Százharminckét éve született „Precíz Ödön”

Tersztyánszky Ödön 1890. március 6-án, Csákváron látta meg a napvilágot. Édesapja gyógyszerész volt, akinek több városban volt patikája. Ödön Szarvason tanult meg vívni, de mivel a lőfegyverekhez is kiváló érzéke volt, így egyértelmű volt számára, hogy katonai pályára lépjen. Az első világháború kitörésekor a 25 éves Ödön a keleti frontra került: a harcok közepette kétszer is megsérült, egyszer a jobb karján, egyszer pedig egy nagyon súlyos tüdőlövést kapott. Az 1916 júniusában bekövetkezett Bruszilov-offenzívánál halottnak nyilvánították, de valóságban hadifogságba esett. A fogsága alatt sem tétlenkedett: megtanult oroszul, franciául és németül, sőt a hadifoglyok között vívóklubbot is alapított. „Fűzfavesszőből kardot, ágysodronyból fejvédőt készítettek” – olvasható a Vívómúzeum honlapján. 1918-ban sikerült megszöknie, de nagyon hamar újra a fronton találta magát: most az olasz hadszíntérre vezényelték. A háborút követően hősiességért a kormányzó vitézzé avatta.

A korábban szerzett karsérülése miatt nem tudta folytatni a vívást, de Borsody László támogatásával hamar megtanult balkézzel vívni. Katonatisztként a Magyar AC-ben sportolt. Fegyverneme a kard és a tőr volt. Kortársai szerint: „a sovány, alacsony termetű, izmos katonatiszt a kard igazi művészeként okosságával, finom eleganciával, könnyed vívásával aratta sikereit, fantasztikus akaratereje, ahogy korábban a harctéren és a fogolytáborban, a pástokon is megmutatkozott” – írja a Vívómúzeum.

Tagja lett az 1924-es párizsi kardcsapatnak, akik a dobogó második fokára álltak fel. A tőrcsapattal is indult az olimpián, velük bronzérmet szerzett. Az 1928-as amszterdami olimpián aranyérmek tekintetében duplázott: kard egyéniben és a kardcsapattal is felállhatott a dobogó legfelső fokára. Társai „Precíz Ödönnek” becézték, mert „feljegyezte és kielemezte ellenfelei akcióit, sőt odafigyelt az étkezésére, arra, hogy mikor, mit fogyaszthat” – olvashatjuk a múzeum honlapján. Az egyéni döntőt tizennégy évvel fiatalabb társa, Petschauer Attila ellen vívta. Ödön az okos vívásával és parádriposztokkal (védés visszavágás) 5:2-re megnyerte az asszót.

Az olimpiát követően visszavonult, de részt vett a vívószabályok nemzetközi korszerűsítésében és támogatta az utánpótlás fejlesztését. Ezek mellett verseket fordított, rajzolt és remekül fényképezett is. Nem telt el szinte egy év az olimpiai érmek megszerzésétől, amikor egy hadgyakorlatról hazatérve Solymáron, oldalkocsis motorjával végzetes balesetett szenvedett. Nyolc nappal a szerencsétlenséget követően korábbi, a világháborúban szerzett tüdőlövése helyén újra belső vérzése keletkezett, nem tudták megmenteni az életét. 1929. június 21-én hunyt el. A 39 éves Tersztyánszky Ödönt várandós felesége és ötéves kislánya gyászolta.