Az újonnan felavatott magyar kápolna története Szicíliában

Szöveg: Tisóczki Flóra | 2017. június 26. 11:30

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter felavatta és koszorút helyezett el az első világháborúban, Szicíliában lévő hadifogolytáborban elhunyt magyar honvédek emlékére emelt, és nemrégiben felújított magyar kápolnánál június 20-án, kedden Vittoriában.

Dr. Simicskó István köszönetét fejezte ki azért a munkáért és támogatásért, amivel segítettek és segítenek az első világháborúban, Szicíliában elhunyt magyar katonáink emlékét méltó módon megőrizni. De mégis, mit érdemes tudni róla, és honnan indult a magyar kápolna története?

A kápolna létrehozásának ötlete

A magyar–olasz barátság egyik jele, hogy azoknak a fiumei olaszoknak a leszármazottai, akiket Magyarországon őriztek, minden évben elzarándokolnak Sülysápra, s megkoszorúzzák apáik emlékművét. Ugyanígy minden év novemberében a szicíliai Vittoria városának temetőjében található kápolnánál, amely a Szicíliában lévő hadifogolytáborokban elhunyt katonák csontjait őrzi, megemlékezünk közös történelmünkről. A barátságnak csodálatos ereje van: az emlékezés újabb lehetőségeket ad számunkra arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy jobban megismerjük egymást, s együtt dolgozzunk a közös Európáért.

1921-ben Olaszország és az immáron önálló Magyarország között megtörtént a diplomáciai kapcsolatfelvétel. 1923-ban tiszteletbeli konzullá nevezték ki Palermóba Kirner Dezső palermói lakost. A vittoriai tábor egykori parancsnoka, Giovan Battista Parrini 1924-ben, Palermo befolyásos és jótékonykodásra is kész személyiségeinek egyik összejövetelén vetette fel, hogy egy kápolnát kellene építeni a Vittoriában elhunyt magyar katonák emlékére. 1924 júliusában Kirner Dezső konzul összehozott egy találkozót Parrini és az Itáliában éppen gyógykezelését töltő Gaál Sándor tényleges állományú (hivatásos) ezredes között. Gaál ezredes hazautazva elkezdte a kápolna megépítésének szervezését. Ebben sokat segített neki Balás György nyugállományú táborszernagy, akinek elnökletével megalakult a budapesti Szicíliai Síremlék Bizottság. Balás táborszernagy a dél-szicíliai emlékhelyért indított akciója védnökének Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját kérte fel.

Parrini és Kirner bizottságot szervezett a kápolna építésére. Kirner, konzuli minőségében, 1926 közepén felvette a kapcsolatot Vittoria vezetésével, amely elfogadta a kápolna ötletét. Kirner egyúttal kérte azt is, hogy adják meg a városban, illetve közvetlen környezetében eltemetett hadifoglyok neveit és a sírok pontos helyét, amit a város szintén készségesen teljesített. 1926. június 5-én a városi tanács ülésén hozták meg a döntést, hogy a temetőn belül kijelölik a kápolna számára a szükséges területet és azt ingyenesen rendelkezésre bocsájtják.

Az emlékhelyet Kirner Dezső fia, Kirner Árpád úgy tervezte meg, hogy a hamvakat úgynevezett fülkesírokban (olaszul colombaia) helyezik el. Kirner konzul javaslatára az emlékhely megvalósításával a Vittoriában dolgozó Battaglia testvéreket kívánták megbízni. Balás táborszernagy hazafias kötelességének érezte közadakozást indítani annak érdekében, hogy az idegenben nyugvó honvédek földi maradványai közös sírba kerüljenek, emléküket pedig méltón megörökítsék. 1927. március elejére 303,5 millió korona jött össze. Kirner hosszas közbenjárására végül az olasz kormányfő, Mussolini 1927. május 5-én engedélyezte „a modicai temetőben a magyar foglyok emlékművének megvalósítását, ezenkívül (…) az adományok gyűjtését a polgári lakosság és a vállalatok részéről". Az emlékmű felállítása elől minden akadály elhárult.

A magyarországi és a palermói bizottság megegyezett a műemlék felavatásának időpontjában, amelyet 1927. május 29-re tűztek ki. Május 28-án a magyar delegáció Vittoriába utazott, és május 29-én katonai tiszteletadással megtörtént a felavatás.

Az első kápolnaavatástól a másodikig

Vittoria város részéről dr. Gioacchino Calì lovag, a helyi elöljáró (podestà) beszédében megfogadta az emlékhely méltó fenntartását. Noha a második világháború következményei egy időre elszakították egymástól a magyar és az olasz nemzetet, Vittoria vezetése és lakossága kötelezőnek érezte magára nézve azt az ígéretet, amelyet 1927. május 29-én tettek a báró Balás György nyugállományú táborszernagy által vezetett magyar küldöttség előtt. A kápolnát évtizedeken át gondozták, s virág is került a márványoltárra.

1986-ban Botz László, akkor alezredes, katonai attasé feladatul kapta, hogy utazzon le Szicília déli részére, és figyelje meg a comisói amerikai bázist. Bejárva a környező magaslatokat, eljutott Vittoria temetőjébe, ahol rábukkant az idehaza (politikai okból) elfeledett kápolnára. Látva, hogy az idő vasfoga megviselte azt, felkereste a város önkormányzatát, ahol az ifjúsági és kegyeleti ügyekért felelős tanácsoshoz, Maria Stella Amorelli asszonyhoz irányították. Amorelli asszony ígéretet tett a kápolna rendbetételére, s felajánlotta a városban lévő első világháborús hadifogolytábor bemutatását is. Az egykori tábor barakkjainak egy részét felújították, átalakították, tűzoltólaktanyát, iskolát működtettek bennük, de jó részükön az enyészet látszott. A séta közben vetődött fel egy gondolat: lehetne-e az egyik romos épületből egy közös katonai történelmi múzeumot kialakítani.

A temetői kápolna felfedezésétől a múzeum megnyitásáig eltelt kilenc év alatt végzett közös munka eredményeként 1995. december 15-én került sor a Magyar–Olasz Katonai Történelmi Múzeum megnyitására. 1999. december 13-án a kulturális munkássága elismerése kapcsán Szicíliában tartózkodó Göncz Árpád köztársasági elnök is látogatást tett Vittoriában, és koszorút helyezett el a magyar kápolna előtt, látogatásáról a városi önkormányzat épületén elhelyezett márvány emléktábla emlékezik meg. 1997. április 14-én Vittoria városházának tükörtermében Dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka és Francesco Aiello, Vittoria polgármestere testvérvárosi szerződést írtak alá.

2017 kora nyarán a történet visszaért kiindulópontjához: Magyarország honvédelmi minisztere, dr. Simicskó István június 20-án részt vett a felújított magyar kápolna újbóli megáldásán a szicíliai Vittoria városában. A kápolna restaurációja mintegy felének finanszírozásán túl, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei a temetési hely helyszíni kutatását is elvégezték. Ennek során állapították meg, hogy bár a kápolna 118 főről emlékezik meg, a kriptában csupán 80 katona maradványai leltek örök nyugalomra.

A restaurálási munkálatok Payer Károly szobrászművész tevékenységét dicsérik.

A magyar−olasz kapcsolatok kiválóak, és a hadisírgondozás kiemelt feladatunk, hiszen csak így őrizhetjük meg a múlt örökségét. A vittoriai magyar kápolna felújítása a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint Mátészalka – mint Vittoria város testvérvárosa – közös finanszírozásában valósult meg.