Isten dicsősége, és az emberek békessége érdekében dolgoznak

Sajtótájékoztatóval kezdődött a HM Tábori Lelkészi Szolgálat (HM TLSZ) megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi állománygyűlés pénteken, a Stefánia Palotában. Dr. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára elmondta: másfél évtizeddel ezelőtt a Magyar Köztársaság és a négy történelmi egyház képviselői megállapodást írtak alá, s a Magyar Honvédségnél, valamint az akkor még létező Határőrségnél megkezdték szolgálatukat.

„Szükség van a tevékenységre"

Az államtitkár asszony hozzátette: a 61/1994-es számú kormányrendelet alapján jelent meg a tábori lelkészi szolgálat a Honvédelmi Minisztérium szervezetében. A három szolgálati ág a négy történelmi egyházat, vagyis a római katolikusokat, a reformátusokat, az evangélikusokat, illetve a zsidókat képviseli. A HM TLSZ-nél jelenleg huszonheten teljesítenek szolgálatot, köztük hivatásos és szerződéses állományú katonák, valamint közalkalmazottak is. A
tábori lelkészek kilenc helyőrségben, Budapesten, Székesfehérváron, Tatán, Debrecenben, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Veszprémben, Pápán és Kecskeméten szolgálnak, de természetesen ott vannak a nagyobb külföldi missziókban, vagyis Afganisztánban, Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában is.

– Az elmúlt tizenöt év bebizonyította, hogy szükség van a tábori lelkészi szolgálat tevékenységére. Különösen a missziókban, ahol a lelkészek nemcsak a hitéleti tevékenységet végzik, hanem személyes segítséget is nyújtanak a katonáknak – emelte ki Vadai Ágnes, akitől megtudtuk azt is, hogy a Honvédelmi Minisztériumban az államtitkár felelőssége az MH Tábori Lelkészi Szolgálattal való mindennapi kapcsolattartás.

Dr. Fröhlich Róbert dandártábornok, az MH Tábori Lelkészi Szolgálat Tábori Rabbinátus vezető tábori rabbija a sajtótájékoztatón elmondta: 1994 óta dolgozik a Honvédelmi Minisztériumban, a tábori lelkészi szolgálat ötletének kipattanásától fogva végig követte az eseményeket. A tábornok hozzátette: a rendszerváltás utáni Magyarországon ritka, hogy egy intézmény tizenöt évet túlél úgy, hogy közben nem csökken súlya és hatása. Ez a tábori lelkészi szolgálatnak sikerült, még akkor is, ha az elmúlt másfél évtizedben sok hányattatáson esett át. Ugyanakkor a tábori lelkészek meg tudták őrizni képességüket és küldetéstudatukat, hogy a gondjaikra bízott emberekkel felelősséggel bánjanak.

A vezető tábori rabbi kiemelte: a tábori rabbinátusnak sok munkája van a Magyar Honvédségen belül. Bár ezen feladatok gyakran nem látványosak, nagyon fontos teendők. Hiszen ha csak egy emberen is képesek segíteni, akkor már megérte a fáradozás.

Bíró László, az MH TLSZ Katolikus Szolgálati Ág katolikus tábori püspöke elmondta: a katolikus tábori lelkészi szolgálat nagy múltú intézmény, amely fél évszázados kihagyás után kezdte újra a munkát 1994-ben.

– Úttörő munkát végeztek az alapító püspökök, lelkészek, valamint a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetői és dolgozói. Hiszen meg kellett találniuk azt a modellt, amely a legjobban megfelel a magyar társadalomnak és a Magyar Honvédségnek – emelte ki Bíró László hozzátéve: a tábori lelkészeknek kettős feladatuk van. Egyrészt a szokásos vallási feladatokat végzik, illetve a külmissziókban a humán kulturális is akad teendőjük.

A katolikus tábori püspök hangsúlyozta: azzal, hogy a lelkész ott van a helyőrségekben és a missziókban, a lét sajátos dimenziójára hívja fel a figyelmet. Emellett pedig személyesen hallgatja meg az embereket és figyel azokra, akik ezt igénylik.

Dr. Lackner Pál dandártábornok, a HM TLSZ Protestáns Szolgálati Ág protestáns tábori püspöke a sajtótájékoztatón kiemelte: tizenöt évvel ezelőtt harmadszor kezdődött meg a protestáns lelkészi gondozás a magyar katonák körében. És e tizenöt esztendő nagyon sok változást hozott: ma már más kontextusban dolgoznak, mint akkor, ráadásul az akkori sorozott tömeghadsereg kis létszámú, hivatásos haderővé alakult át.

– Egy tábori lelkész számára a külszolgálat jelenti a legnagyobb kihívást és a legnagyobb feladatot. Hiszen ott a lelkészek egyedül dolgoznak, s teljesen önmagukra vannak utalva – mondta Lackner dandártábornok.

„Akinek lelki támaszra van szüksége, meg is kell kapnia"

A sajtótájékoztatót követően kezdődött meg a HM Tábori Lelkészi Szolgálat megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett állománygyűlés, amelyen részt vett dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Vadai Ágnes államtitkár és Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.

– Mind a Magyar Honvédség, mind pedig a történelmi egyházak történetében mérföldkőnek tekinthető az 1994-ben aláírt megállapodás. Csatlakozva az akkori vezetőkhöz én magam is fontos feladatnak tekintem a katonák hitélete gyakorlásának kérdését. Különösen fontosnak azért, mert honvédség fejlődése, a szervezetben dolgozók és szolgálók fejlődése nélkül nem tartana ott, ahol ma. Nem kevesebbet vállaltak elődeink, mint azt, hogy akinek a fejlődéshez, haladáshoz lelki támaszra van szüksége, azt meg is kell kapnia. A mindenkori honvédelmi vezetés számára a legfontosabb érték az ember, képességeivel, ismereteivel, lelkével együtt. Öt évvel ezelőtt, az önkéntes haderő létrejöttekor ez ki is mondatott – emelte ki a honvédelmi tárca vezetője.

Szekeres Imre ezt követően arról beszélt, hogy az elmúlt másfél évtizedben alapvetően megváltoztak a katonai szolgálatra vonatkozó törvények és a katonai életforma. Ezek nyomán pedig a katonalelkészi tevékenység feltételei is. A 21. század Magyar Honvédségének egyik legfontosabb feladata a nemzetközi békefenntartásban és válságkezelésben való részvétel. Folyamatosan ezer magyar katona teljesít külszolgálatot a hazától, a családtól távol, sok esetben még a külvilágtól is teljesen elzárt körülmények között. Az ő lelki gondozásuk csak a tábori lelkészekkel együttműködve valósulhat meg.

– Rendkívül nehéz és embert próbáló időszakokat is megéltünk közösen. Rövid időn belül két katonánk is hősi halált halt Afganisztánban. Néhányan akkor úgy vélték, hogy megroppan a magyar kontingens. Tudom és tapasztaltam, hogy ennek pontosan az ellenkezője történt. Tartása, lelke, ereje volt a magyar katonáknak. Az akkor ott szolgáló parancsnokok mellett nagyon sokat köszönhetünk a tábori lelkészünknek is, aki hatalmas munkabírással fogta össze, kovácsolta egységbe a kontingenst. Ennek a tizenöt évnek talán ezek voltak a legnehezebb napjai – mondta Szekeres Imre.

A honvédelmi miniszter ünnepi köszöntőjében kiemelte azt is, hogy a Magyar Honvédség egy nagy család, amely nem nélkülözheti a szolgálat iránti elkötelezettséget, a hitet, a bajtársiasságot, a szolidaritást és a fegyelmet. A katonák jellemformálásában, a velük való törődésben pedig elévülhetetlen szerepet játszik a tábori lelkészi szolgálat.

Beszéde végén Szekeres Imre hangsúlyozta: a Honvédelmi Minisztérium a jövőben is biztosítja az 1994-ben kötött megállapodásban foglaltakat, a Magyar Honvédségben szolgáló katonák szabad vallásgyakorlása, a hitélet katonai intézményrendszerének hatékony működése érdekében.

„Ha békét akarsz, készülj a békére!"

– A magyarországi tábori lelkészi szolgálat az egyházak különválasztásának nagy próbája volt – fogalmazott az apostoli nuncius, aki hangsúlyozta azt is, hogy a keresztény világban mindig is nagy hagyománya volt a katonák lelkipásztori ellátásának.

S mindezt a munkát II. János Pál pápa huszonhárom évvel ezelőtt, 1986. áprilisában kiadott nyilatkozata is erősítette. Ebben a nyilatkozatban az egyházfő korszerűsítette a szolgálat kánonjogi szabályozását, figyelembe véve a nemzeti és a nemzetközi szinteken végbement változásokat.

Julius Janus hangsúlyozta: szerencsére ma már nem a „ha békét akarsz, készülj a háborúra!" elvet követik az emberek. Hanem a VI. Pál pápa által megfogalmazott „ha békét akarsz készülj a békére!" gondolat jegyében szolgálnak a katonák is. Ez jól látszik Magyar Honvédség tevékenységén is, amelynek egyik fő feladata a békefenntartás.

Hiszen az a szolgálat, amiben a Magyar Honvédség részt vesz, az a megbékélést célozza az egész világon, s ebben a munkában tábori lelkészként is meg kell felelni.

Az irodavezető hangsúlyozta azt is, hogy a tábori lelkészi szolgálat működése nagyon fontos a Magyar Honvédség vezetése számára, de természetesen a református egyháznak is. Éppen ezért a református tábori lelkészek rendszeresen beszámolnak tapasztalataikról az egyház vezetőinek és az istentiszteleten a híveknek is.

Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke rávilágított arra, hogy a Bibliában sok helyen lehet találkozni a katonaság metaforájával. Jézus környezetében is voltak katonaemberek, sőt keresztje mellett is ott állt egy százados.

Dr. Schweitzer József, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége országos nyugalmazott főrabbija egy régi zsidó tanítással kezdte beszédét. Eszerint a kard és a könyv egyszerre, egymással egybekötve szálltak alá a magasságokból.

E jelképes tanítás annyit jelent – mondta a nyugalmazott főrabbi –, hogy a fizikai és a szellemi erőnek egyszerre kell jelen lennie az egyén, a közösség, és az állam életében. Nem mehet feledésbe az a tanítás sem – figyelmeztetett Schweitzer József –, hogy az erőnek, vagyis a hadseregnek, a könyvből, azaz a szellemből kell táplálkoznia.

„A tábori lelkész egyben katona és lelkész"

– Az 1994 óta eltelt időszak egyik fontos állomásához érkeztünk. A tábori lelkészi szolgálat elvégezte a legalapvetőbb tanulmányait. Több-kevesebb sikerrel túljutott az elemi iskola számos, diákokat próbáló időszakán. Voltak nehéz tantárgyaink, mint például a missziós szolgálat. De voltak olyanok is, amelyeket könnyen teljesítettünk. Egy katolikus papnak ugyanis nem volt nehéz egy hierarchikus szervezet tagjának lenni – mondta a katolikus tábori püspök, aki úgy vélte: rá kellett jönniük arra, hogy nem attól tábori lelkészek, mert egyenruhát hordanak és a parolijukon egy keresztet viselnek. Még csak nem is azért, mert így nevezik őket. E munka egy sajátságos hivatás, s a szolgálat tagjainak életvitelszerűen kell tábori lelkésznek lennie, akiknek feladata a rájuk bízott katonák szolgálata.

– A tábori lelkész katonalelkész, aki egyben katona és lelkész, vagyis pap is. Bár kettős a jogállása, ez nem jelenti azt, hogy a két hivatás kioltja egymást, vagy elnyomja a másikat. Éppen ennek ellenkezőjét kell jelenteni, vagyis, hogy segítik egymást – fogalmazott Bíró László, aki úgy vélte, hogy az elmúlt másfél évtizedben a tábori lelkészi szolgálat egyre inkább a Magyar Honvédség részévé vált.

– Amikor létrejött a tábori lelkészi szolgálat, az alkotók és az alapítók nagy része nem tudta pontosan, hogy mi következik a továbbiakban. Katonai körökben élt az a félelem, hogy a lelkészek megjelenése a politikai tisztek intézményének más néven való újraélesztése lesz. Ugyanakkor mi, akik lelkészként részt vettünk a szolgálatban, meglepődtünk, hogy a Magyar Honvédség mennyire más, mint korábban a Magyar Néphadsereg volt – mondta a Lackner dandártábornok, aki szerint a protestáns tábori püspökség számára az utóbbi öt év hozott minőségi változást.

A protestáns tábori püspök hozzátette: az elkövetkező időkben egy-két teológiai területre nagyon hangsúlyt kell fektetni.

Például olyan kérdésekre, mint például az iszlám és az ortodoxia ismerete, amelyek idehaza nem fontosak, ugyanakkor a Balkánon és Afganisztánban elengedhetetlenek.

– A lelkésznek az a dolga, hogy a hozzá fordulók lelkét ápolja. Neki nem kell katonának lennie a szó klasszikus értelmében. Persze szükséges tudnia, hogy mi a különbség egy hadosztály és egy harckocsi között, de ő elsősorban akkor is lelkész – fejtette ki véleményét Fröhlich dandártábornok, aki szerint a tábori lelkészi szolgálat azért tudott az elmúlt tizenöt évben töretlenül előre haladni, mert a három szolgálati ág példaértékűen együttműködött, soha nem volt közöttük semmiféle ellentét, vagy vita. Ugyanazon cél – Isten dicsősége és az emberek békessége – érdekében, kéz a kézben, egymást erősítve dolgoztak.

„Egyszerre viselik egyházuk jelképeit és katonai rendfokozatukat"

Az ünnepi beszédek után az elismerések átadása következett. Szekeres Imre honvédelmi miniszter Fröhlich Róbert dandártábornoknak, Berta Tibor ezredesnek, a katolikus szolgálati ág általános helynökének, és Jákob János ezredesnek, a protestáns tábori püspökség hivatalvezetőjének; míg Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke Takács Tamás alezredesnek, kiemelt vezető tábori lelkésznek, Oláh Emil Endre alezredesnek, kiemelt vezető tábori lelkésznek és dr. Höfninger József nyugállományú ezredesnek adott át tárgyjutalmat.

A Honvédelmi Minisztérium államtitkára hozzátette: a HM Tábori Lelkészi Szolgálatának szervezeti felépítése az elmúlt tizenöt évben mindig szorosan követte a honvédség szervezeti változásait. Amíg kezdetben, az első tábori lelkészek munkája szinte kizárólag a helyőrségekben szolgáló katonák hitéletének, vallásgyakorlásának segítése volt, addig mára a tábori lelkészek követik a katonákat a határokon túlra is.

– Tábori lelkészeink mára megszerezték a szolgálatuk ellátásához szükséges katonai ismereteket. Jól szimbolizálja speciális helyzetüket, hogy a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses állományú lelkészek egyszerre viselik egyházuk jelképeit és a katonai rendfokozatukat – mondta Vadai Ágnes, hozzátéve: a Magyar Honvédségben igény van a tábori lelkészi szolgálatok munkájára, amely azonban nemcsak a honvédséghez közvetlenül kapcsolódók lelki gondozására terjed ki, hanem a családtagokra, a nyugállományúakra, valamint az egészségügyi-szociális intézmények lakóira, gondozottjaira is.

„A legfontosabb kötelesség a szolgálat"

– Tizenöt év egyrészt rövid idő. De ha azt nézzük, hogy e rövid idő alatt a tábori lelkészi szolgálat a Magyar Honvédség keretein belül hova jutott el, akkor azt kell mondanunk, hogy szép eredményt értünk el. Tizenöt évvel ezelőtt még nézegettük egymást. Akik parancsnoki-vezetői beosztásban voltunk a honvédségen belül, találgattuk, hogy mi lesz ebből? Hogyan tudunk együttműködni? – mondta Tömböl László mérnök vezérezredes, az ünnepi állománygyűlést követő köszöntőjében.

A HM Honvéd Vezérkar főnöke hozzátette: eltelt tizenöt év és itt vagyunk. Együtt ünnepelünk, együtt örülünk, együtt keresztelünk, együtt vagyunk akkor, amikor baj van, és akkor amikor megemlékezünk. Ez a tizenöt év magáért beszél, méltó példája az egymásra találásnak.

Tömböl tábornok úgy vélte: a Magyar Honvédség katonáinak, és az egyház szolgáinak is a legfontosabb kötelessége a szolgálat. Csak azok az emberek, akik igazán önzetlenül tudnak szolgálni, képesek arra, hogy félretegyenek mindent, és a közös ügyért áldozzanak, dolgozzanak.

A vezérkari főnök leszögezte azt is, hogy az elmúlt másfél évtized tele volt változással, amelyek alapjaiban érintették a Magyar Honvédséget. Alapjaiban változtak meg a működés feltételei, s ezekhez mindenkinek alkalmazkodni kellett.

– Ez az alkalmazkodás sikerült, együtt szolgálunk itthon és együtt szolgálunk missziókban. S a legfontosabb szolgálatunk az emberi értékeknek a megőrzése, az emberek nevelése, fejlesztése, az emberekről való gondoskodás – mondta Tömböl vezérezredes, hozzátéve: a tábori lelkészi szolgálatnak további feladatai is vannak. Az együttműködést szélesíteni kell, hiszen nem elég a Magyar Honvédségen belül dolgozni. A honvédelem ügyét tovább kell vinni, népszerűsíteni kell, a társadalmon belül is meg kell ismertetni.

Fotó: Galovtsik Gábor