Puszta kézzel és hangtalanul

Amikor az egyik srác a földre kerül – ahogy mondani szokás –, akkorát puffan, mint egy leejtett liszteszsák. Arcát figyelve azonban nem látszik rajta, hogy érzékelte volna a fájdalmat. Szinte azonnal feláll, gyorsan leporolja magát, és folytatja tovább a küzdelmet.

– Kemény gyerekek ezek! – jegyzi meg az esetet látva Nyíri Sándor őrnagy, a lövészdandár 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóaljának megbízott parancsnoka. Ez az az alegység, amelynek katonái – természetesen szigorúan önként jelentkezéses alapon – jelentkezhettek a VASAKARAT 2009 „fedőnevű" katonai közelharc táborra. Amelynek keménységét mi sem jelzi jobban: három héttel ezelőtt harmincan vágtak neki a felkészülésnek, s a vizsga előtt már csak tízen voltak… Mint megtudom: akadt aki lélekben adta fel a küzdelmet, de sajnos voltak néhányan, akik kisebb-nagyobb sérülések miatt nem tudták folytatni a tréninget.

A VASAKARAT 2009 táborban a résztvevők a pusztakezes harc elemeit tanulják meg, s így volt ez tavaly is. Sőt, a zászlóalj tervei között szerepel, hogy jövőre is hasonló jellegű, katonai közelharc kiképzést szerveznek, s a három kurzus legjobbjai közösen folytatják a felkészülést. Ám ekkor már úgynevezett hidegfegyverekkel, vagyis például késekkel, illetve egyéb ütő-, szúró-, és vágófegyverekkel treníroznák az állományt.

– Az egész tábor lényege, hogy mi, a kiképzők is nagyon komolyan vesszük. Éppen ezért nem probléma a nagy lemorzsolódás. Hiszen már a tervezéskor arra törekedtünk, hogy szándékosan olyan programot állítsunk össze, amelyet nem mindenki tud elvégezni. Így kap igazán rangot a tábor és elismertséget az, aki sikeresen teljesíti a kemény vizsgát – mondja Nyíri Sándor őrnagy, akitől megtudom azt is, hogy a dandár katonái napi négy edzésen vettek részt. Volt, amikor az éjszaka kellős közepén keltették fel őket kiképzőik és tábortűz fénye mellett folytak a küzdelmek.

Az idei tábor programjába új elemként építették be a töréstechnikát, amely a szervezők szerint a test keménységét hivatott lemérni. Hiszen a cserép-, és tetőléc-törések próbára teszik az akaratot és az elszántságot A VASAKARAT 2009 legnagyobb újdonságát mégis a küzdelem-centrikusság jelentette, hiszen a katonák csak úgy készíthetők fel az „éles" harcra, ha nemcsak árnyékbokszolva gyakorolnak, hanem a kemény küzdelem során szereznek tapasztalatot, a sikerről, a kudarcról, az örömről és a fájdalomról – meséli Nyíri őrnagy.

A táborlakók számára meglepetéssel is „kedveskedtek" a kiképzők, hiszen a vizsga előtti utolsó napon neves szakemberek látogatták meg őket, hogy átadhassák elméleti és gyakorlati tapasztalataikat. Ez a kiképzési nap kempo edzéssel indul, amelyet Papp Valér, a Magyar Zen Bu Kan Kempo Szövetség elnöke, négy danos mester, világbajnok tart. A fiúk a földharc során használatos ütéseket és rúgásokat gyakorolják. A következő órán dr. Zöllei Zoltán nyugállományú alezredes, közelharc kézitusa szakértő és Molnár Károly őrnagy, az MH Központi Kiképző Bázis Katonai Testnevelés és Közelharc Módszertani Részleg vezetője trenírozza a fiúkat. Az edzés az ütések és rúgások elleni védekezésről, valamint a dobásokról szól.

Harmadikként Növényi Norbert áll a táborlakók elé. Azt mindenki tudja, hogy az egykori olimpiai bajnok birkózó, kick box Európa-, és világbajnok, valamint MMA világbajnok óriási ember, de tereptarka katonai gyakorlóruhába öltöztetve egyenesen „legyőzhetetlen izomtoronynak" tűnik. A rendelkezésére álló közel egy óra alatt az MMA (Mixed Martial Arts), vagyis a vegyes harcművészetek alapjaival igyekszik megismertetni a debreceni katonákat. És persze nem egyszer megcsillantja igazi „növényis" humorát is, a fájdalmas földet érés puffanásai között gyakran hangzik fel nevetés is. A hatvan perc így persze gyorsan elrepül…

Mint Nyíri Sándor őrnagytól megtudom, az MMA napjaink egyik legélethűbb küzdősport rendszere, amely minimális szabályokkal teszi lehetővé a harcban résztvevők tudásának, elszántságának és felkészültségének bizonyítását. Az MMA rendszer önálló technikákkal rendelkezik, amiket a leghatásosabb küzdősportok és harcművészetek repertoárjából gyűjtöttek össze: a jiu-jitsu, a kempo, a judo, a thai-boksz, a karate, az ökölvívás és a birkózás elemeit ötvözték kombinálták. Ennek eredményeként egy jól felkészített harcos mind az állóharcban, mind pedig a földharcban jártas.

A rendkívüli kiképzési nap utolsó etapjában a felderítő-zászlóalj közelharc kiképzője, Varga Zsolt főtörzsőrmester kifejezett katonai technikákat, az őrelnémítás és az őrsemlegesítés fogásait mutatja be az állománynak. Természetesen ezúttal is puszta kézzel és hangtalanul dolgoznak.

A délelőtti program végén a zászlóalj megbízott parancsnokától megtudom: a másnapi vizsga „rettenetesen kemény lesz". Hiszen erőnléti felméréssel kezdenek, majd az úgynevezett bázistechnikai tudás felmérése következik. Ennek során a rúgásokat, az ütéseket és a földre vitel módjait mutatják be. Ezt követően a hallgatóknak háromszor egy percben kell meggyőzniük vizsgáztatóikat tudásukról: a földharc, a kempo és az MMA szabályai szerint kell küzdeniük egymással. A vizsga zárása pedig egy töréstechnikai teszt, amely ugyancsak óriási képzettséget igényel a katonáktól.

Azok, akik sikeresen teljesítik a követelményeket egy oklevelet kapnak – mondja Nyíri őrnagy, hozzátéve: ez az okmány arra jogosítja fel tulajdonosát, hogy saját alegységénél oktathassa a bázistechnikákat.

Még a délutáni edzés kezdete előtt sikerült néhány percre elcsípni a tábor két tagját. Nagy Sándor főhadnagy

Fekete András őrmester szerint a közelharc tábor magas szintű követelményeket állított a katonák elé, amelyet mindenki igyekezett teljesíteni, mégpedig saját önbecsülése miatt. Mint mondja: korábban is foglalkozott már küzdősportokkal, s itt szerette volna megmérettetni magát, hogy mire is elég a tudása, hiszen hamarosan ő is szeretne kijutni egy misszióba, ahol adott esetben hasznát veheti a most megszerzett tudásának.

A szünet hamar letelik, a kiképzők máris a délutáni edzésekre szólítják a tábor lakóit a hajdúhadházi lőtértorony előtt kialakított ideiglenes küzdőtérre. Hamarosan már ismét csak a tompa puffanások hallatszanak…

További képek:

Fotó: Dévényi Veronika