Negyven kilométernyi vezeték a táborban

Szöveg: Szűcs László | 2009. szeptember 10. 16:31

A híradás a katonák „szakmájának” rendkívül fontos része, hiszen egyszerre kell tartani a kapcsolatot az elöljáróval és az alárendeltekkel is. A Bevetési Irány 2009 gyakorlat híradó és informatikai rendszerének kiépítése tíz napot vett igénybe, és a legkorszerűbb igényeket is maradéktalanul kielégíti.

Munkaállomásán, egy Ural típusú teherautóra épített „puttonyban" fogad Németh Sándor százados, a tábor híradó és informatikai biztosításáért felelős tiszt, aki egyébként a Székesfehérváron található MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred híradó és informatikai főnökségének beosztott tisztje.

A százados volt az, aki katonáival együtt kiépítette az Ercsi határában álló sátortábor híradó és informatikai rendszerét.

Mint elmondja: ez a munka összesen tíz napjukba tellett, de nem a feladat bonyolultsága miatt, hanem azért, mert a különböző alakulatok más-más időpontokban érkeztek a gyakorlat helyszínére, s az ő igényeiknek megfelelően dolgoztak.

A fiatal tiszttől megtudjuk: rendszer kiépítése azért volt érdekes feladat számukra, mert nem a szokásos „gyakorlatos helyszínen", a Veszprém közelében található „nullaponti" gyakorló- és lőtérre települtek ki a katonák. De azért természetesen minden probléma nélkül ki tudták építeni a rendszert.

A gyakorlat híradó és informatikai rendszerének „lelke" az a BHIK névre hallgató konténer, amelyet a tábor közepére telepítettek le. A konténer huszonhét méter magasra „kinyújtható" antennatornyán elhelyezett mobil rádiórelé berendezésen keresztül kapcsolódnak fel a Magyar Honvédség híradó és informatikai rendszerére, mégpedig egy, a Velencei hegységben telepített mobil átjátszó állomás segítségével, amely székesfehérvári híradó központhoz csatlakozik. Azaz – teszi hozzá Németh százados – a táborból érkező és az onnan kimenő telefonhívások Székesfehérváron keresztül jutnak el az ország bármely pontjára.

A táborban kiépített híradó és informatikai rendszerről tudni kell azt is, hogy minden alegység vezetési ponton

telepítettek internet és intranet végpontot, valamint telefonállomást, az alegységek egymás közötti összeköttetését pedig a hagyományos távbeszélő rendszer kiépítésével oldották meg. Ehhez a távbeszélő raj katonái mintegy negyven kilométernyi vezetéket húztak ki a tábor területén. A százados érdekességként megjegyezi, hogy a tábor két legtávolabbi pontja a telephely és a dunai irányító csoport munkaállomása. Előbbi nyolcszáz, utóbbi pedig ezerötszáz méterre van a BHIK konténertől.

A tábor híradó és informatikai rendszerét jelenleg heten biztosítják, a parancsnok mellett két központkezelő, egy informatikus és a vezetékes raj három katonája. De természetesen a hálózat kiépítésekor jóval többen voltak.

Már a gyakorlat tervezése során elhangzott: biztosítani kell a katonák számára, hogy szükség esetén ők is elérhessék a világhálót. Éppen ezért az internet végpontokat mindenki használhatja. Ennek ellenére az állomány leginkább saját mobiltelefonján keresztül tudja tartani a kapcsolatot otthon maradt családjával. A gyakorlaton résztvevő katonák azonban csak este, a kiképzési idő után telefonálhatnak, s emiatt előfordult már olyan is, hogy a mobiltelefon hálózatot nem lehetett elérni a „túlterhelés" miatt.