Fontos a stabil szakmai tudás!

Hogyan lett önből pszichológus?

1992-ben létrejött egy megállapodás a Magyar Honvédség és a Kossuth Lajos Tudományegyetem között. Ennek értelmében az egyetem a hivatásos tiszti állomány körében felvételt hirdetett pszichológusképzésre. Ekkor döntöttem úgy, hogy a korábbi, repülő műszaki tiszti pályát felcserélem a pszichológusira. Az egyetem elvégzése után beosztásba kerültem, és azóta csapatpszichológusként szolgálok az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison.

Kiből lehet jó pszichológus?

Nem ismerem a pontos receptet, de véleményem szerint van néhány meghatározó összetevő, ami szavatolhatja a hatékony és magas színvonalú munkavégzést. Az egyik a stabil szakmai tudás. E nélkül elképzelhetetlen mindenfajta tevékenység ezen a területen. Elengedhetetlenül fontosnak tartom az őszinte érdeklődést és nyitottságot az emberi sorsokat illetően, de legalább ennyire lényegesnek gondolom még a szakmai alázatot és a páciens tiszteletét is. Természetesen az sem árt, ha a szakember kellő pszichés rugalmassággal rendelkezik és fokozottan terhelhető. A fentieket pedig alkalmazni, gyakorolni kell… nagyon sokszor.

Mit gondol, manapság tisztában vannak a katonák azzal, hogy mivel foglalkozik egy pszichológus?

Az a tapasztalatom, hogy sajnos a többség a filmekből jól ismert klisék, vagy az alkalmasság vizsgálaton szerzett tapasztalatok alapján alakítja ki a véleményét rólunk. Többnyire csak akkor szembesülnek a szakma valódi tartalmával, amikor saját maguknak, vagy közvetlen hozzátartozójuknak lesz szüksége segítségre. Azoknál a csapatoknál, ahol van csapatpszichológus, ott a helyzet kedvezőbb a személyes, napi kapcsolat miatt. Ez sokat segíthet ennek a tudományterületnek az elfogadtatásában.

Mi a pszichológus szerepe, illetve hogyan tud segíteni a katonáknak egy misszióban?

A misszióban és a mindennapi életben a katonapszichológus legfontosabb feladata, hogy saját eszközeivel segítse a parancsnoka munkáját. Ez részben a parancsnoki döntés előkészítési folyamatban való részvételt, részben pedig a katonák körében végzett olyan tevékenységet jelenti, amelynek során biztosítható például a családi, vagy munkahelyi problémák kezelése, stressztűrő képesség fejlesztése. Természetesen, mivel most misszióról beszélünk, kiemelt szerephez jut a krízishelyzetek kezelése is. Szerencsére nem csak a gondjaikkal kopogtatnak az ajtómon a katonák. Többen jelezték már azt, hogy komolyan érdekli őket a pszichológia valamelyik részterülete. Ilyenkor mindig nagy örömmel állok a rendelkezésükre.

Mi az alapvető különbség egy civil és egy katona pszichológus munkája között?

Talán a legfőbb különbség a feladatok összetettségében rejlik. Egy katonapszichológusnak a mindennapi szakmai tevékenységén túl esetenként műveleti területen is helyt kell állnia úgy, hogy közben ugyanazok a személyes behatások érik, mint a velük együtt szolgáló katonatársakat. Amíg egy civil társadalomban tevékenykedő szakember a napi munkája után családja, szerettei, barátai körében fel tud töltődni, addig a misszióban szolgáló pszichológus esetében ez szóba sem jöhet. További különbség az időtartamban keresendő. A mindennapi pszichológiai munkában általában kellő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a páciensnél a kívánt változást elérjük. Itt a misszióban olyan hatékony eszközök alkalmazására van szükség, amelyek szavatolhatják azt, hogy akár a krízisben érintett személy is a lehető legrövidebb időn belül készen álljon a következő feladatra.

Milyen módszereket lehet, illetve kell alkalmazni az említett hatékonyság érdekében?

Alapvetően egyéni és csoportos módszerek alkalmazására kerül sor. Egy traumatikus élmény feldolgozásakor mindig az dönti el, hogy melyik utat választjuk, hogy mennyien érintettek az eseményben, illetve kinek, mennyire hatékony a megküzdési stratégiája. Ebben a misszióban az állománynak már két alkalommal kellett szembesülnie sokkhatású traumával, olyannal, amire nem lehettünk felkészülve. Ilyen esetekben az elődleges feladat a megrázó veszteség élménynek az értelmezése, illetve újraértelmezése annak érdekében, hogy elejét vegyük az esetleges későbbi pszichés problémáknak. A következő lépés pedig a napi feladatokba történő visszaintegrálás.

Változik-e a személyiség a misszió ideje alatt?

A személyiségünk folyamatosan változik az életünk során. Vannak olyan élethelyzetek, mint például jelen esetben a külszolgálat, ami alatt a megélt élmények és tapasztalatok gyorsabb, intenzívebb változásokat eredményeznek a személyiségünkben. A környezeti hatások annyira eltérnek a hétköznapi életünkben megszokottaktól és olyan intenzívek, hogy bizony, komoly jellemformáló erőként kell azokat kezelnünk. A hat hónap során, akarva, akaratlanul szembe kell néznünk a folyamatos stresszel, a monotonitással és az esetleges veszteséggel. E három hatás bármelyike önmagában véve is jelentős személyiséget alakító tényező.

Önnek ki segít elviselni ezt a hat hónapot, távol az otthonától?

Mindenekelőtt a családom. Szerencsére a távolság ma már nem akadálya a kapcsolattartásnak. Nagy segítségünkre van az internet, illetve a telefon. Naponta érintkezem velük, ezért nem érzem teljesen kirekesztve magam az otthoni mindennapokból. De örülök annak is, hogy remek közösségben, nagyszerű emberekkel szolgálok itt kint, így ha baráti beszélgetésre vágyom, akkor mindig találok olyan kollégát, aki kapható a komoly, vagy kevésbé komoly eszmefuttatásra.

(Szöveg és fotó: PRT-szóvivő)