Új terror-doktrínát hozott a beszláni túszdráma

Az a fajta, túszszedéssel kezdődő, és nagyszámú civil halálával végződő terrorista akció, mint amilyen a beszláni túszdráma volt, annak ellenére ismeretlen volt az Orosz Föderációban, hogy a Kaukázus térsége sosem volt békés – mondta a honvedelem.hu-nak Rácz András. A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa hozzátette: a Szovjetunió megszűnését követően az első igazán látványos akció a bugyonovszki támadás volt, amikor is a Samil Bászájev vezette csecsen milicisták az egész várost elfoglalták. Az 1995-ös akcióban az 1500 civil túszt fél évig tartották fogva a város kórházában. Az orosz szabadítóakcióban mintegy százharmincan haltak meg. Beszlánnak egyébként főként a nagyszámú gyerekáldozat miatt volt kiemelt pszichológiai jelentősége – fogalmazott a szakértő.

Rácz András ennek kapcsán megjegyezte: a túszmentő akció után elmenekülő terroristákkal vagy még a helyi lakosok végeztek, vagy a szövetségi hatóságok likvidálták őket az akció után néhány nappal, héttel később. Éppen a beszláni tragédiára vezethető vissza az orosz nem hivatalos megközelítés, mely szerint a hatóságok a terroristákkal nemhogy nem tárgyalnak, de egyenesen a megsemmisítésükre törekednek. Ennek értelemszerűen erős elrettentési célzata is van. Ugyanakkor – amennyire tudható – ezt a megközelítésmódot az orosz hatóságok nyíltan soha nem vetették papírra. Azonban Rácz András utalt arra, hogy a mindenkori orosz elnök szavának rendkívüli súlya van, s Vlagyimir Putyin e szavak kimondásakor hivatalban lévő elnök volt. A szakértő ugyanakkor kiemelte: a beszláni típusú terrorakcióra nem volt felkészült az orosz hatóság, igaz, – szerinte – a világ egyetlen kormányzata sem lett volna képes a helyzetet tökéletes biztonsággal kezelni. A nagy létszámú, civilek ellen irányuló terrorizmus elleni védekezés mechanizmusa ugyanis a mai napig kidolgozatlan. Ennek a felkészületlenségnek eklatáns példája volt 2002-ben a Dubrovka utcai színház elleni támadás Moszkvában.

Mint emlékezetes, 2002 októberében száznál is több halottat követelt a moszkvai intézmény ellen elkövetett merénylet és az azt követő mentőakció. Rácz András hangsúlyozta: a színház ostrománál bevetett gáz összetételét még az egészségügyiekkel sem közölték, és – részben – ennek volt betudható a sok áldozat. Beszlán esetében azonban már jobban felkészültek az orosz hatóságok – fogalmazott a szakértő, hozzátéve, hogy ott és akkor valószínűleg egyszerűen valami balul sikerült, s ennek a balszerencsének is volt köszönhető, hogy a túszmentés nem a terveknek megfelelően zajlott le. Az első, az épületen belül bekövetkezett robbanás ugyan kiszámíthatatlan volt, de mind szervezetileg, mind pedig az egészségügyi ellátás megszervezésében sokkal előrébb jártak már az orosz hatóságok, mint 2002-ben. A két eset kapcsán az is érdekes lehet, hogy egy-egy balul sikerült terrorista mentőakció mennyire vet(het)i vissza a hatóságok, a rendőri szervek elfogadottságát. Rácz András szerint ez a kérdés igazán csak demokráciákban releváns. Oroszország – szavai szerint – viszont ilyen téren csak korlátozottan demokratikus.

Rácz András szerint az orosz hatóságok egyre jobb felkészültségét és hatékonyabb fellépését jól jellemzi a nem sokkal a beszláni túszejtés után bekövetkezett nalcsiki támadás elleni fellépés. 2005 októberében néhány tucat fegyveres rohanta le a települést. Ezt követően nem sokkal a helyszínen teremtek az orosz különleges erők alakulatai és visszaverték a támadást. Mindez a szakértő szerint azt jelzi, hogy az ilyen alakulatok reagáló képessége, felszereltsége sokkal jobb, mint korábban volt. Az oroszországi terrorizmus ugyanakkor szinte elválaszthatatlan a kaukázusi eseményektől. A szakértő hozzátette: a térségben érdemes különbséget tenni a radikális iszlámhoz köthető erőszak (mely főként Csecsenföldön és kisebb részt Dagesztánban van jelen), valamint az egyfajta függetlenségi harcként megélt terrorizmus között. Ráadásul ez utóbbi esetében a katonai egységek, rendőrjárőrök ellen elkövetett támadások nem a terrorizmus, hanem az irreguláris hadviselés körébe tartoznak – fogalmazott Rácz András, aki szerint az ottani harci cselekményeket tovább árnyalják a klánok és szervezett bűnözői csoportok közti háborúskodások.

Bár a helyi hatóságok vélhetően könnyen megkülönböztetik egymástól ezeket az akciókat, a külső szemlélők számára ez már egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ráadásul bármiféle típusú fegyveres akció negatívan befolyásolja a térség stabilitását. Rácz András szerint a kitörési pont az lehet, ha valamiféle egyezséget kötnek az orosz hatóságok a kaukázusi vezetőkkel. Kevésbé szofisztikáltan ez csupán annyit jelent, hogy megvásárolják az ottani vezetést. A szakértő szerint ehhez kapcsolódik az is, hogy az orosz hadseregben az utóbbi időben csecsen alakulatok tűntek fel. Mióta egyébként az oroszok hozzájárultak az afganisztáni háborúhoz, sokkal kevesebb kritika is éri őket, sokkal kevesebbszer tűnnek fel a kaukázusi politikájuk miatt a nemzetközi hírekben. Hagyományos értelemben vett, nyugati típusú demokráciát valószínűleg nem lehet a térségben kialakítani, ez nem is látszik célnak, de bizonyos stabilitás elérhető – fogalmazott Rácz András.