Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Gidófalvy Lajos ezredesre emlékeztek

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2011. január 8. 14:14

Katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási ünnepséget tartott 2011. január 8-án, szombaton délelőtt Budapesten a Gidófalvy Emlékbizottság. A megemlékezés keretében születésének 110. évfordulóján koszorúkat helyeztek el vitéz Gidófalvy Lajos ezredes, a volt XIII/1. KISKA Zászlóalj parancsnokának emléktáblájánál.

„Gidófalvy Lajos nevezetes napon, a 20. század első napján, 1901. január 1-jén született akkori hazánk igaz magyarokat adó méhében, Erdélyben, Bögöz községben", fogalmazott beszédében Bősze József nyugállományú alezredes, a Gidófalvy Emlékbizottság elnöke, aki ezután röviden megemlékezett Gidófalvy Lajos életútjáról.

A világháborús hőst mindig is vonzotta a katonai pálya, így az adódó lehetőséget kihasználva jelentkezett a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe, ahol 1927 és 1932 között önkéntesként szolgált. Leszerelés után családot alapított, majd 1938-ban behívták tartalékos tiszti tanfolyamra, melynek elvégzése után zászlósi rendfokozatba léptették elő. Részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, melyről emlékérmei tanúskodtak. Közben hivatásos tiszti állományba került.

Angyalföld leventekiképző parancsnoka már főhadnagyi rangban lett. Mikor 1944. szeptember 26-án a magyar kormány felállította a Nemzetőrséget, Angyalföld fiataljaiból megalakította a XIII. kerületi Nemzetőr Századot, ami később Kisegítő Honvéd Karhatalmi Zászlóaljjá szerveződött. „Ehhez az alakulathoz mindenki utat talált, aki tenni akart valamit a haza, az emberiség érdekében", emelte ki Bősze József. „Olyan fegyveres csoportokat szervezett, amelyek megvédték nemzeti javainkat, megakadályozták egyes angyalföldi gyárak leszerelését, katonái őrizték meg a jövő számára a Ferdinánd-hidat, a Rákosrendező pályaudvart, a mai Dózsa György úti vasúti felüljárót. Gidófalvy Lajos és katonái látták el az akkor életet jelentő igazolványokkal a rászorulókat, élelmezték a csillagos és védett házak lakóit", sorolta az Emlékbizottság elnöke, kiemelve, hogy 1944 végén Gidófalvy emberei már 1200-1300 fő élelmezését látták el a Vilmos főherceg laktanyából, melynek helyén ma a Gidófalvy Lajos nevét viselő lakótelep áll. „Kapcsolatban állt a magyar és nemzetközi embermentő szervezetek képviselőivel, köztük a sztálinizmus későbbi áldozatával, Raoul Wallenberggel is", emlékeztetett Bősze József.

Gidófalvy Lajos 1945 januárjának első napjaiban szűkebb törzsével együtt elhagyta a laktanyát, és elindult, hogy megmentsék a Dunába robbantástól az aláaknázott Erzsébet hidat. Feltételezések szerint január 9-én az Erzsébet hídnál halt hősi halált, ismereteink szerint holttestét ott látták utoljára. Emlékét ma a volt katonáiból alakult Emlékbizottság ápolja: e grémium tevékenységének köszönhető, hogy Gidófalvy Lajos főhadnagyot 1948-ban posztumusz őrnaggyá, majd születésének 90. évfordulója alkalmából 1991-ben a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere posztumusz ezredessé léptette elő.

„Az Emlékbizottság tevékenysége által Gidófalvy Lajos emléke túlélt minden eddigi rendszerváltást, aktív közbenjárásának köszönhető, hogy Budapesten utca és lakótelep viseli e megtisztelő nevet, két helyen pedig emléktábla örökíti meg a hős parancsnok és az általa vezetett zászlóalj tetteit", hangoztatta Bősze József. A holokauszt egyik túlélője, a Kanadában élő Lídia Fridrich, akinek családja Gidófalvy Lajosnak és katonáinak köszönhette életét, támogatta az Emlékbizottságot abban, hogy a Yad Vashem intézet 1997-ben Gidófalvy Lajos ezredest a II. világháború során kifejtett embermentő tevékenységéért a Világ Igaza kitüntető címmel ruházta fel. „Hazaszeretetét és tiszti becsületét katonahőseink sorába emelte a demokratikus törvények alapján újjászerveződött Vitézi Rend is azáltal, hogy 1997-ben felvette a rend sorainak tagjai közé", hangzott el. „Katonai tevékenysége során tanúsított kiemelkedő helytállásáért, bátor magatartásáért pedig 1998-ban a Magyar Köztársaság belügyminisztere Bátorságért Érdemjelet adományozott a részére."

„Minden esztendőben a világ számos emlékhelyén és temetőjében emlékeznek meg a hálás utódok az ismert vagy ismeretlen katonahősökről, akik fegyverrel biztosították ezeregyszáz éves államiságunk fennmaradását. Egyikük Gidófalvy Lajos ezredes, aki tetteivel tovább öregbítette a magyar katona messze földön híres vitézségét és hősiességét, s ma már a világ számos országában ismerik nevét és cselekedeteit. Személyében és emlékében összpontosultak mindazok a valódi emberi értékek, melyek a megváltozott rohanó világban egyre kevésbé jellemző emberi tulajdonságok", mondta Bősze József.

Ezt követően koszorúk elhelyezésére került sor az emléktáblánál. Az ünnepi megemlékezés a Szózat, majd a Takarodó hangjaival zárult.

Fotó: Tóth László