Kéri Kálmánra emlékeztek

Szöveg: Zilahy Tamás | 2011. december 13. 14:36

Kéri Kálmán vezérezredes születésének 110. évfordulója alkalmából emlékkonferenciát tartottak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE). A december 13-i, keddi rendezvényen részt vett – többek között – dr. Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Korom Ferenc dandártábornok, a Honvéd Vezérkar hadműveleti csoportfőnöke és dr. Töll László alezredes, a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály vezetője.

Dr. Csikány Tamás ezredes, egyetemi tanár, az MTA doktora, a Hadtudományi Doktori Iskola vezetőjének köszöntője után dr. Padányi József mérnök ezredes, a ZMNE megbízott rektora nyitotta meg a konferenciát e szavakkal: „Intézményünk küldetése megemlékezni azokról a katonaelődökről, akik a vérzivataros időkben is helytálltak, s emberként éltek. Kéri Kálmán vezérezredes ilyen katonaember volt."

Dr. Szakály Sándor egyetemi tanár, hadtörténész röviden ismertette az 1901-ben született Kéri Kálmán életútját, hangsúlyozva kiemelkedő képességeit, sokoldalúságát. A félárván nevelkedett fiatalember amellett, hogy több nyelven is jól beszélt, megtanult mozdonyt vezetni, és a számos katonai iskola, szakmai tanfolyam többségét kiváló eredménnyel végezte el. Magas kitüntetés birtokában lett alig 37 évesen vezérkari százados, de volt katonai attasé és 1941–1943 között három honvédelmi miniszternek is szárnysegédje.

Csapattisztként is megállta a helyét, s mint a későbbi előadók közül többen megállapították: a magyar katonai szállítás aranykora arra az időszakra esett, amikor ő állt a terület élén.

A második világháború évei alatt volt hadtestvezérkari főnök, majd az 1. Magyar Hadsereg vezérkari főnöke is. A háború befejezését követően részt vett az új magyar haderő felállításában. Bár 1946-ban Tildy Zoltán, az akkori köztársasági elnök kinevezte vezérőrnaggyá, valójában erre a címre majdnem fél évszázadot kellett várnia, mondván csak akkor lesz tábornok, ha erről az ország államfője személyesen dönthet, mindenféle idegen hatalmak katonai vezetőinek jóváhagyása nélkül. Letartóztatták, felmentették, majd rendelkezési állományba helyezték; pár évvel később, 1949-ben ismét letartóztatták: a kistarcsai internálótáborba, majd a recski munkatáborba került. A tábor felszámolása után többéves börtönbüntetésre ítélték, de 1954-ben szabadult. Nyugdíjazásáig dolgozott éjjeliőrként, segédmunkásként, raktárosként és pincemesterként is.

1990-ben rehabilitálták, előbb vezérőrnaggyá nevezték ki, majd 1991-ben vezérezredessé léptették elő. A rendszerváltást követő első Országgyűlés alakuló ülésén korelnökként vett részt, majd tagja lett a Honvédelmi Bizottságnak. 93 évesen, 1994. május 26-án hunyt el. A honvédelem ügye, a magyar katonai tisztképzés mindennél fontosabb volt számára, egész életét ezeknek szentelte.

Ezt követően dr. Szendy István előadás tartott előadást a két világháború közötti magyar katonai stratégiáról, világosan különbséget téve a stratégia és a hadászat kifejezések között. Szólt a katonai stratégia fő küldetéséről, tartalmi elemeiről. A végén idézte Bismarckot, az egykori vaskancellárt, miszerint: „Minden állam olyan erős, mint a hadserege".

Harmadikként Horváth Csaba alezredes előadása hangzott el Elgondolások a gyorscsapatok alkalmazásáról a Magyar Királyi Honvédségben címmel. Az előadó rámutatott: az első világháborús tapasztalatok bebizonyították, hogy az átütő sikerhez szükség van mozgékony, gyors, nagy tűzerejű csapatokra, hogy az ellenség védelmét ne csak áttörhessék, de ezután eredményt is érjenek el mögötte. Trianont követően azonban gyakorlatilag semmiféle lehetőség nem volt a technikai fejlesztésre, így csak az elmélet fejlődött. Csak 1938-ban kerülhetett sor az első gyorshadtest felállítására, majd 1940-es és 1941-es bevetésére. A körülmények azonban nem tették lehetővé, hogy meggyőződjenek az alkalmazás eredményéről.

Az utolsó délelőtti előadásban Horváth Attila alezredes a terület-visszacsatolások szállítási tapasztalatairól szólt. Beszélt az akkori katonai szemléletváltásról, miszerint a helyszíni ellátást kell előnyben részesíteni a nehézkes, lassú szállításokkal szemben. Kéri Kálmán korabeli tevékenységét méltatva kijelentette: akkorra tehető a katonai szállítás aranykora, amikor ő felügyelte, irányította azt. Érdekességként megemlítette, hogy volt olyan időszak, amikor néhány hét alatt több mint félmillió felfegyverzett katonát szállítottak határainkon belül és azon túlra. Ilyenkor naponta száz katonavonat mozgott az országban.

A délután folyamán további négy előadás hangzott el az egyetemen, a Kéri Kálmán emlékkonferencián.