Egységes és gyors fellépés

A honvédelmi tárca védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkára elmondta: a NATO megalakulása óta az észak-amerikai és európai szövetségesek együttműködésén alapul. Ez a kiindulópont nem változott az elmúlt hatvanöt évben, és továbbra is a legfontosabb alapelv marad, a biztonsági kihívások azonban folyamatosan változnak, a szervezetnek pedig mindig alkalmazkodnia kell a stratégiai környezethez.
A transzatlanti szövetség az első negyven évben ugyanazzal a nagy kihívással nézett szembe, a hidegháború végétől azonban megváltozott a helyzet. Siklósi Péter emlékeztetett: ebben az időszakban többen is feltették a kérdést, hogy van-e egyáltalán szükség a NATO-ra a Szovjetunió felbomlása után, a történelem azonban nagyon gyorsan megválaszolta a kérdést a balkáni háborúkkal. A NATO megtalálta új szerepét, és stabilitást, szabadságot teremtett közvetlen szomszédságában: e tevékenység sikerében a nyitott ajtók politikája is nagyban közrejátszott. A balkáni háborúk végeztével, az ezredforduló környékén többek számára ismét kérdésessé vált a szövetség szerepe, ám ezt követően a terrorizmus elleni harc került fókuszba. A NATO elmúlt csaknem másfél évtizedét a terroristák és az iszlám radikálisok elleni erőfeszítések határozták meg, az ISAF-misszió azonban 2014 végén befejeződik Afganisztánban. A történelem pedig az ukrán válsággal, illetve az Iszlám Állam megjelenésével ismét választ adott rá, mi lesz a szövetség feladata ezt követően.

Siklósi Péter leszögezte: az orosz lépések következtében Kelet-Európában létrejött jelenlegi helyzet bizonyos szempontból hasonlít az eredeti fenyegetésre, de sok szempontból teljesen új. „Nem hinném, hogy egy második hidegháború felé tartunk, ez valami más" − fogalmazott a helyettes államtitkár, és hangsúlyozta: a NATO-nak mind a jelenlegi orosz politika, mind az Iszlám Állam jelentette kihívásokra tiszta és egyértelmű válaszokat kell adnia. A szeptemberi walesi konferencián pontosan ez történt például a Készenléti Akcióterv (Readiness Action Plan) elfogadásával, illetve a megfelelően gyors fellépést lehetővé tevő Nagyon Magas Készenlétű Közös Alakulat (Very High Readiness Joint Task Force), a „lándzsahegy" – létrehozásával, az Iszlám Állam elleni műveletek tekintetében pedig egyetértés alakult ki azt illetően, hogy a szükséges lépéseket nem NATO-keretek között kell megtenni. A közös erőfeszítésekből Magyarország is jelentős mértékben kiveszi majd a részét mindkét válság rendezése érdekében.

A helyettes államtitkár a finanszírozási kérdésekről szólva emlékeztetett: a hidegháborús korszakban a NATO-t jellemző, nagyjából 50-50 százalékos amerikai−európai költségarány az ezredfordulóra kétharmad-egyharmadra változott az amerikaiak javára, most pedig már közelebb állunk a háromnegyed-egynegyed arányhoz. E tendenciák tarthatatlanságával már jóval az ukrajnai agresszív orosz lépések, sőt, a 2008-as grúziai háború előtt is tisztában voltak a felek, ám akkor nem jelentkezett olyan egyértelmű veszélyhelyzet, amely kikényszerítette volna a változásokat. Siklósi Péter kijelentette: sem az ukrán konfliktus, sem az Iszlám Állam vonatkozásában nem lehet gyors és egyértelmű győzelmekben reménykedni, mindkét esetben hosszú ideig húzódó válságra kell felkészülni. Mint mondta, a Nyugatnak a rendezés során bölcsességet, egységet és erőt kell mutatnia.

Fotó: Tóth László