Százmilliónál is több emberrel végzett az influenza a XX. században

A pontos adatok a mai napig nem ismertek. Vannak, akik azt mondják, hogy húszmillió áldozatot követelt, mások szerint azonban százmilliónál is több ember vesztette életét a XX. század legelső influenza-pandémiájában, a spanyolnáthának is nevezett világjárványban, amely 1918 és 1920 között söpört végig a Föld országain.

Szakértők szerint az áldozatok magas száma legalább két okra vezethető vissza. Egyrészt az ekkor már négy éve tartó, kegyetlen első világháború lövészárkaiban harcoló, legyengült egészségi állapotú, és immunrendszerű, a legalapvetőbb higiénés követelmények is nélkülöző, alultáplált, 20-40 év közötti férfiakat nagyon könnyen meg tudta betegíteni az akkor újonnan felbukkant influenza törzs. Emellett pedig az is szerepet játszott a halálesetek magas számában, hogy éppen ez volt az a korosztály, amely életkora miatt nem találkozott még komolyabb influenza-járványokkal, így semmilyen módon nem volt védett a kórokozóval szemben. Azaz semmilyen fennmaradó immunitásuk nem volt, amelyet a korábbi influenza-járványokban szerezhettek volna meg.

Egyes hadtörténészek úgy vélik, hogy a járvány kirobbanása hatással volt az első világháború befejezésére is. A betegségben ugyanis 1918 őszére már több katona halt meg, mint a harci cselekményekben.

Dr. Meglécz Katalin orvos ezredes, a Magyar Honvédség főepidemiológusa szerint az első világháborúból visszamaradt feljegyzések szerint a spanyolnáthában megbetegedett katonák többsége 24 órán belül meghalt. Haláluk közvetlen oka a fertőzés következtében fellépő vérzéses tüdőgyulladás volt.

A betegség a nevét egyébként onnan kapta, hogy az első megbetegedéseket Spanyolországban írták le még 1918. márciusában. A tudósok által „korunk legnagyobb biológiai katasztrófájának" nevezett spanyolnátha világjárvány a jelenlegi adatok szerint két év alatt többször is végigsöpört a Föld országain, s a lakosság 20-40 százalékát érintette.

Természetesen nem a spanyolnátha volt a Földön az első komoly influenza világjárvány. A négy évszázadra visszamenő feljegyzésekből tudni lehet, hogy többször is pusztított az influenza vírus, csak a XIX. században négy pandémiát írtak le. Ezek közül is ki lehet emelni az 1889-ben kezdődött orosz influenzát, vagy az 1900-ban világjárvánnyá szélesedett úgynevezett old Hongkong influenzát.

„Általánosan kijelenthető, hogy komolyabb influenza-járványok 30-40 évente egyszer kialakulnak" – mondta Meglécz ezredes, akitől megtudtuk azt is, hogy a szakemberek a pandémia kifejezést akkor használják, ha a járvány több földrészre is kiterjed. A klasszikus világjárványok kórokozói közül az influenza vírusok azok, amelyek évről-évre a legnagyobb számú megbetegedést okozzák világszerte. Mivel az influenza vírus antigénjeiben rendkívül változatos, így időszakonként újabb és újabb variánsok bukkannak fel, amelyek ellen a lakosság nagy része nem védett, és mivel még nem alakult ki ellenük a szervezet saját védekező rendszere, így rendkívül fertőzőképesek.

„Pandémiáról akkor beszélhetünk, ha egy olyan vírus jelenik meg, amely ellen az emberek többsége védtelen, nincs ellene oltóanyag sem, és amely komoly megbetegedést okoz, valamint rendkívül gyorsan terjed országról országra, egyik földrészről a másikra" – fogalmazott a Magyar Honvédség járványügyi szakembere (képünkön).
Megtudtuk azt is, hogy az influenzára jellemző, hogy nagyon gyorsan fejlődik ki, a fertőzés megkapásától számítva akár néhány óra alatt megbetegedhet valaki. A kezdeti tünetek általánosak: a levertség, izomfájdalom és a láz. Az igazán komoly probléma azonban abból ered, hogy az influenza súlyos szövődményekkel és betegségekkel járhat. A leggyakoribbak a tüdő- és hörgőgyulladás, középfülgyulladás, orrmelléküreg-gyulladás, de akár szívizomgyulladás, agyvelőgyulladás és agyhártyagyulladás is felléphet. Becslések szerint ezekbe a szövődményekbe – a spanyolnátha-járványt leszámítva – legalább ötvenmillió ember halt bele csak a XX. században.

Kérdésünkre válaszolva Meglécz doktornő elmondta azt is, hogy három fő influenzavírust ismernek a szakemberek, ezeket A, B és C betűkkel jelzik. Kiterjedt járványokat, pandémiákat csak az A vírus okoz, a B vírus csak kisebb esethalmozódásokat idéz elő, a C pedig ritkán fertőz és csak egyedi megbetegedések ismertek. Az A vírus a természetben két nagy változatban fordul elő, úgynevezett humán (emberi) és avián (madárinfluenza) törzsek ismeretesek.
Az A vírusok felszíni struktúráját két antigén határozza meg, a haemagglutinin (H), és a neuraminidáz (N). A szakemberek 16 H és 9 N antigént ismernek, közülük az emberi megbetegedést okozó törzsekben három H (H1, H2, H3) és két N antigén (N1, N2) fordul elő. Az avián influenzavírusokban mind a 16 H és a 9 N antigén egyaránt előfordulhat. A B vírusnál az antigének változékonysága lényegesen kisebb, a C vírus esetében pedig elhanyagolható.

Visszatérve a XX. század elején, a Föld országain végigsöprő spanyolnátha-járványra dr. Meglécz Katalin orvos ezredes elmondta: több tudományos-fantasztikus film és könyv is feldolgozta már azt a témát, amely szerint újra kitör az egy évszázaddal ezelőtt a Föld lakosságát megtizedelő járvány. Bár ennek elméleti lehetősége megvan, valójában kicsi az esély arra, hogy egy második spanyolnátha pandémia újra komoly pusztítást okozzon. A tudósok ma már birtokában vannak az eredeti kórokozónak, amelynek „újraélesztése" és genetikai feltérképezése kilenc évig tartott. Ehhez a járványban elhunyt katonák tüdőszöveteit, valamint egy 1918-ban elhunyt és jégbe fagyott kanadai asszony holttestét használták fel, amelyben konzerválódtak a vírusok, fertőzőképességüket azonban nem őrizték meg.

A Magyar Honvédség főepidemiológusa elmondta azt is, hogy a spanyolnáthát követően is voltak nagy világjárványok a XX. században. 1957-ben „ázsiai influenzával", amellyel szemben csak a 65 éven felüliek rendelkeztek némi immunitással. Szerencsére ez a járvány a spanyolnáthához képest jóval kisebb halálozással járt. A következő nagy járvány a hongkongi influenza volt, amely 1968-ban tört ki és egészen 1969 tavaszáig tartott. Ebben a járványban a megbetegedések súlyossága elmaradt a korábbiakhoz képest, ami azzal magyarázható, hogy a kórokozóval szemben az előző járványban szerzett immunitás némi keresztvédelmet mutatott.
Kisebb járványok is voltak az elmúlt évtizedekben, ezek azonban szerencsére nem okoztak pandémiát. Mint a Magyar Honvédség járványügyi szakemberétől megtudtuk, 1976-ban az Amerikai Egyesült Államok egyik katonai bázisán kirobbant    „sertésinfluenza" vírust a spanyolnátha kórokozójával hozták kapcsolatba, járvány azonban szerencsére nem alakult ki. 1977-ben pedig az úgynevezett „orosz-influenza" zajlott le, amely visszatérést jelentett a spanyolnátha H1N1 törzséhez – az ázsiai vírus a H2N2, a hongkongi influenza pedig a H3N2 törzsből került ki –, s bár nagyszámú megbetegedést okozott, nem lett világjárvány.

Aztán 1997-ben egy addig szokatlan jelenséget figyeltek meg az epidemiológusok. A korábban csak állatorvosi körökben ismert madárinfluenza vírusok Hongkongban hatalmas pusztítást végeztek a baromfiállományban és a H5N1 törzs emberi megbetegedéseket is okozott. Bizonyíthatóan 18-an betegedtek meg a madárinfluenzában, hatan pedig életüket is vesztették. Ekkor látott napvilágot az a feltételezés, hogy az avián influenza törzseknek korábban is volt valamilyen szerepük a pusztító világjárványok kialakulásában. S bár a szakemberek komoly madárinfluenza-világjárványtól tartottak, szerencsére nem alakult ki pandémia.

Nem úgy a 2009. áprilisában megjelent, kezdetben tévesen sertésinfluenzának nevezett vírus esetében. A H1N1 törzs új variánsa hamar globális járványt okozott, és a Járványügyi Világszervezet 2009 júniusában pandémiának minősített. A járvány első szakaszát 2010 nyilvánították befejezettnek, ezen időszak alatt a vírussal bizonyíthatóan összefüggő halálesetek száma meghaladta a 18 ezret. Bár pillanatnyilag nem világjárvány a H1N1, Meglécz doktornő szerint bármikor újra erőre kaphat, annak azonban kicsi az esélye, hogy az 1918-ban kezdődött spanyolnátha erősségű világjárvány törjön ki.

 Fotó: Archív