„Szerencsére elkerültük az éles bevetést”

A légvédelmi rakéta fegyvernem szükségessége mikor vetődött fel, mik voltak megalakításnak fő okai?

A második világháború tapasztalatai hozták azt a felismerést, hogy a légtérben folyó küzdelem a hadműveleteknek a szerves része, ugyanolyan fontosságú, mint a szárazföldi harc. Ezért a második világháború végére a légi támadó harc, valamint az ellene való hatékony tevékenység új értelmezést és hangsúlyt kapott. A repülő eszközöknél a nagy sebesség megjelenése, a manőverező képesség fokozódása az ellenük való tevékenységben új haditechnikai eszközök rendszeresítését tette szükségessé. A nagysebességű repülő eszközök megjelenése miatt, az idő-tényező nagyon előtérbe került. Voltak eszközök a második világháborúban, amelyek akkor még hatékonyak voltak, de gyorsan jönnie kellett olyan fegyvereknek, amely az új kihívásoknak is megfelel. A régi csöves technika ezeknek a kihívásoknak már nem tudott eleget tenni, valami új kellett, ami gyorsaságban és főleg magasságtartományban többet tud. A második világháború egy másik tapasztalata volt az, hogy ha az ellenség kivívta a légi fölényt, akkor a légvédelmi tüzérség önmagában már nem volt képes az elhárító feladatát teljesíteni. Ezért a légvédelem számára elengedhetetlen feltétellé vált a vadászrepülők és a légvédelmi tüzérek együttműködése. Alap igazságként mondhatjuk ki itt is, hogy a védőfegyverek mindig el vannak maradva a támadó fegyverekhez képest, a támadó fegyverek minőségi fejlődése kényszeríti ki a védő fegyverek fejlesztését. Ez a helyzet alakult ki a második világháborút követően is, amikor az úgynevezett „rakéta-meghajtásos" repülők megjelentek.

Magyarországon mik voltak a kezdetek?

Egy biztos, a fegyvernem felállítását 1945 után a nulláról kellett kezdenünk, mert ami ilyen eszközünk a második világháborúban volt, azt elvették tőlünk. 1947-48 fordulóján kezdődtek el a viták a légvédelmi tüzérség újjászervezéséről. A viták megindítását az indította el, hogy a déli határszélen nagyon sok berepülés történt az ország légterébe, illetve ezekben az években Jugoszláviával kiélezett politikai ellentétek időszakát éltük. Ennek következtében alakult meg az Országos Légvédelmi Központ és kezdték el a légi helyzet folyamatos figyelését, ellenőrzését vizuális és akusztikus eszközökkel.Az 50-es években a légvédelmi erők fejlődésére két tényező volt nagy hatással. Az első a helyi háborúk tapasztalatai, ahol előtérbe került a harc a légi uralomért. A helyi háborúk kezdeti időszakában a légierő rendszerint nagy kötelékekkel, tömegesen és több irányból mért csapásokat a politikai-közigazgatási központokra, fontos hadiipari objektumokra. A másik az atomfegyver megjelenése és elterjedése, aminek következtében a potenciális ellenség ereje, csapásmérő képessége jelentősen meg növekedett. A légvédelem fő feladatává ezért az atomhordozó repülőgépek megsemmisítése lett, ami megkövetelte a nagy találati pontosságot és a nagy magasságon tevékenykedő repülőgépek elleni harcba lépés lehetőségét. A hagyományos tüzérség nem volt képes nagymagasságon hatékonyan megsemmisíteni a légi célokat, ezért előtérbe került a légvédelmi rakéták alkalmazásának a szükségessége. Az első légvédelmi rakétákat 1960-ban telepítették és ettől kezdődően a honi légvédelem egyik alapvető fegyvere a közepes hatótávolságú rakéta lett.

A rakétatechnikát mindig nagy titoktartás övezte. Különleges rezsimintézkedésekkel védték azokat a tüzér osztályokat, ahol telepítették ezeket az eszközöket. Mi indokolta ezt a nagy óvatosságot?

Mire volt képes technikailag ez a rakéta?

Ez a rakétakomplexum képes a megsemmisítési zónájába berepülő légi támadóeszközöket nagy valószínűséggel megsemmisíteni évszaktól, napszaktól és időjárástól függetlenül. Ez az ötkabinos változat 3000 métertől 20000 méter magasságig, valamint az 5 és 34 kilométeres ferde távolságok között, a maximum 520 m/sec sebességgel tevékenykedő célok esetén biztosítottak megsemmisítési lehetőséget. Ez már egy új minőség volt a csöves technikához képest.

Melyik időszak volt a fegyvernem életében a legdinamikusabb fejlesztés időszaka és ezt te hogyan élted meg?

A fejlesztések több szakaszra oszthatók. 1960-65 között egy jelentős mennyiségi fejlesztés történt, aminek az volt a jellemzője, hogy kialakításra került a Budapest-Dunaújváros és a Borsodi tűzrendszer. Az első tíz, a második 4 légvédelmi rakétaosztály segítségével volt hivatott biztosítani a védett városok légvédelmét.Ezt követte az 1965-77 közötti időszak, amikor a fejlesztések abba az irányba mentek, hogy kis és földközeli magasságon támadó repülőgépekkel szemben is képesek legyenek a légvédelmi csapatok tevékenykedni. Ezt a világban folyó helyi háborúk tapasztalatai kényszeríttették ki, mert meg növekedett a földközeli magasságon támadó eszközök száma.1977-88 között egy újabb minőségi fejlesztési időszak következett. Reagan elnök csillagháborús fegyverkezési programja miatt éleződött a légi támadó és védőfegyverek fejlesztésének és rendszerbe állításának párharca. A szemben álló felek újabb korszerű repülőgépeket és pusztító eszközöket rendszeresítettek, ezeket a helyi háborúkban próbálták ki. Az egyre bonyolultabbá váló légvédelmi harc szükségessé tette a harc vezetésének automatizálását és ebben segített a VEKTOR, valamint a SZENYEZS rendszer.Gyakorlatilag minden átfegyverzés személyesen is érintett. Amelyik technika megjelent a rendszerben mindegyik átképzésén részt vettem a Szovjetunióban a Volhovtól a Vegáig. Az C-300-as tanfolyamot is elvégeztem Kalinyinban, ennek már minden rendszerbe állítási terve megvolt, Mezőfalvára telepítették volna. Sok éleslövészeten vettem rész a Szovjetunió lőterén. Abban a dologban szerencsésnek tartom magam, hogy élesben nem kellett bizonyítani, hogy mire vagyunk képesek ezekkel az eszközökkel. Egyedül a dél-szláv válság idején volt egy kicsit feszült a helyzet, de elkerültük az éles bevetést.