Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Páratlan állóképesség, taktikai szemlélet

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2014. július 17. 13:13

A világ hadseregeiben – így a Magyar Honvédségben is – kiemelt szerepet tölt be a fizikai kiképzés. Ez azonban nem kizárólag „hagyományos” erőnléti edzéseket és harcművészeti, közelharc-centrikus foglalkozásokat takar: az amerikai különleges taktikai katonai és rendőri egységek körében egyre elterjedtebb az úgynevezett taktikai fitnesz, azaz TACFIT is.

A taktikai fitnesz rendszere még nem olyan közismert hazánkban, ez azonban valószínűleg gyorsan változni fog, és a szisztéma különös érdeklődésre tarthat számon a fegyveres testületeknél, így a katonáknál, rendőröknél, terrorelhárítóknál. Ennek oka egyszerű: olyan rendszerről beszélünk, amely eredetileg is a különleges egységek erőnléti és állóképesség-fejlesztő edzésmódszertana volt.

„A rendszer kifejlesztője, Scott Sonnon ötszörös világbajnok különböző harcművészetekben. A sambo fekete öves mestereként hosszú ideig Oroszországban tanulmányozta a küzdősportokat, miután pedig hazatért az Egyesült Államokba, egyből megbízást kapott az amerikai különleges rendőri, határőri és katonai egységek kiképzésére" − mondja Sófi Boglárka, az egyetlen hazai TACFIT-instruktor. A TACFIT magas szinten ötvözi a kettlebell, a clubbell, a TRX, a jump-box, a medicinlabda és a crosstraining gyakorlatait a funkcionális edzésmódszerek szemléletével, és óriási hangsúlyt fektet arra is, hogy az edzés után minél gyorsabban, minél hamarabb helyreálljon a pulzus és a légzés. A TACFIT-eseknek ennek köszönhetően hatszor rövidebb idő alatt áll vissza a keringésük az élvonalbeli sportatlétákhoz képest a normálisra egy tréning után.

1595975719
Balra Scott Sonnon, a rendszer megalkotója

„Sonnon rendszerének újdonságát az jelentette, hogy rájött: nagyon szép dolog ismerni a technikákat, de az emberek egy része egyszerűen leblokkol, ha éles szituációba keveredik, és nem képes túllendülni a fizikai holtpontokon sem" − mutat rá Sófi Boglárka arra, miért lehet különösen hasznos a fegyveres erőknél szolgálók számára a taktikai fitnesz. „Ez a rendszer ennek szellemében ismert gyakorlatokból áll, ám új edzésmódszertani alapokon: az idővel és az ismétlésszámokkal variálva hozott létre egy olyan szisztémát, amely direkt arra készíti fel az embert, hogy érezze, mikor közeleg a holtpont, és képes legyen túllendülni ezen, sőt, itt tegye magát hatékonnyá. Scott rájött, hogy egy edzésen a pihenő- és aktivitási idők változtatásával teljesen más hatást lehet elérni. Vagyis nem mindegy, hogy az ember négy percen át folyamatosan nyomja a kitöréseket, netán kétszer kilencven másodpercig teszi ugyanezt, vagy pedig csak húsz másodperceken át, tíz másodperces szünetekkel, ezt viszont nyolc körön keresztül. Az utóbbi esetben a szervezet teljesen más energiaraktárakat használ: aki éppen benne van a gyakorlatban, sokkal rugalmasabban, hamarabb tud reagálni, a szervezete gyorsabban tudja aktivizálni az erőforrásait. Sok sportoló a kifáradás miatt bukik bele egy-egy versenybe, például egy maratonba: az edzéseken azt az egyet nem tanítják meg, hogyan kell átmenni a holtpontokon. A különböző intenzitások azonban olyannyira akklimatizálják, regenerálják a testet, hogy a stressz után jöhet új stressz, arra is képes leszel reagálni. Nagyon magas állóképességi szintet lehet így elérni."

A fenti tényezők fontossága a haderő tagjai esetében nem hangsúlyozható eléggé. Ennek megfelelően Magyarországon is rendszeresen részt vesznek az edzéseken katonák, rendőrök és terrorelhárítók, de a hamarosan hazánkba látogató nemzetközi hírű instruktor, Alberto Gallazzi is komoly katonai múlttal rendelkezik: az olasz haderő elit egységeiben teljesített szolgálatot, és ma is rendszeresen képez ki kommandósokat a világ minden táján: szemináriumain e tapasztalatainak szellemében oktat. „Egyáltalán nem mindegy, képes-e a katona stabil fegyvertartás mellett, hátizsákkal kúszva közlekedni úgy, hogy közben ne látszódjon ki a feje a bozótból, képes-e hátrabilincselt kézzel felülni a földön, netán – köznapibb példával élve – tartani, újraaktivizálni a testét egy sok órán át tartó palotaőrség után" − mondja Sófi Boglárka. „A rendszer mindezt nem az erő, hanem az állóképesség, a minőségi mozgás felől közelíti meg. Lehet valakinek óriási izomtömege, ha nem funkcionális, és nem működik, amikor mozgatni kell. Emellett fontos feltenni a kérdést, hogy miért csinálunk sok fekvőtámaszt vagy kitörést? Ezeket a gyakorlatokat ugyanis egymásra lehet építeni úgy, hogy minden részmozgás egy másik, sokkal komplexebb mozgásfolyamatba illeszkedik. A fekvőtámasz például segíthet abban, hogy kiszabadulj egy fojtásból, hiszen általa megértheted, hogyan kell az ellenfelet vagy a talajt elnyomni magadtól. És ugyanígy minden mozgásnál mindig akadnak újabb lehetőségek."

1595975719
Sófi Boglárka hazai instruktor

Egy TACFIT-edzés nem hosszú, sőt, akár meglepően rövidnek is tűnhet: összesen nagyjából húsz perc telik aktív munkával egy alkalommal, amelynek során négy-öt gyakorlatra kerül sor. Az állóképesség javulása azonban igen gyors és látványos. „Fontos, hogy az edzés során nincs kiállás a gyakorlatból, ha úgy tetszik, a harctérről, pont úgy, ahogy az életben sincs" − szögezi le Sófi Boglárka. „Így lehet rászoktatni az embernek magát arra, hogy minden addig tart, amíg azt nem mondják, hogy vége. Sokan nem képesek parancsra teljesíteni, mert a psziché feladja, a TACFIT viszont pont azt tanítja meg, hogy akkor is meg tudod csinálni, ha már azt hiszed, hogy nem tudod."

Július 26−27-én minden érdeklődő ízelítőt kaphat a TACFIT lényegéből Alberto Gallazzi szemináriumán.