Hurrá, nyaralunk!

Budapestről, a Honvéd Kulturális Központtól alig több mint egy és negyed óra az út a kenesei honvédüdülő kapujáig. Itt azután araszolásra váltunk, hiszen az autóval érkezőket csak az előírt ellenőrzés után engedik át a sorompón.

Pisák Györgyivel, a cég üdültetési üzletágának vezetőjével érkezünk Ács Gábor üdülőigazgató irodájába. Az igazgató rövid, tömör tájékoztató után jókora köteg aláírni és egyéb intézni valót tol az üzletágvezető elé. Gondolom a heti, kétheti paksaméta, mert Pisák Györgyi főidényben, amikor teheti, ellátogat a cég hat üdülőjébe.

Ács Gábor igazgató 2007 tavasza óta vezeti a 30 hektárnyi területen fekvő, 4 szállodából, öt villaépületből és 31 faházból álló komplexumot. Ilyenkor 252 kiadó szobája van, a 110 állandó dolgozó mellett 50–60 szezonális alkalmazottat is foglalkoztat.

„Az üdülő területét még 1917-ben vette meg az akkori főváros, az első épületeket 1938-ban adták át, és csak majdnem két évtizeddel később, 1946-ban került a Magyar Néphadsereg kezelésébe, azóta üdülhetnek itt katonák, eleinte kizárólag nyáron. Csak 1954-től vált általánossá a tavaszi, őszi, téli használata is az üdülőnek" – sorolja az igazgató, aki azután körbe is kalauzol birodalmában. A teniszpályáknál senki nem üti a labdát, amin persze nem nagyon kell csodálkozni, fél tizenkettő körül lehet vagy 45 fok a napon. „Korán reggel, vagy estefelé látná…" – mondja Ács Gábor.

A parkolóban viszont majd száz gépkocsi áll, a napi vendégek járművei. A Szent Miklós vitorláskikötőben 32 hajó ringatózik a vízen. Nem számoltam meg, de az igazgató csak tudja, hány úszóalkalmatosságért fizetnek bérleti díjat. 

A 31 gyönyörűen felújított faház alighanem egész Kenese büszkesége. Az embernek kedve lenne betelepedni valamelyik légkondicionált lakba.

„Tele is vannak" – nyugtat meg az igazgató.

„Mindig ezek kelnek el elsőnek, pedig lakóiknak sokat kell gyalogolniuk az étkezdéig. Ezen is változtatni kellene, van itt helyben egy étkezésre alkalmas épület, csak rendbe kellene hozni " – fordul Pisák Györgyihez, aki kérdez ezzel kapcsolatban pár dolgot, aztán látszik rajta, hogy a megoldáson töri a fejét. 

Közben azt is megtudom, hogy tavaly kereken 60 ezer vendégéjszakát töltöttek itt el, s ebből 33 ezret a nyári főszezonban. Eközben elfogyasztottak 36 447 reggelit, 33 838 ebédet és 35 341 vacsorát. Az üdülőben naponta 750 abroszt használnak. Csak az étterem száz asztalához átlagosan 550 abrosz szükséges naponta, hiszen két turnusban étkeznek a vendégek és sok a gyerek…

A Hotel Aranyhíd, a Hotel Sirály, a Hotel Platán és a Napfény Szálló után megnézzük a villákat, majd „kikötünk" a parton. Fagylaltozó, lángosra váró, üdítőt, sört kortyolgató vendégek, gyerekek, felnőttek mindenütt. Sokan már a vízben hűsölnek – most éppen 26 fokos – mások a csónakokban, vízibicikliken süttetik magukat a nappal.

A vízpartközeli animátorklubnál elidőzünk egy darabig Pisák Györgyivel. „Tavaly vezettük be ezt a foglalkozásformát. A cél az, hogy a gyerekeket szórakoztassuk, míg a szülők egy kis levegőhöz jutnak. Persze az sem rossz, hogy itt – ha úgy akarják – a szülők és gyermekeik együtt is jól érezhetik magukat. Éppen ezért vannak különféle családi rendezvények, sportversenyek, vetélkedők is. A vendégek véleménye alapján az animáció jól szolgálja a pihenést, kikapcsolódást. Az elégedettségi vizsgálat szerint igen pozitív visszhangra talált kezdeményezésünk, éppen ezért a tavalyi tapasztalatok alapján alakítottuk ki az idei programot."

Újdonság, hogy ez évtől a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Rekreáció szakos hallgatói közül többen itt töltik nyári szakmai gyakorlatukat. Négy-négy egyetemista hat héten át segíti az animátorok munkáját, tanítgatja, nevelgeti a sport szeretetére a gyerekeket.

Ízelítő a programokból: zenés kondícionáló torna, kölyökpercek, játszóház, vízi játékok, vízi aerobic, focibajnokság, tréfás ügyességi vetélkedő, no és természetesen rajzolás, festés és végül a kedvenc, a zenés est, amelyen akár tangóharmonika-szó mellett falatozhatnak zsíros kenyeret és kóstolgathatják a jóféle Balaton-környéki borokat.

A minap átadott, uniós szabványok szerint épült játszótéren egyelőre csak a Győrből érkezett három és fél éves Enikő játszik kistestvérével, de pár óra múlva már biztosan sokkal többen veszik birtokukba a pazar létesítményt. „Nagyon jó itt!" – újságolja csillogó szemmel, miközben szemmel láthatóan élvezi, hogy ő már önállóan kúszhat, mászhat a különféle játékokon.

Egy szusszanásnyi időre leül mellénk a kávézáshoz Goórné Majoros Gertrúd animátor, aki most a gyerektábor „táborlakójaként" közelről szemléli a hetvennégy,
10–17 éves lány és fiú életét. „Nem könnyű velük közös programot kitalálni. Voltunk ugyan két nagyobb kiránduláson, Szigligeten és Somogyvámoson, közösen ünnepeltük a születésnapokat is, de nagyon eltérő az igénye egy harmadikos-negyedikes általános iskolásnak és egy érettségi előtt álló középiskolásnak. Jövőre ezen változtatni kell" – szűri le a tanulságokat.

Annál is inkább, mert ez a fajta táborozás hihetetlenül népszerű. Nem is csoda, hiszen a gyerekek, fiatalok 3-4 ágyas szobákban pihenhetnek a Hotel Aranyhídban, pár száz méterre a Balatontól.

Bekukkantunk a moziterembe is, ahol esténként filmvetítések is vannak, és néha mind a 160–170 szék foglalt, majd a kiállítótermet nézzük meg, ahol a Veszprém megyei Népművészeti Egyesület kiállítása látható. A lényeg, hogy akik itt eltöltenek egy vagy két hetet, azok jól érezzék magukat.

Azt is láttuk, hogy az itt dolgozók mindent megtesznek ezért. A folyton telefonáló, állandóan intézkedő igazgatótól kezdve a mosolygós animátorokon át, a kedves és udvarias felszolgálókig. Úgy gondolom, ez az alapvető oka annak, hogy nagyon szívesen jönnek üdülni az emberek Balatonkenesére…