„Kati néni! Lenyomtuk a havert!”

Kilenc óra néhány perccel már elmúlt, de Szombati Zoltán mérnök ezredes, az alakulat parancsnoka odaszól a rendezőknek, hogy még várunk egy kicsit, mert jeleztek még érkező csoportokat. Kihasználva az időt egy a közelemben álló csoport vezetőjét kérem meg arra, hogy néhány kérdésemre válaszoljon. Schindele Antal, az Árpád Szakképző Iskola és Kollégium tanára készséggel vállalkozik a beszélgetésre.

Mint megtudom, iskolájukban a rendvédelmi szak már évek óta bevezetett tanfolyam. Ezeknek a gyerekeknek a többsége a végzést követően, a rendészeti szervezeteknél, vagy a katasztrófavédelemnél tud elhelyezkedni, de voltak már olyanok is, akik katonai szolgálatot választották. Egy ilyen bemutatón sok mindent látnak a fiatalok, ez számukra felér egy gyakorlati foglalkozással. Tapasztalata szerint ezek a programok nagyon szervezettek és látványosak, ami leköti a fiatalok figyelmét. Legutóbb a tatai bemutatóra is elvitték a tanulóikat.

Közben csörög a telefon. „Mit nem találtok! Fordulj arccal az áruház felé és induljatok el egyenesen! És ahol halljátok a katonazenét, meg láttok sok egyenruhást, oda kell bejönni!". A navigáció tökéletesen sikerült, mert néhány perc múlva megérkezik az osztály többi tagja.

Még egyszer megerősíti, hogy az ilyen rendezvényekre nagy szükség van és személy szerint ő is, mint tanár az oktatásban fel tudja használni az itt látottakat, hiszen rendészeti ismereteket is oktat. Az utóbbi években a rendvédelmi szak nagyon felértékelődött, csak ebben az évben nyolcszoros túljelentkezés volt rá. Ezeket a fiatalokat egyedül az egészségügyi alkalmasság állíthatja meg abban, hogy erre a pályára kerüljenek.

Egyre több fiatal van a sportpályán, akik nehezen viselik a tétlen várakozást. Többen elkóborolnak és a bemutató helyszíneken kíváncsiskodnak, vagyaz akadálypálya egyes elemeivel ismerkednek öntevékenyen. Egy csapat fiú az akadálypálya végég elhelyezett 8. számú álló alak leküzdésével van elfoglalva. Nagyokat csattan a gyakorló gumi kézigránát a bádog emberkén, de az még masszívan tartja magát. Érzékelhetően nagy a készülődés. A fiúk terveznek valamit. A tizenkét fiú egyszerre – a katonai zsargonnal kifejezve – össztüzet zúdít a felállított alakra. Az alak megadja magát, eldől. A csapat vezére, Vollár Gábor látható örömmel fut az osztályfőnökéhez és nagy hangon jelenti: „Kati néni! Lenyomtuk a havert!"

A rendezvényt Szombati Zoltán ezredes nyitja meg, köszönti azokat, akik elfogadták az alakulat meghívását és eljöttek a nyílt napra. A megnyitót követően szót váltottunk a rendezvényről és a rendezvény jelentőségéről. Elmondja, hogy nagyon fontosnak tartja ezeket az eseményeket, méghozzá két szempontból is. “A sorozott állomány megszűnésével sem a fiataloknak, sem a közvéleménynek nincsenek pontos információi a honvédségről, annak feladatairól. A médiában általában csak a reflektorban lévő katonákról beszélnek és ezek a külföldi missziókban lévők, akikről tényleg óriási megbecsüléssel kell szólnunk, sajnálatos viszont az, hogy az itthon szolgálatot teljesítőkről teljesen megfeledkezünk. Ez a rendezvény lehetőség arra, hogy az itthon lévők is megmutathassák magukat. Másrészt a programokon szerzett élmények felkelthetik a fiatalok érdeklődését a katonai pálya iránt és megerősíthetik bennük azt az érzést, ami elvezetheti őket a katonai szolgálat vállalásáig", világít rá az ezredes, aki szeretne az itt lévő fiatalok közül minél többet újra a laktanyában látni.

Erre a nyílt napra a rendezők Székesfehérvár 10 iskoláját hívták meg. Egyrészt ezekkel már hagyományosan jó kapcsolataik vannak, másrészt azokra az iskolákra gondoltak, ahol van esély a katonai pályára irányításra. A rendezvényen 7 iskola jelent meg és küldte el tanulóit.

A nyílt nap egyik szervezője ismertette a fiatalokkal a rendezvény programját. Van kispuska lövészet, légpuska lövészet, kézigránátdobás, kúszófolyosó, honvédelmi teszt játék és akadálypálya verseny. Az akadálypálya versenyre 5 fős csapatok nevezhetnek. A feladatot az 5 fő egy időben, közösen hajtja végre és az utolsónak beérkező időeredményét mérik és ez alapján hirdetnek eredményt.

Amíg elkezdődnek a programok, egy másik kísérőt kérdezek meg és kérem a véleményét a nyílt napról. Sziksz Tibor, a Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégium tanára szerint nagyon nagy szükség van az ilyen találkozások. Náluk nagy százalékban fiúk tanulnak, akiket ösztönösen érdeklik a fegyverek és a haditechnikai újdonságok. A honvédségről ugyanakkor nagyon kevés információjuk van, amit tudnak, azt sok esetben az internetről gyűjtik be. “Több ilyen rendezvényre lenne szükség, mert a fegyveres erők az utóbbi időben egyre jobban visszanyerik a presztízsüket, és ha ez így van, akkor miért ne mutassuk meg ezt a fiataloknak?", teszi fel a kérdést Sziksz Tibor, aki szerint ugyanakkor nagyon kevés az, amit honvédelmi oktatás témakörében ma a tanárok az iskolában hivatalosan tehetnek. Az utóbbi években a toborzóirodák által szervezett rendezvények azok, ahol valamilyen információkhoz juthatnak a végzősök.

Beindul az élet a különböző helyszíneken. A légpuska lövészet rendkívül népszerű, nagyon sokan várnak a sorukra, de feltűnően türelmesek. A fegyver fogásokból már látható, hogy ki az, akinek a kezében volt már ilyen fegyver. Az elrontott lövéseket – mivel bukó korongra lőnek és látható – minden esetben kis kommentár kíséri a haverok felé. Itt van az a Kati néni is, akinek Gábor olyan lelkesen jelentett: vigyázó szemekkel nézi a fiataljait a tűzvonalban.

Szalai Katalin, a Vasvári Pál Általános iskolában tanító osztályfőnök szerint a gyerekek megtiszteltetésnek vették ezt a meghívást. “Kifejezetten örültek ennek a programnak. Ez a korosztály az, amelyik nagyon szeret versenyezni. Minden év végén az iskolában is csinálunk hasonló rendezvényeket, de ez azért itt a laktanyában teljesen más", fogalmaz Szalai Katalin. Az iskola kapcsolata a honvédséggel hagyományosan jó, mert rendezvényeik megtartásához nagyon sok segítséget kapnak. Õ is azt tapasztalta, hogy a mai honvédségről nagyon keveset tudnak a tanulók. Annak, akiknek a hozzátartozója közvetlen kapcsolatban van honvédséggel, vannak ismeretei, de a többiek nagyon kevés katonai dologról hallanak, és főleg nagyon keveset találkoznak a katonákkal.

Közben egy újabb bemutató kap helyet a sportpályán, a Magyar Honvédség 25/88-as Szolnoki Könnyű Vegyes Zászlóalj egyik szakasza tart közelharc bemutatót. A fiatalok körében a töréses mozzanatok aratják a legnagyobb sikert, főleg az, amikor a nagy léceket a katonák egymáson aprítják fel.

A kispuska lövészetnél is nagy a várakozók tábora, annak ellenére, hogy csak a 14. évet betöltöttek lőhetnek. Itt nagy a felelősség az éles fegyverek miatt és azért is, mert az első sablon kérdésre („Ismeri-e valaki a fegyvert?") szinte senki nem jelentkezik. A lövészetvezetőnek ezért nagyon oda kell figyelni a fiatalok minden mozdulatára, mert láthatóan ezeknek a fiataloknak még a kispuska lőszer látványa is újdonsággal bír. Ezért a lövészet a biztonsági szabályok ismertetésével kezdődik.

De a vidámság a szigorú környezetben is megvan. Az értékelők készülődnek kimenni, megnézni a találatokat. A balszélső lőállásban egy kicsi fiú egy léggömb lelövésével próbálkozott. Az egyik jelző megkérdezi: „Nektek is ragasszunk?" „Ezen a pályán szükségtelen, mert mi a lufira lőttünk és az megmaradt!" Hátulról egy epés megjegyzés: „Deazért ha a lufiban találnátok találatot, azt azért ragasszátok le!"

Ahogy jönnek ki a fiatalok az értékelésről, hangosan dicsekedve harsogják a többieknek atalálatokat.

Az egyéb bemutató helyeken nagy népszerűsége van a harci technikáknak. A fiatalok előszeretettel bujkálnak a technikák szűk helyein. A kezelőszemélyzetnek nagyon kell figyelnie, mihez nyúlnak, mikor kell beavatkozni és szólni. Feltűnnek az ereklyevadászok is. A táskákon látszik, hogy ami ismertető képes anyag itt megtalálható, azzal már rendelkeznek. Ezekből főleg a toborzóiroda sátránál találnak bőséges választékot. Közben megkezdődik a meglepetés műsor, az Infúzió zenekar koncertje. Először csak néhány rendezőt látni nézőként, de a zene majd csak ide csalogatja a fiatalokat, mert egyre másra hallani a népszerű slágerfeldolgozásokat.

Ezalatt az akadálypályánál egymás után jelentkeznek a csapatok. Az első mozzanat az, hogy a gyakorlatot vezető százados úr végigkíséri a versenyre jelentkező csapatok tagjait és részletesen elmagyarázza az elemeknél végrehajtandó feladatokat. A verseny a lövészárokból indul. A csapatok versenyzőinél azonban jelentős magassági különbségek vannak, ezért van, aki ki sem látszik a lövészárokból. Ezért nem is lepődünk meg azon, hogy egy vékony kis hang megszólal az árokban:" Tanár úr! Kiemel innen engem?" A válasz: „Persze, fiam!"

Kőkemény a küzdelem.Csak néhány a nehézségek közül: gázálarcban futás a labirintusban, kúszás, lengő deszkán való egyensúlyozás, palánk leküzdése, házfalon való átkelés, kézigránáttal az ellenség megsemmisítése, sebesült mentés és a többi.

A mai napon az átlagosnál több apró gyerek pattant le a 2 méteres palánkról, de nem adják fel, újra nekifutnak és megpróbálják. Közben rájönnek, hogy egyedül nem megy, ezért a csapat összeáll és segítik egymást. A nap legszebb pillanata az, amikor az egyik csapat minden tagja már átmegy a házfalon és ott marad egy szem apró kislány, akinek esélye sincs arra, hogy a házfalra fel tudjon mászni. Majdnem elsírja magát a kialakult helyzet miatt, amikor odalépett az elemhez beosztott katona és átsegíti az akadályon.

A kislánynak eszébe sem jutott, hogy megkerülje az akadályt, ő át akart menni és át is ment!

A zenekar közel egy órája lelkesen zenél – a rendezőknek. A fiatalok továbbra is a bemutató- és a versenyhelyszíneken találhatók, még egy utolsó lövésre, vagy falmászásra.

A nyílt nap házigazdája az alakulat parancsnoka a nap utolsó mozzanataként kihirdeti az akadályverseny eredményét, átadja a díjakat, okleveleket és elbúcsúzik a megjelentektől.

I. helyezett lett a Váci Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégium 1. számú csapata;

II. helyezett lett a Vörösmarty Mihály Ipari Szakmunkásképző Iskola csapata;

III. helyezett lett a Váci Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégium2. számú csapata.

Az utcán mosolygós fiatalokat látni, akik a buszmegállóhoz igyekeznek egy katonai rendezvényről.