Hetvenhét nap Franciaországban

Hogy merült fel, hogy Ön utazzon Franciaországba?

Elsősorban a nyelvtudásomnak köszönhetem, hogy szóba került a nevem. Középfokú szóbeli nyelvvizsgával rendelkeztem, ami fontos volt ahhoz, hogy kommunikálni tudjak a képzés alatt a kiképzőimmel és a társaimmal. 2009 augusztusában az alakulat parancsnoka, Dr. Böröndi Gábor dandártábornok hívta fel a figyelmemet a képzésre, amit örömmel vállaltam. Így kerültem októberben a francia nemzeti tiszthelyettes képző iskola tanfolyamára (L’École Nationale des sous-officiers d’active (ENSOA)).

Az itthon elsajátított nyelvtudását milyen mértékben tudta hasznosítani a nyelvterületen?

Az első két hétben nagyon nehezen kommunikáltam, de ezt követően megszűntek a gátlásaim és egyre bátrabban beszéltem. Mivel az oktatás alatt nem csak francia oktatókkal kerültünk kapcsolatba, nagyon nehéz volt a különböző dialektusokat megérteni. Általában a vendégoktatókat és néhány társamat értettem meg nehezebben, de mindenki segítőkész volt.

Hogyan épült fel a képzés?

Egy kéthetes átképzéssel kezdődött, úgynevezett „Kiképzők kiképzésével", ami a francia kiképző tiszthelyettesek tanfolyama volt. A kiképzés 5 fő részre tagolódott: elméleti felkészítés, elsősegély alapjai, testnevelés, francia növendékkiképzés, kiképzői vizsga. Az elméleti felkészítés során megtanulhattam a foglalkozás megszervezésének követelményeit, a foglalkozás vezetői alapismereteket, a foglalkozás levezetésének és visszaellenőrzésének szabályait. A tanfolyam következő fázisában az elsősegélynyújtás alapjait és a foglalkozás felépítésének követelményeit, valamint az oktatástechnikai eszközök helyes használatának módjait sajátítottuk el. A testnevelés foglakozások keretében a fizikai állóképesség megtartása és fejlesztése volt a legfontosabb, ugyanis a testnevelés a kiképzés negyven százalékát teszi ki.

Ezt követte nyolchetes időtartamban a szárazföldi zászlóaljaknál töltött csapatgyakorlat.
A vezetőképzés keretében volt lehetőségem bemutatni az elöljáróknak és a társaimnak a saját alakulatomat, és a magyar katonai szolgálatot, valamint egy záró gyakorlat elméleti tervezésében voltam megfigyelő. A gyakorlati rész 5 napos volt az ENSOA gyakorló bázisán, amelyen magam is részt vettem.
A gyakorlat során kiképzést kaptam az iskolában használt kézifegyverekből (FAMAS gépkarabély; PA hadipisztoly) majd eredményes vizsgát tettem. A vizsga elméleti számonkérésből valamint a biztonsági rendszabályok ismeretéből, a fegyver szét– összeszereléséből, a biztonságos tűzkésszé tételéből valamint a tüzelési testhelyzetek felvételéből álltak. A záróvizsga 2 fő részből állt. A vizsga első részében a hallgatók elméleti vizsgát tettek, amelyet megtekintettem. A vizsga második része járőr típusú volt, amelyen magam is részt vettem. A járőrvizsga menetgyakorlatból és az ellenőrző pontokon vizsgafeladatokból állt. A vizsgát követő napokban az avatásra készült a szakasz, és naponta testnevelés órákon vett részt, ahol a testi képességek fejlesztése volt a meghatározó. Minden lehetséges foglalkozáson részt vettem, hogy minél több tapasztalatot gyűjthessek.
Szükségem is volt a fizikai erőnléti edzésekre, ugyanis az ottani hallgatók és katonák nagyon erős fizikummal bírnak, például a nálunk normaként teljesített 3200 méteres távot átlagosan 11 perc alatt futották le. Így az én 13 perces futásommal ott az utolsók között értem célba, ami egyébként hazai viszonylatokban nem számít rossz eredménynek. Ott kevesebb korcsoport van, mint nálunk, így gyakran megtörtént az, hogy lehagytak, például a 45 év körüli zászlóaljparancsnok (aki egy hölgy), többször lekörözött a futópályán. Persze mondanom sem kell, hogy nagyon gyakori volt az, hogy a napi 10-15 kilométeres futást felfelé a hegyoldalban teljesítettük.
A rengeteg edzésnek köszönhetik a francia katonák ezt az erőnlétet, a 11 hetes kint tartózkodásom alatt jómagam is nagyjából ezer kilométert futottam.

Milyen fegyvernemben szolgáló katonákkal dolgozott együtt?

Az iskolának az volt a nagy előnye, hogy az ország minden tájáról érkeztek katonák, így volt alkalmam együtt dolgozni minden fegyvernem képviselőjével.

Nyilvánvaló, hogy Magyarország és Franciaország haderejében óriási különbségek vannak. Mik azok a különbségek, amik az Ön számára észrevehetőek voltak a néhány hét alatt?

Elsősorban a tiszthelyettesi állomány kiképzettsége, valamint a kiképzésben játszott szerepük az egyik szembetűnő különbség. A tiszthelyettesi állomány előmenetele lassabb, mint hazánkban, egy őrmester körülbelül öt-tíz év múlva lesz törzsőrmester. A kiképzésben jóval több szerepük van, valamint lehetséges az, hogy főtörzsőrmesterek vagy zászlósok is szakaszparancsnokok lehetnek. Ehhez egy kéthetes tanfolyamot kell sikeresen teljesíteni. Emellett persze elvárják a missziós tapasztalatot, és azt, hogy körülbelül 10-12 év szolgálat legyen a leendő szakaszparancsnok háta mögött. A legénységi állomány is képzettebb és tapasztaltabb, ugyanis ott jóval több idő telik el a rendfokozati előrelépések között. Ennek köszönhető, hogy több tapasztalattal rendelkeznek, és több önállóságot is kapnak.
Más munkarendben dolgoznak, ugyanis egy hónapból csak egy hétvége szabad, a többi hétvégével az elöljáró rendelkezik, és nagyon gyakori volt ottlétem alatt is, hogy vasárnap is volt valamilyen foglalkozás.
Egy tiszthelyettes 6-7 évente, egy tiszt 3 évente változtatja az alakulatát, ez kötelezően működik és az elöljáró döntése határozza meg.

A képzés végén elismerő levelet kapott az alakulat parancsnokától. Miért különleges ez?

Egy évzáró ünnepségen Legrand dandártábornok ENSOA parancsnok „Lettre de Felicitations" (elismerő levél) adott át nekem. Az alakulat három kimagasló teljesítményű katonájával együtt kaptam ezt az elismerést, ami nagy megtiszteltetés a Francia Hadseregben, mert csak olyan személyek kaphatják, akik munkájuk során önként, kimagasló teljesítményről és önfeláldozásról tesznek tanúbizonyságot. Az ünnepséget követően megköszönte munkámat és további sok sikert kívánt pályafutásomhoz. Azért is különleges ez, mert ez idáig külföldi állampolgár nem kapott még ilyet. Egyébként fontos az átadott elismerések sorrendje is, az enyém a második volt a sorban.
Az alakulat parancsnoka terjesztett fel az elismerésre. A képzés során végig, személyesen felügyelte a kiképzést, nagyon gyakori volt, hogy megjelent a gyakorlótéren előzetes bejelentés nélkül, így pontos képet kapott a személyek munkavégzéséről.

Volt alkalma találkozni magyarokkal?

A kint tartózkodásom alatt a legnehezebb az volt, hogy szinte abszolút nem találkoztam magyarokkal, kivéve egy alkalommal, amikor egy magyar származású, francia állampolgárságú idős bácsi jött oda hozzám. Egy párizsi út során, egy ünnepségen vettem részt, ahol ő elismerést kapott. Megismerte a magyar egyenruhát, és oda lépett hozzám, megmutatta a személyi okmányát, amibe magyar név volt írva, és annyit mondott nekem magyarul, hogy: Éljen Magyarország, éljen sokáig! Sajnos többet nem tudtunk beszélni, mégis jól esett hallani ezt a néhány magyar szót.

Szerzett-e olyan tapasztalatot, amit hasznosítani tud a további szolgálata folyamán?

Az utazás után azt szűrtem le, hogy sokkal jobban kell értékelnünk magunkat Magyarországon, hisz felvesszük a versenyt bármely nemzet katonájával. Megvannak az erősségeink, és nagyobb önbizalommal kell a feladatainkat végezni. A franciák több dolgot sokkal egyszerűbben csinálnak, kisebb a seregben a bürokrácia, kevesebb papírt használnak fel. Ezt egy magyar katona bizonyára tudja, hogy ennek nem csak környezetvédelmi okokból van szerepe. Ezáltal gördülékenyebb a munkavégzésük, és több energiájuk jut a gyakorlati dolgokra. A munkamoráljuk kifogástalan, az értékrendjükben a feladat végrehajtása az első.
Minden országban, és minden ország haderejében megvannak a gyengeségek, és a franciák is tudnak panaszkodni, tehát náluk sincs minden rendben.

Nagyon sok barátot szereztem a képzés alatt, nagyon jól fogadtak, kedvesek és segítőkészek voltak. A franciák nagyon szeretik a külföldieket, ezen belül a magyarokkal jó kapcsolatban vannak. Találunk magyar alakulatot, az egyenruhájukon huszármotívumok is vannak. A hallgatók és katonák minden alakzatban történő mozgás során katonadalokat énekelnek és e dalok között megtalálható például a Bercsényi huszárinduló is. Megérkezésem után nem sokkal például már megkerestek, hogy fordítsam le az egyik magyar menetdalukat nekik franciára. Megismerhettem a családjaikat, gyakran meghívtak magukhoz. Összességében elmondhatom, hogy a Francia Szárazföldi Haderő tiszthelyettes alapkiképző központjában eltöltött 77 nap alatt olyan ismeretekre tettem szert, amelyek segítségemre lesznek a további tiszthelyettes pályafutásom során. Emellett pedig megismerhettem az országot és sok barátságot köthettem, akikkel jelenleg is tartom a kapcsolatot, és bízom benne, hogy találkozom még velük.

Fotó: magánarchívum