Hogy minden kéznél legyen

A háborúk alapja – belátható időn belül – még mindig a lövészkatona. A jelenleg folyó hadműveletek tapasztalatai szerint is szükség van arra a lehetőségre és képességre, hogy a katona a saját bázisától, járművétől távol is képes legyen hatékonyan harcolni, a számára előírt feladatokat végrehajtani. Ehhez viszont sok mindenre van szüksége, amit magával kell cipelnie: fegyver(ek), lőszer(ek), étel és folyadék, egészségügyi felszerelés, rádió…

Zsákomban minden

Ez a követelmény szinte egyidős a hadviseléssel. A katonák évszázadok óta hordják magukkal személyes felszerelésüket. Ehhez az évszázadok alatt jellemzően különböző méretű és kialakítású, eltérő anyagokból készült hátizsákokat, derékszíjra akasztható tárolózsebeket, -táskákat használtak és használnak a mai napig. A hadifelszerelések, lőszerek, sátorlapok, élelmiszer, edények és sok más, a „mindennapi háborúhoz" szükséges felszerelés a XX. század elejére a korszerű hadseregekben már szabványosított hátizsákokban, málhazsákokban, táskákban lapult.
Ami megfelelő volt sok-sok évszázadon keresztül, az a XX. században – a gépesített hadviselés beköszöntével – már elavult, sőt, kényelmetlen és veszélyes is lett.

A szárazföldi és légi járművek megjelenésével előtérbe került az olyan tárolóeszköz megalkotása, amely egyrészt képes befogadni az 1-2 napi harchoz szükséges és elégséges felszerelést, másrészt lehetővé teszi, hogy viselője aránylag kényelmesen, szabadon mozoghasson.

(A cikket teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin július 8-án megjelenő számában olvashatják el!)