Legyőzték a világbajnokokat a magyarok

Október közepén ejtőernyős versenyt rendeztek a Róma melletti Urbe repülőtéren. A szervezők nem titkolt célja az volt, hogy látványos rendezvényen vívjon meg az aktuális világbajnok olasz és az összetett világkupa-győztes magyar csapat: a házigazdák otthoni közönség előtt kívánták bizonyítani, hogy világbajnoki címük nem a véletlen műve volt csupán, hiszen az a legmagasabb elérhető eredmény. Azonban az összetett világkupa-győzelmet csak hosszan tartó stabil teljesítménnyel lehet elérni, ami sokkal kevésbé függ a szerencsétől.

A versenyre szóló meghívó későn érkezett a magyar csapathoz, így a részvételre eredetileg nem terveztek költségvetést. A rendezők azonban mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyarok is ott legyenek, hiszen méltó ellenféllel szemben kívánták megmutatni szurkolótáboruknak eredményeik valódi értékét. A házigazdák így aztán minden költséget átvállaltak, a magyar csapatnak csupán ki kellett utazni a verseny helyszínére. „Tulajdonképpen az utazás előtti nap tudtam meg, hogy megyünk", mondta a honvedelem.hu kérdésére Réczi Attila százados. „Külön célirányos felkészülésre tehát nem volt időnk, így aztán úgy gondoltuk, megpróbáljuk jól érezni magunkat. Titkon persze mindenki össze akart csapni az olaszokkal, hogy bebizonyítsuk: azért nem olyan jó ugrók ők, mint azt gondolják magukról, még ha nekik is fújt kedvezőbb szél a világbajnokságon", mondja a versenyző, aki hangsúlyozza: a sportban a a tudás és a szerencse kettősének együttállása vezet sikerhez.

A Réczi százados mellett Kollár Gábor főhadnagyból, Orsy László főtörzsőrmesterből és Asztalos István nyugállományú zászlósból álló magyar csapat végül parádésan teljesített a versenyen: az első ugrástól az utolsóig folyamatosan az élen álltak, és végül meg is nyerték azt. Egyéniben Orsy László állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. „Nagy öröm volt ez, de azért számítottunk a végső sikerre, hiszen tényleg az elejétől fogva vezettünk", mondja Réczi Attila, aki hozzátette: még az sem okozott problémát, hogy Asztalos István bal lába az egyik ugrás közepette megsérült, így azt be kellett gipszelni. A versenyző tehát az utolsó ugrást gipszelt lábbal abszolválta.

A századostól megtudtuk: az ötösfogat minden szempontból összeszokott csapatot alkot, emberileg és a sport tekintetében egyaránt. „Ez a két dolog szorosan összefügg egymással, nálunk pedig szerencsére egyik oldallal sincs probléma. Inkább akkor merültek fel korábban gondok, amikor valaki gyenge láncszemnek érezte magát. Ez velem is előfordult. Ilyenkor kezelni kell a helyzetet", mutat rá a százados, aki fiatal kora óta ejtőernyőzik. „Annak idején, a szakmunkásképző elvégzése után a haverok unszolására végeztem el az MHSZ-nél az ejtőernyős tanfolyamot. Jó bulinak tűnt, lehetett lógni, csajozni. Végül aztán úgy alakult, hogy egyedül maradtam meg a társaságból. Eleinte egyébként nem tetszett annyira a dolog, mert féltem, de a sors úgy hozta, hogy mégis megszerettem, és most már 20 éve ejtőernyőzöm", mesél a kezdetekről Réczi Attila, aki 1993 óta tagja a Magyar Honvédség válogatottjának.

Az összeszokott magyar csapat számára a következő nagy lépés a világbajnokság lesz, és nagy örömükre szolgál, hogy a jelek szerint jó esélyük van a szélcsatornás edzésekre. „Ha minden a tervek szerint alakul, végre szélcsatornában is gyakorolhatunk majd, méghozzá Angliában. Külföldön ez általános felkészülési módszer, nekünk eddig nem volt rá lehetőségünk. Mivel azonban az ilyen edzések ára igen borsos, óránként átlagosan ezer euró, így két napot tervezünk kint tölteni napi két óra gyakorlással", mondja Réczi Attila.