A NATO-t nem Oroszország fenyegeti

A politikai-katonai szövetséget ma nem Oroszország fenyegeti, a legnagyobb kihívást a tömeges bevándorlás és a fegyverek nemzetközi áramlása jelenti – hangzott el a NATO brüsszeli főhadiszállásán, egy külföldi újságíró csoportnak tartott háttérbeszélgetésen.

A kollektív védelemre vonatkozó cikkely – ha egy vagy több tagállamot fegyveres támadás ér, akkor az az egész szövetség elleni támadásnak minősül, és a többi tagállam segítséget nyújt – értelmezése már az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények után megváltozott. Ez a cikkely már nemcsak a NATO területe elleni támadásra vonatkozik, hanem arra is, ha a szövetség értékei ellen intéznek támadást.

Az ötödik cikkelyben szereplő kollektív biztonsági garancia alkalmazását elvileg egy kibertámadás is kiválthatja. S bár történtek kezdeményezések az ötödik cikkely átírására, erre nincs szükség, hiszen annak értelmezése már módosult. A szellemiség a fontos, az, hogy milyen támadás válthat ki kollektív ellenlépést – fogalmaztak névtelenséget kérő vezető NATO-tisztségviselők.

Az újságíróknak világossá tették: a NATO nem fog közvetlen katonai segítséget nyújtani Ukrajnának a kelet-ukrajnai krízis miatt. Tanácsadás, logisztikai támogatás, haderőfejlesztés lehetséges, de harci technika, katonák küldése nem. Az észak-atlanti szövetség nem fog katonailag fellépni a Krím orosz bekebelezése ellen sem, csak politikailag, nem fogják elismerni a félsziget feletti orosz fennhatóságot.

A háttérbeszélgetésen arról is tájékoztattak, hogy a NATO nem szándékozik állandó jelleggel csapatokat állomásoztatni az újabb tagállamok területén az ukrán válság miatt, mert ez csak a helyzet romlásához vezetne, fokozná a feszültséget Oroszországgal.

Az ukrán válság – annak nyomán, ahogy Oroszország eljár szomszédjával szemben – megmutatta, ma már úgynevezett hibrid hadviselésben kell gondolkodni. Ebben szerepet játszik az információs manipuláció, a különböző gazdasági és katonai eszközökkel való fenyegetés és nyomásgyakorlás csapatok tényleges mozgatása nélkül.

Az ukrán válság kapcsán a NATO fő célja az elrettentés: megmutatni Oroszországnak, hogy a szövetség erős, képes válaszolni, meg se próbáljon kikezdeni a szövetség egyetlen tagjával sem.

Arról eltérnek a vélemények, hogy Moszkva megtámadna-e egy NATO-tagállamot, például a Baltikumban. Ezt a kérdést másként ítélik meg a szövetség 28 országában, és a konszenzus kialakítása érdekében minden véleményt figyelembe kell venni, azokét is, akik a védelmi képességek erősítését sürgetik, és csapatok telepítését szorgalmazzák a NATO keleti határaihoz, és azokét, akik szerint erre nincs szükség. Utóbbiak többen vannak az Oroszországtól való földrajzi távolság növekedésével.

Mint elhangzott, a balti államokat és Lengyelországot igazából egy dolog érdekli: ha baj van, orosz fenyegetés esetén ott lesz-e az Egyesült Államok, hogy segítsen? Ennek a kérdésnek a megválaszolásakor figyelembe kell venni, hogy az amerikai haderőnél több száz milliárd dolláros költségvetési csökkentést irányoztak elő a következő évekre.

Robert G. Bell, az amerikai védelmi miniszter európai civil főképviselője, az Egyesült Államok brüsszeli NATO-nagykövetének védelmi tanácsadója – aki az újságírókat tájékoztató más tisztviselőkkel szemben névvel nyilatkozott – úgy látja, Oroszország feltételezhetően nem tervezi, hogy tankokat küldjön a balti államokba.

A NATO elrettentési képességével kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a szövetség hagyományos fegyverzete felülmúlja az orosz képességeket. Brüsszel ezenkívül keresi a hatékony elrettentés módjait az olyan hibrid hadviselési modell esetében, mint az Ukrajna elleni orosz agresszió; fel kell használni a lehetséges politikai, gazdasági és egyéb nyomásgyakorlási eszközöket – mondta Robert G. Bell.

Arra a kérdésre, mire számíthat Oroszország, ha katonai erővel megjelenik Ukrajna területén, azt felelte: súlyos büntetőintézkedésekre.

A NATO-tisztviselők úgy fogalmaztak, a walesi NATO-csúcson meg kell találni azt a konszenzusos formulát, amelyik mindegyik tagállam védelmi érdekeinek megfelelő. Ezenkívül már elkezdték kidolgozni a hibrid hadviselési reagálás elemeit, ezeknek egy része elkészül a szeptemberi csúcstalálkozóra.

Elmondták, azt még mindig nem lehet pontosan tudni, hogy mivel lőtték le a maláj utasszállítót Kelet-Ukrajna felett, és legfőképpen, hogy ki nyomta meg a gombot. Ugyan másként vetődne fel a NATO-reagálás kérdése, ha nem egy maláj, hanem egy NATO-tagállam légitársaságának utasszállítóját, például egy KLM-gépet lőttek volna le, de a helyzeten ez valószínűleg nem változtatott volna, a NATO ugyanígy válaszolt volna.

Az MTI tudósítójának kérdésére azt mondták, a NATO-n belül nem mindenki osztja azt a véleményt, hogy Oroszország elemi fenyegetést jelent a NATO-ra. Figyelmeztettek, hogy a NATO-nak nem feladata minősíteni Oroszországot, nem ez a válság kezelésének a megfelelő módja. A krízis nyomán mindenesetre erősebbek lettek a védelmi kiadások fokozását sürgető hangok.

A tengerentúlon egyre inkább megkérdőjelezik, fenntartható-e a NATO eddigi kétszintű védelmi szerkezete, amelyben az Egyesült Államok pénzügyileg és technikailag lényegesen nagyobb aránnyal van jelen, mint Európa, „az Egyesült Államok nem kívánhatja Európa biztonságát jobban Európánál". A hazai össztermékének mintegy három százalékát hadicélra költő Amerika azt szeretné, ha Európában ez az arány elérné a két százalékot.