Zászlóalj magasabb fokozatra kapcsolva

Szép időt hozott a természet a szentesi katonáknak. A rendezők szerencsésen, az idei év eddigi legmelegebb napjára szervezték meg a csapatünnepüket. Az érdeklődők hosszú sora már nyolc óra után látható volt a laktanyához vezető úton. Nagyon sok iskolás jött el, de besorakoztak a kisebbek, az ovisok is, ők sem akartak lemaradni a sokféle látnivalóról. A vendéglátók a kapukat a tervezett időpontban, fél kilenckor meg is nyitották. A gyerekek láthatóan nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal vágtak neki a laktanyai „felfedezésének".

A csapatünnep a hagyományos katonai programmal kezdődött. A laktanya alakuló terén felsorakoztak a zászlóalj alegységei és kilenc órakor a hagyományőrző 48-as tüzérek ágyúlövésére kezdődött el a rendezvénysorozat. A műszakiak katonai tiszteletadással fogadták Benkő Tibor altábornagyot, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokát. A Himnuszt követően az összhaderőnemi parancsnok köszöntötte a laktanyában megjelent vendégeket.

Benkő tábornok megnyitó beszédében elmondta: a Műszakiak Napján emlékezünk meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonáiról, azokról akik elődeik voltak a mostani honvédeknek. Az 1848-as szabadságharc vezetői ugyanis felismerték azt, hogy a forradalom vívmányai csak a honvédséggel és a katonák fegyvereivel védhető meg. A honvéd csapatok kötelékein belül alakultak meg a műszaki csapatok, amelyek a honvéd csapatok előrenyomulását segítették. Ez történt 1849. április 25-re virradó éjszaka is, amikor a komáromi csatában a Török Ignác honvéd tábornok vezetésével a műszaki katonák a Dunán hidat építettek. A híd bárkákból, csónakokból és az ezeket összekötő pallókból állt és megfeszített munkával egy éjszaka készült el. Ez a híd nagyban hozzájárult a magyar csapatok előrenyomulásához azzal, hogy biztosította a harcolóknak a katonai anyagok utánpótlását. Az első és a második világháború eseményei is bebizonyították, hogy a magyar műszaki katonák milyen sokra képesek.

A háborús időkön túl nagyon fontos az – hangsúlyozta a tábornok -, hogy műszaki katonáink békeidőben, itthon és külföldön egyaránt megállják a helyüket. A balkáni háborúkat követő helyreállításban példaértékű volt a műszakiak munkája, amit a szövetségesek és a világ is elismert. Az itthoni feladataikban mindig előtérben volt az árvízi védelem, amelyet az elmúlt években sikeresen oldottak meg. Fontos feladat volt az elmúlt évi Bevetési Irány 2009 gyakorlat is, ahol a műszakiak nagyon szépen teljesítettek. Ennek a munkának az eredménye az a parancs, amit április 26-án írt alá a honvédelmi miniszter: ennek értelmében a zászlóalj szervezetet ezreddé szervezték át. Benkő tábornok kiemelte: a Magyar Honvédségnek szüksége van erre a szervezetre, mert a munkája nélkülözhetetlen a harcoló alakulatok számára.

Ezt követően Dr. Lukács János rendőr dandártábornok, a Csongrád Megyei Rendőr Főkapitányság parancsnoka köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: nagyon jó érzés volt látni azt a sok gyereket és felnőttet, akik kint a laktanya mellett a belépésre várakoztak, hiszen a lakosságot csak úgy tudják szolgálni, ha mindig, mindenben együttműködnek velük, ezért állandó kapcsolatra van szükség az emberekkel. Ezért már két hete tart az a rendezvénysorozat, mely a rendőrség mindennapjait mutatja be az állampolgároknak. A továbbiakban kiemelte: amikor még szükség volt a honvédséggel való együttműködésre, az mindig sikeresnek bizonyult. Befejezésül reményét fejezte ki abban, hogy ez a rendezvény több gyereket is megérint, akik ezért hivatásul fogják választani a katonai, vagy a rendőri pályát. Nyers József mk. ezredes, az alakulat parancsnoka ünnepi beszédében elmondta: nagyon megtisztelő, hogy az alakulat egység szervezetben folytathatja a munkáját, igyekezni fognak erre a bizalomra rászolgálni.

Az ünnepség következő részében kitüntetési parancsok ismertetésére került sor. Többek között átadásra került az év tisztje, tiszthelyettese, legénységi állományú tagja és polgári dolgozója elismerő cím. Szirbik Imre, Szentes város polgármestere a „Honvédségért és Városért" elismerő oklevelet adta át a zászlóalj öt katonájának. A csapatünnep a Szózat hangjaival és a már ezred állományának díszmenetével zárult.

A katonák elvonulását követően egymást követték a különféle programok. A nyílt napra érkező fiatalok és idősek bőven válogathattak a látnivalókban. Az alakulótéren, valamint a mögötte lévő sportpályán először a majorette-ek, majd a katonák mutatkoztak be, ezt követően pedig a „közelharc nagymesterei" léptek fel. Közben az egyéb kiállítási helyeken is zajlott az élet. Minden katonai járműnél hosszú sorok kígyóztak, mindenki mindenhová be szeretett volna jutni, de sajnos egyszerre csak néhányan fértek be a vezető fülkékbe. A legnagyobb érdeklődés természetesen itt is a MI-8 helikopternél és a T-72-es harckocsinál volt. A műsorvezető bejelentésének megfelelően 11 óra 15 perckor a laktanya felett nagy dübörgéssel megjelent egy MiG-29-es vadászrepülőgép is. Alig lehetett rendet tartani a Búvárbázis bejáratánál is, mert akkora tömeg várakozott a látványosságra. Közben a sportpályán a rend őrei mutatkoztak be. Először egy rendőrkutya segítségével fogtak el egy bűnözőt, majd látványos autós üldözést követően a házból füstölték ki a betörőket.

A versenyek egész nap folyamatosan zajlottak. Lehetett nevezni a fekve nyomásra, kerékpáros ügyességi versenyre, asztaliteniszre, kispályás focira, de volt olyan helyzet is, amikor a gyerekek azzal versenyezhettek, hogy ki tud több töltényhüvelyt összeszedni a rendőri bemutató után. Kemény kihívás volt a Vörös Bika küzdelemsorozat, ahol katona-, rendőr- és tűzoltócsapatok mérték össze erejüket és ügyességüket.

Nagy népszerűsége volt a gyerekek körében a kiépített kalandparknak is. A köteleken és a fákon állandóan ott lógtak a gyerekek, de a legnagyobb sikere itt a drótpályának volt, ahol több métert lehetett biztonságosan siklani. A pontonhidakból felépített alkalmi „vízi járművet" is sokan látogatták és mentek egy tiszteletkört a szőke folyón.