondása szerint sajnos az adományozási kedv idén csökkent a válságnak köszönhetően, ám még így is rengeteg orvos jelentkezik önkéntesnek. „Most már egyre több gyógyszert sikerül megszereznünk. Csupán adományokból viszont nem tudtuk volna a missziót megszervezni. Június 9-én indul a harmadik misszió – már meg is van a három orvos, elintéztük a vízumokat. Olyan orvosok tudnak kiutazni, akik valamilyen saját forrásból hozzá tudnak járulni a költségvetéshez. Szerencsére a magyar orvosokban nagyon erős a motiváció hogy segítsenek – és szakmailag is kihívást jelent számukra e nemes küldetés."

Az eddigi missziók során utazott már a csapatban házorvos, mentőorvos, neurológus, mikrobiológus is, a júniusi misszióba háziorvos és tüdőgyógyász is utazik. Pató Zsolt hangsúlyozta: „Különböző szakterületről érkeznek az orvosok, de általános orvosi tudásukat nagyon jól tudják használni. A tünetek tömegesek és aránylag egyszerűek, a diagnózist fel lehet állítani és a terápiát is meg lehet kezdeni a gyógyszerek segítségével."