Húszmilliméteres golyózápor

Egy igazi katona számára nincsen „finomabb" illat, mint a puskaporfüst jellegzetes szaga. Mert, ha ezt érzi, akkor a lőtéren van és használja fegyverét. Így voltak ezzel az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj hadihajós alosztályának katonái is, amikor április 14-16-a között a Veszprém közelében található nullaponti lőtéren hajtották végre az éves kiképzési tervben előírt éles, légvédelmi lőgyakorlatukat.

– Évente kétszer rendezünk hasonló lőgyakorlatot, legutóbb tavaly októberben voltunk itt a lőtéren, s a tervek szerint idén ősszel újra jövünk – árulta el a honvedelem.hu érdeklődésére Szilágyi Zsolt őrnagy, az alakulat parancsnokának hadihajós helyettese.

Be is bizonyították ezt a hadihajósok, hiszen az éles lőgyakorlat során nemcsak egy lebegő helikoptert imitáló célt küzdöttek le sikeresen, hanem közeledő páncélozott szállító harcjárműveket is harcképtelenné tettek. Előbbi mintegy 900, utóbbiak pedig 950-900-800-600 méter távolságban tűntek fel a nagy tűzerejű fegyverek előtt.

Persze a hadihajósok természetesen nem az aknamentesítő hajókat szállították át a lőtérre. Az alakulat ugyanis rendelkezik a fegyverek „szárazföldi" változatával, gumikerekes utánfutóra szerelt négycsövű és egycsövű gépágyúkkal. S ezek az eszközök közúton is könnyen szállíthatók. A fegyverek csövét azonban minden egyes alkalommal cserélgetik, így a hadihajók gépágyúinak fegyvereivel is tudnak tüzelni. Ezúttal a PAV-4-esbe az AM-22-es ÓBUDA hadihajó fegyvereinek csöveit szerelték, a PAV-1-esbe pedig az AM-32-es DUNAFÖLDVÁR gépágyújának csövét. Utóbbi hajón egyébként a közelmúltban végezték el a fegyverzet felületkezelését egy úgynevezett barnítási eljárással, s most egyúttal azt is tesztelték, hogy az eddig még nem alkalmazott módszer mennyire ellenálló és tartós.

Természetesen neki is le kell tennie a hadihajós vizsgát és a fegyverek használatát is el kell sajátítania.

– Nagyon várom már, hogy kipróbáljam a gépágyúkat, hiszen ekkora fegyverrel még soha nem lőttem. Ez a fegyver sokkal komolyabb tűzerőt jelent, mint azok a gépkarabélyok, amelyekkel eddig tüzeltem – mondta, hozzátéve: bízik benne, hogy legalább egy jó értékelésű lőgyakorlatot sikerül végrehajtania.

Ugyancsak tavaly év végén került a hadihajósokhoz Pintér Károly szakaszvezető, aki korábban Kecskeméten,

– Amikor készültünk erre a lövészetre, többször is segítettek nekem az „öreg" katonák. Hiszen a fegyverek elsütését nagyon nehéz megtanulni. Főleg a négycsövűét, amelyet egy pedállal kell kezelni. Én úgy akartam taposni, mint egy gépkocsi pedált szoktam, de kiderült, hogy ez így nem jó – mesélte a fiatal tisztes, aki őszintén bevallotta: egy kicsit izgul az első lövészet előtt.

Szerencsére nyugodtan le lehet írni: mindkét „újonc" sikerrel vette az akadályt, és teljesítette a lőgyakorlat során előírt követelményeket. Szilágyi őrnagytól megtudtuk azt is, hogy a végrehajtó állomány mindkét fegyverrel hajtott végre lőfeladatokat. A PAV-4-essel fejenként 84, a PAV-1-essel pedig 56-56 lőszert lőttek el, azaz valóságos, húszmilliméteres golyózáport zúdítottak a nullaponti lőtérre kihelyezett célokra.

Rövid felkészülés után a hadihajósok ezeket, az úgynevezett „kemény célokat" sorozták meg páncéltörő és repeszromboló lőszerekkel. Ennek a hatásbemutatónak egyébként az volt a célja, hogy az állomány lássa, milyen pusztítást tud okozni a 20 milliméteres gépágyú. Így aztán tisztában lehetnek azzal, hogy mekkora a fegyverek valóságos tűzereje.

A hatásbemutatót követően a hadihajósok azonnal „csomagolni" kezdtek, hiszen még ezen a délutánon elindultak vissza békehelyőrségükbe, Budapestre. E sietség sem volt véletlen, hiszen a visszaérkezés után az állomány azonnal megkezdi a felkészülést az aknamentesítő hadihajók szokásos mágneses bemérésének végrehajtására. A jövő héten ezt a feladatot hajtják végre a Dunán, a Tass közelében található úgynevezett bemérő öbölben.

További képek:

 Fotó: Szűcs László