„Sikeres volt a német-magyar humanitárius bevetés”

A szeszélyes időjárás ezen a napon sem kímélte az ünnepség résztvevőit. A rendezők az egyre erősödő eső miatt eltértek az eredeti forgatókönyvtől és az ünnepi megemlékezést a temető bejáratánál lévő fedett beállóba szervezték át. Az ünnepség megkezdése előtt az eseményről Kovács Imre a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja adott tájékoztatást.

Ismertetőjében elmondta: a Német Hadisírgondozók nagy fegyelmet fordítanak a második világháborúban elesett német katonák emlékének a megőrzésére, a kegyeleti helyek gondozására. Európában több mint négyszáz német katonai temető van, ebből Magyarországon jelenleg tizenhat található. A német és a magyar állam vezetői 1973-ban kötöttek egy megállapodást, ami szabályozza a háborúban elesett katonák temetésével és a temetők gondozásával kapcsolatos nemzeti feladatokat. Ennek az egyezménynek a keretében látogatnak el hozzánk a katonák Németországból és segítenek minden évben a temetők rendbetételében, a szezonális temetői feladatok elvégzésében.

A továbbiakban elmondta még: május 3-án tizenkét fiatal német katona jött Kaposvárra azért, hogy a Böhönyén található német katonai temetőben dolgozzanak. Õk a német hadsereg 464-es speciális műszaki zászlóaljában teljesítenek szolgálatot. Magyarországi vendéglátójuk az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred volt. A vendéglátók a reggelit és a vacsorát a laktanyában, a szállást Kaposváron, a nőtlenszállón biztosították, ebédelni a böhönyei iskolában a gyerekek között tudtak. A német katonák nem csak dolgoztak. A munka után több kirándulást is szerveztek az országban, ismerkedve Magyarország történelmével, kultúrájával.

A katonák szabadságot vettek ki erre az időszakra – hangsúlyozta Kovács Imre -, és a szálláson kívül mindent a saját “zsebükből" fizettek. A munkákba a magyar katonák is besegítettek és a napi feladatokban változó létszámmal vettek részt. Egészen konkrétan – emelte ki a tájékoztatójában – a német és magyar katonák a járdát építették újjá, de a temető területén az ilyenkor aktuális egyéb karbantartási és felújítási munkákat is elvégezték.

A böhönyei temetőről tudni kell azt – mondta a magyarországi megbízott -, hogy több mint 2700 katonát temettek itt el. Nem mindegyikük német katona, mert a temető első részében magyarok is nyugszanak. A katonák a környékben található sírokból lettek egy helyre temetve. Tudni kell azt, hogy 1945-ben itt húzódott a híres „Margit-vonal", melynek elfoglalásáért a védvonal mentén nagyon nagy ütközetek folytak és ezért a térségben rengetegen vesztették az életüket. Itt egy-egy kereszt mellett jobbról és balról, két-két katona nyugszik. Ez a katonai temető az elsők között jött létre és elmondható, hogy mindig is jó viszonyuk volt a lakossággal és a település vezetőivel. A településen élők tisztelik az itt eltemetett katonákat és a település vezetői minden évben a halottak napján koszorúznak is a temető keresztjénél – fejezte be tájékoztatóját Kovács Imre.

Az ünnepség a két ország himnuszának eljátszásával kezdődött. A vendégek köszöntése után a háborúban elesettekért előbb magyarul, majd németül hangzott el egy-egy imádság. A magyar imát Dr. Lakner Pál dandártábornok, református tábori püspök mondta. Az imádságot koszorúzás követte. Koszorút helyezett el a község polgármestere, Dr. Szíjártó Henrik, valamint a német és a magyar alakulatok és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviselői.

Ezt követően német és magyar katonák olvasták fel azt a megemlékező írást, amelyben a háború áldozataira, hozzátartozóira, a háború által tönkrement sorsokra, családokra emlékeztek. Az ünnepség a Takarodó hangjaival zárult.

A német csoport parancsnoka, Stefan Deutsehmann az eltelt két hétről a következőket mondta: „A Hadisírgondozó Szövetség által kitűzött célokat az esős idő ellenére teljesítettük, és nagyon jó érzés ilyen szép állapotban látni a temetőt." Elmondta még: a munkában résztvevők között nincs olyan, akinek hozzátartozója lenne itt a temetőben, de személyesen ismer egy hölgyet Németországban, akinek a rokonát itt helyezték végső nyugalomra. Kiemelte: a helyi lakosok és a község vezetése is nagy szeretettel fogadta a német csoportot, de ugyanez mondható el az ezred állományára is. Itt tartózkodásuk alatt egy nagyon kedves népet és egy szép országot ismerhettek meg, ahova bármikor szívesen visszajönne – tudtuk meg.