Megnövekedett létszám, összetettebb feladat Koszovóban

Első alkalommal fordul elő, hogy katonáink vezető nemzetként hajtják
végre feladatukat egy több nemzetet magában foglaló kötelékben. Mórucz László alezredest, az olasz vezetésű Multinational Task Force West (MNTF-W) kötelékében működő TF NIMRÓD parancsnokát az eddigi tapasztalatairól, terveiről és a misszióval kapcsolatos elvárásairól kérdeztük.

– Alezredes úr, immár közel két hónapja tartózkodik kint hadműveleti területen. Milyenek voltak az első tapasztalatok, az első benyomások az országgal és a misszióval kapcsolatban?

– Egyértelműen pozitív benyomások értek az elmúlt közel két hónapban. Korábban már voltam Koszovóban, volt lehetőségem megtapasztalni, hogyan nézett ki ez a térség néhány évvel ezelőtt. Örömmel látom, hogy az akkori állapotokhoz képest számottevő fejlődés tapasztalható. Új utakkal, modern épületekkel találkoztam, azaz elmondható: látszik Koszovón a nemzetközi erők közel 10 éves erőfeszítéseinek eredménye. Ugyanakkor az átadás-átvétel során rengeteg településre eljutottam, és a falvak vezetőivel történő beszélgetések során bebizonyosodott, hogy azért van még mit tennünk, szükség van a segítségünkre.

– Mit tapasztalt a beszélgetések során, hogyan viszonyulnak a helyiek a magyar katonákhoz?

– Helyiek – köszönhetően az eddig Pec-ben szolgálatot teljesítő magyar katonák eredményes munkájának – ismerik a magyarokat, elfogadják a jelenlétünket. Tudják, hogy azért vagyunk itt, hogy munkánkkal segítsük a térség fejlődését.

– Mennyire jelent új feladatot, új kihívást ez a misszió az eddigiekhez képest?

– A MH 5. Bocskai István Lövészdandár eddig négy váltást biztosított az MH KFOR Század állományába, ezek közül három az 5/1. lövészzászlóalj katonáira épült. Azaz a most kint lévő állomány többsége korábban már teljesített szolgálatot Pec-ben, és sok tapasztalatot szerzett. Ezeket a tapasztalatokat igyekeztünk beépíteni a felkészülésbe, amely során próbáltunk az ittenihez hasonló körülményeket szimulálni. A felkészülés azonban nem ért véget Magyarországon. Mióta kiérkeztünk folyamatosan tanulunk, hiszen ez a mostani feladat az előzőekhez képest jóval komplexebb. A magyar kontingens önálló felelősségi körzettel rendelkezik, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a TF NIMRÓD-on belül mi töltjük be a vezető nemzet szerepkörét is. Ezen okok miatt az alapos felkészülés ellenére is voltak olyan nehézségek, amelyekre nem számítottunk, amiket nem láttunk előre. Köszönettel tartozunk azonban szlovén elődeinknek, a Task Force GROF állományának, akik rengeteg apró tapasztalattal és jótanáccsal láttak el bennünket. És persze rengeteg segítséget kapunk a hazai elöljáró szervektől is, így az Összhaderőnemi Parancsnokságtól és a MH 5. Bocskai István Lövészdandártól.

– Mennyiben könnyíttette meg a misszióra való felkészülést, illetve könnyíti meg magát a feladatvégrehajtást az a tény, hogy a katonák zöme egy alegységtől, a debreceni dandár 5/1. lövészzászlóaljától érkezett? Attól az alegységtől, amelynek Magyarországon ön a parancsnoka.

– Hatalmas könnyebbség ez, hiszen évek óta együtt szolgáló, tapasztalt és együtt eredményesen dolgozni tudó emberekről van szó. Ismerjük egymást, ismerjük egymás pozitív és az esetleges negatív oldalait, tisztában vagyunk egymás képességeivel. Ez egy nagyon jó koncepció, melyet a jövőben is érdemes lenne követni egy-egy misszió alkalmával. És persze azt is meg kell említeni, hogy azok az elemek, alegységek, amelyek úgymond kívülről „érkeztek", nagyon jól beintegrálódtak a zászlóaljba, és olyan plusz képességeket hoztak, amelyekkel a zászlóalj eddig nem rendelkezett.

– Mi az, amit Ön parancsokként célul tűz ki a TF NIMRÓD katonáinak?

– Az egyik legfontosabb cél, hogy munkánkkal öregbítsük a Magyar Köztársaság, valamint a Magyar Honvédség hírnevét, azt az elismertséget, amelyet az elmúlt közel tíz évben a magyar katonák a békemissziókban való sikeres részvétellel kivívtak. Szeretném, ha hat hónap múlva elöljáróink elismerése mellett a helyiek is úgy gondolnának majd ránk, hogy munkánkkal hozzájárultunk a térség fejlődéséhez és a biztonságos környezet kiépítéséhez. Azonban parancsnokként a legfontosabb dolognak mégis a következőt tartom: hat hónap múlva a TF NIMRÓD összes katonája épen, egészségesen és sikerélményekkel gazdagodva térjen haza Magyarországra a szeretteihez.

– Minden katonának az egyik legnehezebb feladata a misszió során a szerettektől való távollét. Alezredes urat kik várják Magyarországon haza?

– A feleségem és a két gyerekem vár otthon, akiktől természetesen nehéz volt az elválás. Azonban a feleségem igazi katonafeleség, hiszen bár jól tudom, hogy nehéz neki otthon, mégis igyekszik minden támogatást megadni. Ez a támogatás egy misszióban kint szolgáló katonának az egyik legfontosabb dolog, ezért – és ezt az egész állomány nevében mondhatom – köszönettel tartozunk minden anyának, feleségnek, barátnak, barátnőnek, hozzátartozónak, aki otthonról segít nekünk abban, hogy sikerrel teljesítsük vállalt feladatunkat.