Végleg megpihenhetnek a halálba küldött fiatal katonák

Szabó Gergely polgármester köszöntötte az ünnepségen megjelent vendégeket és elmondta, hogy a második világháború eseményeinek új részleteit ismerhették meg akkor, amikor a községben élő Papp György a közvélemény elé tárt néhány történelmi dokumentumot. A dokumentumok szerint a község temetőjében található egy tömegsír, amelybe az 1945. január 18-i harcok halottait temették, azokat, akik a Margit-vonalon álltak ellen a szovjet csapatok támadásainak. A falu lakosainak kezdeményezésére a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum segítségével a tömegsír feltárásra került, a magyar katonák most már megjelölt, névvel ellátott sírban fekszenek.

Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter ünnepi beszédében kiemelte, hogy a magyar nép történelme igazából egyenlő a hadtörténelemmel. “A történelem sodrában nagyon sokszor kellett a magyaroknak fegyvert fogniuk, hogy megvédjék a hazát. Emiatt az elmúlt évszázadokban nagyon nagy veszteségeink is voltak. A II. világháború különösen nagy véráldozatokat hozott hazánknak, több mint egy millióan haltak meg, itthon és külföldön, civilek és katonák egyaránt. A hazánk területén zajló több mint nyolc hónapig tartó ütközetek, nagy anyagi és személyi veszteségeket okoztak az országnak", fogalmazott a miniszter.

Küngös térségében 1945. január közepén a világháború jelentős harcainak egyike folyt. Ezekben az összecsapásokban mindkét félnek több mint 70 százalékos veszteségei voltak. A nyilasok egyik nagy bűne az volt, hogy a hatalmuk megtartása érdekében bármit képesek voltak megtenni. Ezt tették akkor is, amikor még szinte gyerekeket vonultattak be leventének, és a kiképzetlen, rosszul felfegyverzett fiatalokat kivezényelték a harcterekre. Ezek a fiatalok élni, szerteni, dolgozni, családot alapítani akartak volna, helyette hősi halottak lettek. Évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy tudjunk ezekről a fiatalok hősökről, akik névtelenül lettek eltemetve. Néhány nappal később, 1945 januárjában német katonákat is temettek ebbe a közös sírba, őket a veszprémi német katonatemetőben helyezték őrök nyugalomra.

Az ünnepi beszédet követően Szekeres Imre és Szabó Gergely felavatta a II. világháborús emlékművet. Ezt követően Jákob János ezredes, valamint Berta Tibor katolikus lelkész mondtak imát a hősi halált halt katonák lelki üdvéért és szentelték meg az emlékművet. Az emlékművön koszorút helyezett el a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a helyi és a környező községek önkormányzatainak a képviselői, az egyházak jelenlévő tagjai, de nagyon sok virágot hoztak a faluban élők fiatalok és idősek is.

Szekeres Imre az ünnepség zárásaként néhány elismerő oklevelet adott át. Díszoklevelet kapott Rácz Zoltán, a sírban nyugvó Rácz László 17 éves levente ikertestvére, Kanász Kálmán szakaszvezető hozzátartozója, Papp György, aki nyilvánosságra hozta a dokumentumokat és kezdeményezte az emlékmű felállítását.

Az ünnepség a takarodó hangjaival zárult, amivel kapcsolatban Jákob János az imájában így fogalmazott: „Ezek a katonák már nagyon várták az utolsó kürtjelet, de nem azért, hogy a csatába menjenek, hanem hogy végleg megpihenjenek."