Kézzel készítve

Az ötletet egy, a londoni Imperial War Museumban vásárolt különleges könyv adta Tőrös István kreatív szerkesztő számára, aki aztán a múlt év nyarán ezt a kiadványt megmutatta dr. Bozsonyi Károlynak, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. ügyvezetőjének.

– István azzal kopogtatott nálam, hogy szeretné elém tárni a könyvkiadók válaszát az internet jelentette kihívásra. A megoldás egyszerű, mint Kolumbusz tojása: olyat kell kínálni az olvasóknak, amit az internet nem tud, ez pedig nem más, mint a megfoghatóság élménye. E követelménynek az általa megmutatott dobozkönyv a legmesszebbmenőkig megfelelt, a lapjaira applikált zsebekben, tasakokban elhelyezett korhű dokumentumok reprint változataival – idézi fel a kezdeteket Bozsonyi Károly. – Adódott a kérdés: vajon mi is tudnánk ilyen kiadványt készíteni? Arra jutottunk, hogy egyedül nem, de a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal közösen minden bizonnyal. A következő lépésként tehát beszéltünk az intézmény parancsnokával, dr. Kovács Vilmos ezredessel, aki az ötlet mellé állt. Ezt követően elkezdődhetett a kiadvány készítése, amelybe az idő előrehaladtával a HM Zrínyi Nonprofit Kft. egyre több munkatársa és szervezeti egysége kapcsolódott be.

Az ügyvezető elmondta: már a kezdet kezdetén mindenki érezte, hogy ezt a munkát nem lehet rutinból elvégezni, s a végeredményt illetően talán néhányan szkeptikusak is voltak. Ám az első oldalak elkészülte után egyre nőtt a lelkesedés.

– A legnagyobb problémát az jelentette, hogy ilyen kiadványt korábban még senki sem készített Magyarországon, tehát ha elakadtunk, nem volt kihez fordulni segítségért; szabványok, tervrajzok híján mindent nekünk kellett kitalálni, kikísérletezni – jegyzi meg Bozsonyi Károly, akitől megtudtuk azt is, hogy a könyv november utolsó hetében jelenik meg, díszbemutatójára pedig a tervek szerint december 2-án, a HM HIM márványtermében kerül sor a honvédelmi miniszter jelenlétében.

Miután döntés született a kiadvány megvalósításáról, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereire várt a feladat, hogy megtöltsék a dobozkönyvet tartalommal. Az első körben két fontos kérdést kellett tisztázni: milyen témákat dolgozzanak fel, illetve mely fejezetekhez lehet mellékleteket, azaz korabeli dokumentumok reprint változatait illeszteni. E kérdések megválaszolása – Bozsonyi Károly és Tőrös István mellett – dr. Kovács Vilmos ezredesre, illetve a szerkesztési feladatok ellátásával megbízott dr. Sallay Gergely történész-muzeológusra várt.

– Fő célkitűzésünk az volt, hogy Magyarország aspektusából mutassuk be a háború előzményeit, eseményeit és következményeit. Átfogó képet akartunk adni hazánk, illetve a magyar katonák első világháborús szerepvállalásáról – tudjuk meg Kovács Vilmos ezredestől, aki szerzőként is részt vett a munkában: ő jegyzi a műszaki csapatokról, a tüzérségről, a magyarországi hadiiparról, illetve a trianoni békeszerződés katonai vonatkozású határozatairól szóló fejezeteket.

Egy-egy téma egy oldalpárt kapott. Ezeket az adott szakterület elismert kutatói, hadtörténészek, muzeológusok, levéltárosok írták, míg az újranyomtatásra érdemesnek tartott korabeli dokumentumokat Sallay Gergely gyűjtötte össze.

– Persze a szóba jöhető papíralapú műtárgyak száma kezdetben még messze több volt, mint amennyi végül belekerült a könyvbe. A nagy kupacból két körben négy ember – Bozsonyi Károly, Tőrös István, Sallay Gergely, illetve jómagam – válogatta ki azt a több mint 50 dokumentumot, amelyek reprint változatai teszik valóban különlegessé ezt a kiadványt – mondja a parancsnok.
A HM HIM dokumentációs osztályát vezető dr. Sallay Gergely történész-muzeológus ezzel összefüggésben rámutatott: igyekeztek minél érdekesebb, ugyanakkor kevésbé ismert dokumentumokat kiválasztani. Ennek eredményeként az amúgy kihagyhatatlan nyomtatványtípusok – például tábori levelezőlapok, gyászjelentések – mellett kuriózumok is helyet kaptak a könyvben, többek között a háború után az Atlanti-óceán átrepülésével a figyelem középpontjába került Endresz György főhadnagy, tábori pilóta arcképes igazolványa. A reprint dokumentumokra egyébként rákerült a HM HIM logója is, azért, hogy senki se élhessen vissza egy esetleg túl jól sikerült másolattal.

– Akárcsak a mellékletek esetében, a fotók kiválasztásánál is fontos szempont volt az exkluzivitás. Sok a beállított felvétel, mert az első világháborúban a hadi események fényképezése még egyáltalán nem számított rutinfeladatnak – indokol Sallay Gergely, majd hozzáteszi: muzeológusként úgy látom, a kötet ebben a formájában segíti a múzeumi gyűjtemények népszerűsítését. A kiállításokon tudniillik óhatatlanul háttérbe szorulnak a papíralapú műtárgyak, hiszen kevésbé látványosak, mint például egy fegyver, egyenruha vagy kitüntetés. Ez a kiadvány viszont – jellegéből adódóan – kifejezetten a korabeli dokumentumokra épül, s lehetőséget ad arra, hogy gazdag gyűjteményünk egy részét bemutathassuk.

Szerkesztői feladataiból adódóan a kéziratokat Sallay Gergely gyűjtötte be a szerzőktől, majd azokat – előszerkesztés után – továbbküldte a HM Zrínyi Nonprofit Kft.-be, egészen pontosan a dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy vezette könyv- és kiadványszerkesztőségbe.

– A kivitelezés tekintetében ez egy rendhagyó könyv, nem hasonlítható egyetlen korábbi kiadványunkhoz sem. Újdonság a maga nemében, hiszen ilyen kialakítású, hazai szerzők közreműködésével készült, magyar kiadó által kiadott kötet még nem jelent meg itthon. A munka ennek megfelelően rengeteg buktatóval járt, a siker érdekében szoros együttműködésre és számtalan egyeztetésre volt szükség, mindenki részéről kellett a kompromisszumkészség – hangsúlyozza Isaszegi János. – Az egyik feladatunk a kéziratok gondozása, tehát az olvasószerkesztői, korrektori, nyelvi lektorálási munka elvégzése volt; e tekintetben Kiscelli Piroska, Mészáros Károly és Eszes Boldizsár nevét kell kiemelnem.

Többkörös egyeztetés volt a szerzők és a korrektorok között a megjelenésre szánt tartalmat illetően, legvégül Kovács Vilmos ezredes elvégezte a kész oldalak szakmai lektorálását; leszámítva az általa írt fejezeteket, mert azokat helyettese, dr. Horváth Csaba alezredes olvasta át szakmai szemmel.

– Nagy felelősség hárult Benkő Krisztinára is: műszaki vezetőként neki kellett gondoskodnia arról, hogy olyan termék szülessen, amelyet az ötletgazdák, a szerkesztők és a szerzők megálmodtak – folytatja Isaszegi vezérőrnagy. – Nem mindennapi feladatot jelentett például a mellékletek újranyomtatásához szükséges papírok kiválasztása. E tekintetben kompromisszumokat kellett kötnünk, hiszen a 100 évvel ezelőtti nyomdatechnika és a papíripar nagyban különbözött a maitól. Célunk az volt, hogy a reprint dokumentumok korhűk, ugyanakkor tartósak is legyenek.

A könyv a nyomdai szakemberek számára is tartogatott kihívásokat. Nyomdatechnikai szempontból ugyan sem a belívek, sem a mellékletek előállítása nem jelentett problémát, ám ugyanezt már nem lehetett elmondani a kötészetről.

– Eddig még nem készítettünk ilyen kiadványt, de hazánkban más sem: a korábban Magyarországon forgalomba hozott dobozkönyvek kötészeti feldolgozása ugyanis a Távol-Keleten, főként Malajziában történt rengeteg kézi munkával, hiszen a részfeladatok zömét nem lehet gépesíteni. Gondolok itt például a korhű mellékletek tárolására szolgáló pergamentasakok elkészítésére. Ezekből egy-egy könyvbe 11 darab került, s mivel a kiadványt 3000 példányban nyomtuk, könnyű kiszámolni, hogy összesen 33 000 tasak kellett. A rövid határidő miatt mi ezt a mennyiséget nem tudtuk volna megcsinálni; legyártottuk a mintákat, amelyek alapján egy alvállalkozó végezte el a feladatot. A pergamentasakok aztán kétoldalas öntapadó ragasztó segítségével kerültek rá a könyv lapjaira, mondanom sem kell, kézi erővel, hiszen ez a munkafolyamat sem automatizálható – avat be a részletekbe Pásztor Zoltán, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. sokszorosító osztályának vezetője.

A 11 tasakba 44 papíralapú műtárgy reprintje került, ezeken felül a könyvtestbe további hat mellékletet ragasztottak be, a két süllyesztett zsebbe pedig 1-1 hajtogatott dokumentumot illesztettek. Talán éppen e süllyesztett zsebek elkészítése jelentette a legnagyobb kihívást. A könyvet lapozgatva nem véletlenül találkozhatunk ilyennel mindössze két oldalon.

– A zsebek nyílását egy speciális gép segítségével kellett kialakítani, majd az így előkészített ívet és a hátoldalát a megfelelő formára vágott kétoldalas öntapadó ragasztóval összeragasztottuk. A zseb körüli részt ezen felül megerősítettük egy 170 grammos betétlappal azért, hogy az ne szakadjon el a mellékletek kiemelése, illetve visszahelyezése során. A zsebes oldalak elkészítése teljes egészében kézi erővel történt: két hónapon keresztül 7–11 ember dolgozott ezen, a nyomda által elvégzett összes kötészeti feladat pedig 1700 munkaórát tett ki – összegez Pásztor Zoltán.

A dobozkönyv tartalmaz két DVD-mellékletet is, melyekre összesen három óra anyag került.

– A 180 percnyi felvétel gerincét nyolc, a Katonai Filmstúdió műtermében korhű díszletek között rögzített kerekasztal-beszélgetés adja; ezek – igazodva a kötethez – első világháborús témákban zajlottak, nagyrészt a dobozkönyvet szerzőként jegyző történészek részvételével. A díszletek megtervezésében Dani Atilla vállalt oroszlánrészt, míg a kivitelezés a HM Zrínyi Nonprofit Kft. rendezvényszervező és dekorációs osztályának érdeme volt – mondja Wonke Rezső, a Katonai Filmstúdió vezetője.

Ezen felül a DVD-kre rákerült még egy-egy dokumentumfilm a kitüntetésekről, a katona-egészségügyről, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében rendszeresített lőfegyverekről, illetve a háborús művészeti alkotásokról és relikviákról, továbbá Csernák János színművész előadásában Gyóni Géza „Egy éjszakára" című, a témához erősen kötődő verse is. A duplalemezes mellékletet első világháborús katonaindulók és -énekek teszik teljessé.

– Az indulókat méltó környezetben, a Ludovika Akadémia épülete előtt vettük fel az MH Légierő Zenekar Veszprém közreműködésével, míg a Honvéd Férfikar előadásában hallható énekeket a filmstúdiónkban rögzítettük. Mindezeken túl, katonai hagyományőrzőkkel két helyszínen, Csobánkán és Oroszkán leforgattunk különböző háborús jeleneteket, amelyeket aztán a már említett kerekasztal-beszélgetések illusztrálásához használtunk, az egykori hadszíntereken – például Przemysl-ben – felvett anyagokkal együtt – summáz Wonke Rezső.

Fotó: Tóth László