Koszovó: előbb-utóbb pontot kell tenni a viták végére

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. november 16. 8:19

Juhász József délszláv-szakértő szerint atrocitások ugyan történhetnek Koszovóban a szerbek és az albánok között, ám eszkalálódó, állami hátterű fegyveres konfliktus kialakulására még az elmúlt hetek eseményeinek fényében is kevés esély mutatkozik.

Ismét egyre több hír érkezik a Koszovóban fellángoló feszültségekről: a múlt héten egy szerbek és albánok között kitört atrocitás következtében egy koszovói szerb férfi meg is halt Kosovska Mitrovicában. Az észak-koszovói szerbek szeptember óta több alkalommal is tiltakoztak az ellen, hogy az albán többségű pristinai kormány ellenőrzése alá vonjon két, Koszovó és Szerbia közötti határátkelőt. Habár november 12-én a felek elvi szinten megállapodtak a határellenőrzésről, előirányozva a dokumentumban a koszovói, a szerbiai, valamint az Európai Unió rendőri és igazságügyi missziójához (EULEX) tartozó vámügyi és határőr szervek közös járőrözését, sőt, közös szerb−koszovói vámellenőrzési pontokat létrehozva, a problémákat hosszabb távon mindez aligha oldja meg – főleg annak fényében, hogy ez a megállapodás sem kötelezi Belgrádot Koszovó elismerésére.

„A háborús bűnösök kiadatása után egy árnyalatnyival javult Szerbia megítélése Nyugaton, de az erősen kérdéses, mire juthatnak ezáltal Koszovó és Mitrovica ügyében", mondja a honvedelem.hu kérdésére Juhász József délszláv-szakértő. „A szerb követelések nemzetközi szinten nem támogathatók, hiszen Belgrád elsősorban területmegosztást szorgalmaz Észak-Mitrovica de facto elválasztásával és nemzetközi igazgatás alá helyezésével. Úgy gondolom, Szerbia alkupozíciói lényegesen nem változnak addig, amíg nem hajlandók módosítani a követeléseik listáján, ez azonban biztosan nem a következő hónapok kérdése, hiszen májusban választások lesznek az országban."

A szakértő meglátása szerint ugyanakkor az sem igaz, hogy a nyugat kizárólag Belgrádot inti önmérsékletre és józanságra a kérdésben, hiszen a koszovói kormányzat is éles kritikákban részesült, miután rendőri erőkkel foglaltak el határátkelőket. „Igaz ugyan, hogy a kormány a saját legitim területén folyamodott erőszakos eszközökhöz, de ezzel csak mélyítette a válságot. Meg is kapták érte a kritikákat", mondja. „Az októberi uniós országjelentés azonban egyértelműen megfogalmazza Szerbia felé, hogy tanúsítson konstruktívabb magatartást a szerb−koszovói tárgyalásokon. Hozzátenném: Koszovó kapcsán nem született hasonló országjelentés. Mégis azt látjuk, hogy Európa kemény elvárásokat támaszt a felek irányában, és Angela Merkel német kancellár legutóbbi látogatása is ezt támasztotta alá."

Juhász József úgy véli, a koszovói kormányzat logikája érthető, hiszen februárban lesz négy éve a függetlenség kikiáltásának, ám a terület egy részét a központi vezetés ma sem ellenőrzi. „Okkal tartanak attól, hogy előbb-utóbb olyan helyzet alakulhat ki, mint amiből annak idején ők is hasznot húztak: Szerbia 1999-ben de facto, majd 2008-ban de iure is elveszítette Koszovót. A kormányzat nem akar olyan állapotokat, amelyek közepette de facto nem ellenőrzi területe egy részét, hiszen azt utána jogilag is elveszítheti", mutat rá. Juhász József szerint a jelenleg tapasztalható alacsony intenzitású, ellenőrzött konfliktus hosszú távon biztosan nem tartható fent. „Ahogy előbb-utóbb Koszovó függetlenségének is el kellett dőlnie, úgy azon a téren is döntést kell hozni, hogy megmaradnak-e a határok így vagy sem. Ezek a félelmek inspirálták a koszovói kormányzatot a kérdéses lépésekre. Belgrádnak pedig döntenie kell, miként viszonyul a koszovói szerbség, szerbkérdés egészéhez." Juhász József felhívja a figyelmet: mivel Szerbiának fontos az Európai Unió pozitív hozzáállása, a területmegosztás kérdését amolyan „próbaballonként" szokták felvetni, hivatalos politikai célként ugyanakkor nem hangoztatják. „Az északi részekre vonatkozó területmegosztás bizonyos fokig azt jelentené, hogy a Koszovó más régióiban élő többi szerbről lemondanak vagy áttelepülésre inspirálják őket", mondja. A koszovói szerb politikumban ugyanakkor mindenképpen kisebbséget képvisel az az álláspont, hogy a kialakult helyzetet tudomásul kell venni, és a koszovói intézményrendszer keretei között kell jogvédelemre berendezkedniük a helyi szerbeknek – hiába vélekedik így például a koszovói kormányban is tag Koszovói Szerb Liberális Párt.

Juhász József jelenleg nem lát komoly esélyt a konfliktus eldurvulására. „Nem látom azokat az érdekeket, amelyek mentén bármelyik fél is fegyveres síkra akarná terelni az eseményeket, bár természetesen a történések önmozgása kifejezett szándék nélkül is hathat ebbe az irányba. Ennek azonban annyira rossz visszhangja támadna Nyugaton, hogy nem célszerű megkockáztatni semmiféle fegyveres megoldás szorgalmazását. Ennek egyébként a térségben lévő fegyveres erőviszonyok sem felelnek meg, nem is beszélve a jelen lévő nemzetközi erőkről. Hasonló, halálos áldozatokkal is járó lövöldözésekre persze sor kerülhet, de nagyobb, államilag szervezett megoldást egyelőre nehéz elképzelni."

A szakértő hozzáteszi: a kampányidőszakban a konfliktusok erősödése a még keményebb irányba hathat, ám nem látja bizonyíthatónak, hogy az észak-koszovói szerbek barikádépítései, összetűzései mögött Belgrád állna. Azt azonban látni kell, hogy Szerbia nem hagyhatja és nem is fogja magára hagyni a koszovói szerbeket.