A nagy átverés

Az igazi célok elrejtése mellett a valódi saját erő (látszólagos) megnövelését szolgáló eszközök, csalik alkalmazása igazából a katonai célú légi fotózás, légi felderítés elterjedésével virágzott fel. Az első világháborúban az átlagos felderítőtisztnek a látcső volt a legfontosabb felderítőrendszere; ezt aránylag könnyű volt becsapni a földön felépített hamis ágyúkkal, harckocsikkal, sátortáborokkal, repülőterekkel és vadászgépekkel. A korai légi fotók alacsony felbontása, nem mindig tökéletes minősége is kiváló alkalmat adott arra, hogy a csalilöveget igazinak „adják el". A francia fronton az ausztrál katonák így építettek például élethű brit Mark IV-es harckocsit fából és festett vászonból.

Álhadosztály Kentben

Az igazi fellendülést a második világégés hozta. Egy-egy fontos üzem, gyárkerület fennmaradását jelenthette, ha sikerült álcázással megváltoztatni a környéket. A szövetséges bombázóerők által rendszeresen támadott Németországban például Hamburg belvárosi részének számos területét ejtegették oly módon, hogy az oszlopokra kifeszített vásznakra, hálókra épületeket, kerteket, utcákat és járdákat festettek. Emellett szigeteket is építettek, amelyeket az Elba folyóra és az Alster-tóra rögzítettek.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 13-án, pénteken megjelenő számában!)