Tűsarok és kéksisak

Hajós Tilda Katalin – amint azt már megjelent kötetében is leírta – csak miniszteri közbenjárásra tudott missziós területre jutni, mert elöljárói rendre másokat választottak helyette. Végül két társával együtt utazhatott el Abháziába. A szolgálat olyannyira nem volt veszélytelen, hogy már az ottlétük elején belőttek a szobájába, de szerencsére csak a plafont találták el. Megemlített egy másik veszélyes helyzetet is, amikor társával együtt „banditák" tartóztatták fel autójukat és el akarták venni a fegyvereiket. Az ENSZ-katonáknak viszont nincsen fegyverük, amit a rossz fiúk valószínűleg nem tudtak, így nagyon dühösek lettek. Mielőtt azonban elfajult volna a helyzet, az őrnagy asszony egy hatalmas rúzsos csókot nyomott az egyik férfi arcára, amitől a banda hatalmas nevetésben tört ki, és végül mindenki megenyhült.

Az országban egyébként sok mindenből hiány mutatkozott, így az élelmiszer-ellátás is akadozott: előfordult, hogy csak penészes kenyeret tudtak enni, ugyanakkor alkoholt az absztinenseknek is ajánlott volt inni a fertőzések elkerülése miatt.

Hajós Tilda Katalin elmondta, hogy nőként nem volt könnyű a helyzete, hiszen sok helyen csak ő képviselte a saját nemét a misszióban. A nyugati kollégákkal nem volt semmi probléma, hiszen ők megszokták már a nők jelenlétét a fegyveres erőkben, viszont a keleti vagy muszlim országokból érkezett katonák nagyon furcsán néztek rá. Ugyanakkor a jó és sok munka, amit a misszióban elvégzett, feloldotta a hangulatot, így végül boldogan gondol vissza ezekre az évekre. A misszió befejezésekor John Hvidergaard dandártábornok úgy minősítette, hogy „feladatát átlag felett teljesítette, egy másik misszióban magasabb beosztásba helyezését javaslom".

Fotó: Tóth László