Altábornagyi előléptetés után államtitkári kinevezés

Több mint négy évtizede katona. Melyek a hivatásos katonai pályájának legfontosabb mérföldkövei?

1977-ben vonultam be az akkori Karikás Frigyes Katonai Kollégium hallgatójaként, ahol 1983-ban műszaki tisztként végeztem, majd egészen 2011-ig ezen a pályán szolgáltam. Ebbe beletartozik az, amikor alakulatoknál szolgáltam beosztott tisztként, parancsnokként, de beletartoznak azok az időszakok is, amikor különféle képzéseken, tanfolyamokon vettem részt. Ugyancsak ide tartoznak a külszolgálatok, akár a fegyveres misszió, akár a fegyver nélküli tartós külszolgálat. A műszaki pályán töltött 35 évben szerencsére nekem minden benne volt, ami ezen a szakterületen lehetséges. Nagyon sok élmény ért, nagyon sok tapasztalat halmozódott fel ez idő alatt. Mindig arra törekedtem, hogy az adott szervezet javát szolgáljam, azaz a szervezeti érdek nálam midig felülírta a saját személyes ambícióimat. Ugyanakkor fontos volt az is, hogy a rendszerváltást követően kinyílt a világ előttünk. A széles nemzetközi együttműködésnek köszönhetően a magyar katona megjelent külföldön, s úgy gondolom, soha, sehol nem vallott szégyent. Én magam például az Amerikai Egyesült Államokban végeztem el a felsővezetői képzést, és több évet szolgáltam külföldön. Ez is olyan impulzus volt, ami új motivációt adott a későbbiekben a pályámon.

Éveken keresztül egy beosztásban, az MH Egészségügyi Központ parancsnokaként szolgált, az utóbbi hónapokban azonban mintha kissé felgyorsultak volna az események ön körül.

Ez valóban így van. Tavaly októberben jöttem el az MH Egészségügyi Központból, amelynek öt éven keresztül voltam a parancsnoka. Akkor a vezérkarfőnök úr felajánlotta nekem az éppen megüresedő Honvéd Vezérkar főnök koordinációs helyettesi beosztást. Az én katonai hitvallásom mindig is az volt, hogy 4-5 évente célszerű váltani, új feladatokat, új kihívásokat keresni. Bár nagyon jól éreztem magam az Egészségügyi Központban – amelynek parancsnoki beosztása szerteágazó kihívásokkal együtt járó vezetői megbízatás -, úgy éreztem megérett az idő a váltásra, így elfogadtam a felajánlott új beosztást.

Éppen abban az időszakban érkezett a Honvédelmi Minisztériumba, amikor a Honvéd Vezérkar főnökhelyettesi beosztás is megürült, hiszen dr. Orosz Zoltán altábornagy Brüsszelben folytatta katonai pályafutását.

Ez egy nagyon intenzív időszak volt az életemben, hiszen idén januárig gyakorlatilag egyedül vittem a két beosztást. Ekkor kezdte meg a munkát, mint vezérkarfőnök-helyettes, Huszár János altábornagy úr.

Mindössze néhány hónapig volt a Honvéd Vezérkar főnök koordinációs helyettese…

Az áprilisi országgyűlési választások után az akkori vezérkarfőnök, dr. Benkő Tibor vezérezredes úr felkérést kapott a miniszterelnök úrtól, hogy legyen a megalakuló kormány honvédelmi minisztere. Ekkor kért fel engem arra, hogy vállaljam el az újonnan létrehozandó honvédelmi ügyekért felelős államtitkári pozíciót. 41 év aktív katonai pályafutást követően óriási megtiszteltetésnek tartottam és tartom a mai napig ezt a felkérést, amelyet örömmel és felelősséggel vállaltam el. Aztán úgy hozta a sors, hogy május 21-én – még mint a Honvéd Vezérkar főnök koordinációs helyettese – előléptem altábornagyi rendfokozatba, másnap pedig a köztársasági elnök úrtól átvehettem az államtitkári kinevezést. Vagyis, ahogy megkaptam a harmadik tábornoki csillagot, az egyenruhámat rögtön be is akasztottam a szekrényembe, mivel állami vezetőként szünetel a katonai jogviszonyom.

Gondolom, másnap már meg is kezdődött a munka.

Igen, azonnal nekiláttunk a munkának az immár három államtitkársággal működő minisztériumban. A parlamenti államtitkár és a közigazgatási államtitkár hagyományos feladatrendszere nem vagy csak minimálisan változott, a honvédelmi államtitkár feladatkörében viszont minden szakpolitikai kérdés megjelent. Így az államtitkárság a már eddig is létező szervezeti elemekkel megkezdte a saját struktúrájának kialakítását. Ennek két fő pillére van. Az egyik a humánpolitikai, a másik pedig a védelempolitikai terület. Mindkettőt tervezetten egy-egy helyettes államtitkár irányítja majd. Az ő kinevezésük jelenleg folyamatban van.

Mit jelent egészen pontosan ez a két pillér?

A humánpolitikai területen egyrészt a humán menedzsmentet, másrészt pedig az oktatás-nevelés-képzés rendszerét említeném. Létrehozását pedig praktikusan az is indokolja, hogy a honvédelmi költségvetés egy nagyon jelentős része a humán kiadásokra megy el. A védelempolitika pedig ismert, hiszen az eddig is jelen volt a minisztérium struktúrájában. E két pilléren túl azonban egyéb más feladatok is megjelennek az államtitkárság feladatrendszerében. Az egyik ilyen, hogy a HM Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztály az államtitkárság alárendeltségében végzi a továbbiakban a munkáját. A főosztály által felügyelt honvédelmi oktatási terület pedig rövid időn belül a humánpolitikai pillérbe tagozódik majd bele.

A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumra gondol?

Igen. Jelenleg Debrecenben működik az ország egyetlen katonai középiskolája, s nagyon szép eredményeket érnek el. Természetesen senki nem várja el, hogy a teljes tiszti és altiszti utánpótlás innen kerüljön ki – ez már csak számszakilag sem működne -, de az elmúlt években egyre több olyan végzős diákot engedtek ki az iskolából, akik elköteleződtek a haza védelmének ügye iránt, s vagy az MH Ludovika Zászlóaljban, vagy pedig az MH Altiszti Akadémián folytatták tovább tanulmányaikat. Elhatározott szándékunk újabb honvéd középiskola létrehozása, hiszen az jól látszik, hogy óriási az érdeklődés az ilyenfajta oktatás iránt. Jól mutatja mindezt, hogy szeptemberben a Kratochvil három osztályt indít a kilencedikes évfolyamban, erre a 60 helyre 149-en jelentkeztek.

Mikor kezdődik az államtitkárság új struktúrának kialakítása?

Már jelenleg is folyamatban van. Nyilván az átalakításnak a jövőben lesznek személyügyi kérdései is, hogy ki, hogyan, milyen beosztásban folytatja tovább a munkát. Természetesen azzal a csapattal dolgozunk tovább, akik eddig is vitték ezeket a területeket, tehát komoly személyi változásokat nem tervezek. Ez a csapat összeszokott, ismerik a dolgukat. Ugyanakkor a megjelenő új vezetői beosztásoknál hangsúlyosabban kerülnek előtérbe a személyügyi kérdések is. Az új struktúra létrehozása egyébként az idei év fő feladata.

És ezt követően mi lesz a legfontosabb feladat?

Ami egyben az egész honvédelmi tárca legfontosabb feladata is, azaz a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program, ami egy 10 éves időtartamú, vagyis ciklusokon átívelő projekt. Tehát most vagyunk az elején. Nagyon fontosak azok a kezdeti lépések, amelyek a program megvalósítását megalapozzák, mind humánpolitikai, mind pedig védelempolitikai szempontból. Azt gondolom – bár a program elemeiben már megindult – egy nagyon feszített munka vár ránk annak érdekében, hogy sikeres legyen. A megvalósítás során egyébként összhangba kell hoznunk azokat a védelemgazdasági és humán területeket, ahol a fejlesztések zajlanak. Hiszen nagyon sokat beszélünk arról, hogy ezek a fejlesztések nem lehetnek elég hatékonyak, ha az új technikai eszközökre nincsen kiképzett személyi állomány. De beszélhetnék arról is – és ez a Zrínyi 2026 program „honvédelmi", azaz „humánpolitikai" részének fajsúlyos része -, hogy egy nagyon erős tartalékos rendszerre van szükségünk. Be kell vallani őszintén, hogy az önkéntes tartalékos rendszer sok-sok részletének kidolgozásával még adósak vagyunk. A toborzás működik, ám ezen részelemnél is szükségesek még a további finomítások. Emellett fontos foglalkoznunk a másik lényeges kérdéssel, a megtartással is. Erre nagy hangsúlyt kívánunk fektetni a jövőben. Ugyancsak a Zrínyi 2026 honvédelmi részéhez tartozik az illetményrendszerrel és a lakhatási feltételekkel kapcsolatos kérdések rendezése; amit annak idején az életpályamodellben már megfogalmaztunk, ám szükséges a korszerűsítése és a naprakésszé tétele.

Hogyan néz ki a program „haderőfejlesztési" része?

Tisztában vagyunk vele, hogy a program sava-borsát a látványos haditechnikai fejlesztések adják. Most mégsem szeretnék részletekbe bocsátkozni. Azt azonban elmondhatom, hogy nagyon komoly munka folyik ezen a téren is, s minden beszerzés megkapja majd az őt megillető nyilvánosságot. Mindemellett fontos a képességek fejlesztése is. Ezek közül is kiemelkedik a kibervédelem, ami már csak azért is speciális, mert a mostani helyzetben egy olyan részét – konkrétan az informatikus szakmát – kell megszólítanunk a munkaerő-piacnak, amely amúgy is nagyon keresett. Ám nekünk olyan eszköztárat kell felvonultatnunk, amellyel igenis meg tudjuk őket szólítani és be tudjuk őket vonni a rendszerbe, a kibervédelmi koncepció kiteljesítéséhez ugyanis kellenek azok a szakemberek, akik ezt a szakterületet magas szinten művelik.

Az Ohiói Nemzeti Gárda és a Magyar Honvédség idén ünnepli együttműködésének 25. évfordulóját. Ez a magyar haderő egyik legtartalmasabb de mindenképpen a leghosszabb ideig tartó együttműködése. A kapcsolatfelvétel 1993-ban történt meg. Ekkor Magyarországon már érezhető volt az erős euroatlanti elköteleződés. Nyilván ez olyan feladatot is adott a Magyar Honvédségnek, hogy keresse azokat a kapcsolatokat, amelyek hozzásegíthetik az országot a NATO-csatlakozáshoz. Hiszen ezt a szándékunkat hivatalosan csak 1997-ben jelentettük be. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy minden amerikai állam nemzeti gárdája több országgal is együttműködik, így az ő részükről teljes nyitottságot tapasztaltunk. Annak idején valahogy természetes volt, hogy Ohióra esik a választás, hiszen ebben az államban nagyon sok magyar él. Az együttműködés már 1993-ban meg is indult, az amerikaiak minden, a NATO-csatlakozáshoz szükséges területen segítették a Magyar Honvédség felkészülését. A kapcsolat az észak-atlanti szövetséghez történt 1999-es csatlakozásunk után sem kopott meg, sőt a munkát ugyanazzal az intenzitással tudtuk tovább folytatni. Mára eljutottunk odáig, hogy katonáink együtt mennek misszióba, akár Koszovóba, akár Afganisztánba. A közép-ázsiai országban például éveken keresztül közösen mentoráltunk egy zászlóaljat, amely később „Combat Ready", azaz harckész minősítést kapott. Koszovóban pedig további együttműködést tervezünk az Ohiói Nemzeti Gárdával.

Milyen eredményekkel járt a mostani, amerikai út?

Találkozhattam a gárda parancsnokával, akivel konkretizáltuk a további együttműködés részleteit. Emellett volt lehetőségem kinn élő magyarokkal is beszélgetni, akik nagyon nagyra értékelik ezt az együttműködést. A magyar honvédelem napját pedig Washingtonban, a magyar nagykövetségen ünnepeltük. Itt – a Honvéd Vezérkar főnök képviseletében – kitüntetést adtam át azoknak az amerikai katonáknak, akik az elmúlt 25 évben sokat tettek a Magyar Honvédség és az Ohiói Nemzeti Gárda sikeres együttműködésért. Ajándékul pedig egy igazi kuriózumot vehettem át. Közismert Kossuth Lajos kötődése Ohióhoz. Ő számos levelet írt akkor, amikor egy 1852-es közgyűlésre készült. Ezekben a levelekben a demokráciával és a szabadsággal kapcsolatos elképzeléseit vetette papírra. Ezen kéziratok másolatát vehettem át egy szép könyvbe kötve. Az ajándék nagy valószínűséggel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumba kerül, az Ohiói Nemzeti Gárdával való együttműködésünk többi relikviája közé.

Fotó: Szabó Lajos zászlós és Lengyel József százados