Utazik, bélyeget gyűjt és nyilatkozik

A Budapesti Corvinus Egyetem, vagyis korábbi nevén a Közgazdaságtudományi Egyetem Fővám téri épületének egyik irodájában ülünk le beszélgetni. Mint mondja: mehettünk volna akár kávézóba is, de ott nem érezné magát annyira otthon, mint saját „főhadiszállásán", az egyetem védelemgazdasági tanszékén.

Nógrádi Györgyöt leginkább, mint az újságírók által legtöbbet foglalkoztatott biztonságpolitikai szakértőt ismerheti a tévénéző, a rádióhallgató és az újságolvasó. Kevés olyan, biztonságpolitikai vonatkozású kérdés van, amelynek kapcsán ne nyilatkozott volna még a médiumokban. Pedig – mint elárulja – ő leginkább közgazdásznak tartja magát.

A koldusszegény generáció tagja

– Középiskolában szinte minden országos tanulmányi versenyen elindultam és a többségét meg is nyertem, amire a mai napig nagyon büszke vagyok – árulja el, majd hozzáteszi: érettségi után a Közgázra jelentkezett, amely már akkoriban is „elit" egyetemnek számított. Minden vágya az volt, hogy a nemzetközi szakon tanulhasson. Szerencsére ez sikerült is neki. Igaz a sikerhez kellett az orosz, az angol és a német nyelvből megszerzett felsőfokú nyelvvizsga is.

Saját bevallása szerint az egyetemen „elképesztően jó" tanárai voltak, akiktől élmény volt a tanulás, s élete legszebb négy évét töltötte hallgatóként a Közgáz falai között. Így nem véletlen, hogy a diploma átvétele után tovább folytatta tanulmányait, s egy év múlva doktorált, majd ezt követően azonnal elkezdte a történelem szakot. 1986-ban kandidált, 1997-ben pedig habilitált, azaz egyetemi docensből egyetemi tanár lett. A doktori címmel egyébként soha nem kérkedett, a mai napig sem szereti, ha az újságokban a „dr." előtaggal jelenik meg a neve.

Oktatóként 1975 óta dolgozik a felsőoktatásban. Öt évig a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tanított, amit rettenetesen szeretett, már csak azért is, mert mint mondja: „Azok a srácok ugyanolyan csibészek voltak, mint én. Együtt jártunk csajozni, bulizni, focizni. Többségükkel, akik még jelenleg is a honvédségnél szolgálnak, a mai napig tartom a kapcsolatot. Amikor találkozunk, felelevenítjük a közös emlékeket, élményeket."

– 1988-ban elnyertem egy ösztöndíjat, három hónapot dolgoztam Németországban. Ez az ország egyébként mindig is a szívem csücske volt, hiszen a német kérdésből írtam az egyetemi disszertációmat, a doktorimat, a kandidátusimat is. Természetesen a kinti kapcsolatok akkor sem szakadtak meg, miután visszajöttem, azóta is gyakran hívnak ki előadásokat tartani, vagy éppen tanítani Németországba. Sőt, hívtak úgy is, hogy maradjak kint végleg. De én nem akartam elmenni Magyarországról, nagyon jól érzem magam itt – meséli, majd arról beszél, hogy húsz évvel ezelőtt, 1989. január 1-jén tért vissza anyaegyetemére, a Közgázra, de akkor már mint tanár.

Utazás – a kedvenc kikapcsolódás

Nógrádi Györgytől megtudom azt is, hogy az elmúlt években nagyon sokat utazott. Mint mondja, ezen utak nagy része szakmai célú volt. Bejárta szinte az egész világot, előadásokat tartott és megismerkedett azokkal a nagy tudású professzorokkal, „akiktől igazán érdemes volt tanulni". Találkozott szinte minden európai és észak-amerikai vezető politikussal. Azonban arra a legbüszkébb, hogy a NATO-ba is meghívták: tartson tájékoztatót a szövetség vezetői számára. Mint mondja: legjobb tudomása szerint, Horn Gyula után ő volt a második magyar, akit ilyen megtiszteltetés ért. És még egy érdekesség: nyolc éve az osztrák védelmi miniszter tudományos tanácsadó testületének tagja – itt sem gyakran fordulnak meg magyarok.

Magánéletében is egyik kedvenc kikapcsolódása az utazás. A világ szinte minden országában megfordult már. Európában csak Albánia, Moldova és Finnország az a három állam, ahol nem járt még. Természetesen vannak kedvencei. Ilyen például Kína, ahova mindig nagyon szívesen utazik, hiszen „álomországnak" tartja. A másik kedvence pedig Izland, ahova a közelmúltban jutott el baráti társaságával. Mint mondja valóságos természeti csoda, amit a gejzírek országában tapasztalt, teljesen lenyűgözte amit ott látott. Persze vannak olyan országok is, ahova nem szeretne még egyszer visszamenni.

Neveket természetesen nem említ, de azt elmondja, hogy az egyik ilyen egy észak-afrikai ország, amely azért nem lopta be magát a szívébe, mert rendkívül kezdetleges volt ott a turizmus. A másik egy közép-keleti ország, amelyben a számára elfogadhatatlan személyi diktatúra uralkodik. A harmadik pedig egy távol-keleti állam, ahol a kaja nem nyerte meg a tetszését, így oda ezért nem szeretne újra visszamenni oda.

Beszélgetés közben kiderül az is, hogy jól ismeri egykori Jugoszláviát és annak utódállamait, hiszen húsz éves korától kezdve közel negyven esztendőn keresztül minden évben, a három nyári hónapot déli szomszédunknál töltötte. Ugyanis idegenvezetéssel kereste kenyerét. Elárulja: elsőéves egyetemista volt, amikor rádöbbent arra, hogy „utazási vágyait" csak úgy tudja kielégíteni, ha idegenvezetőnek áll. Az egy éves képzés elvégzése után küldték el az akkori Jugoszláviába „szerencsét próbálni". Ekkor nagyon megszerette ezt az országot, s közel másfél évtizedig minden nyáron ott vezetett csoportokat. Volt úgy, hogy három hónapra lefoglalt egy egész szállodát, s itt helyezte el a heti-kétheti váltásban érkező turnusokat.

Az utazás mellett Nógrádi György másik hobbija az úszás és a bélyeggyűjtés. Mint elárulja: előbbit néhány éve űzi, utóbbit pedig még gyermekkorában kezdte el, ám jó néhány esztendő kihagyása után csak az elmúlt pár évben vágott bele ismét a gyűjtésbe. Bár tisztában van vele, hogy ez a hobbi manapság nem túl divatos.

Büszke apuka

Nógrádi György rendkívül büszke családjára is. Bár magánéletéről nem nagyon szeret beszélni, annyit azért elárul, hogy 1981-ben nősült meg, kislánya pedig három évvel később 1984-ben született. Ma már nem is annyira kislány, hiszen befejezte a közgázt, s jelenleg állatorvosnak tanul.

A továbbiakban a Budapesti Corvinus Egyetem védelemgazdasági tanszékéről beszélgetünk, amelyet Nógrádi György ugyancsak saját gyermekeként szeret. Mint elmondja: ezen a tanszéken egyebek mellett a Magyar Honvédség számára is képeznek ki szakembereket. Az itt végző fiatal hölgyek és urak – akik rendszerint legalább két nyelvvizsgával és használható tudással rendelkeznek – nagyon „kapósak" a munkaerőpiacon, s nemcsak a honvédségnél, hanem más állami szerveknél, például a rendőrségnél, vagy éppen a miniszterelnöki hivatal különböző részlegeinél is azonnal el tudnak helyezkedni. Legalábbis ezt mutatják az elmúlt évtizedek tapasztalatai.

Emellett a nemzetvédelmi egyetemem végzett fiatal tiszteket is gyakran ide iskolázzák be, hogy a mesterképzés keretében megszerezzék a közgazdasági egyetemi diplomát. Hiszen ennek birtokában biztosan tudnak előrelépni karrierben, rendfokozatban és beosztásban is.

Egészen konkrétan mit is jelent a védelemgazdaság? – teszem fel a kérdést Nógrádi Györgynek, akitől megtudom: a fogalmat szinte minden tankönyv másképpen definiálja, ezért nehéz megmondani, hogy pontosan hogyan is kell értelmezni. Ami viszont tény: az egyetem védelemgazdasági tanszékének tanárai azt tanítják meg a hallgatóknak, hogy ez a szakterület a legkülönbözőbb tudományterületeket, mint például gazdaságpolitika, biztonságpolitika és honvédelem is magába foglalja. Legfontosabb céljuk pedig az, hogy az itt végző hallgatókat felkészítsék arra, a hadseregben a gazdálkodást profi módon végezzék. Ennek érdekében tanítanak nekik katonai logisztikát, katonai számvitelt, valamint a védelemgazdaság makro-, és mikrofolyamatai című tantárgyakat is.

A beszélgetés során természetesen szó esik arról is, hogy Nógrádi György az újságírók által legtöbbet foglalkoztatott biztonságpolitikai szakértő. A „gyökereket" felelevenítve elmondja: a ’80-as évek végén, a jugoszláv válság kirobbanása előtt hívták meg először a Kossuth Rádióba, mint szakértőt. A „bemutatkozás" jól sikerült, azóta gyakori vendég a közszolgálati rádióban. A televíziós szereplések kezdete pedig a 2001. szeptember 11-ei New York-i merényletekkor kezdődött. Azóta gyakran és rengeteg témában mondta már el véleményét a különböző csatornákon. Két csatornát leszámítva – amelyeket természetesen nem nevez meg – szinte mindenhova hívják, s ez bőven kitölti szabadidejét.

Napi több száz oldal olvasnivaló

A különféle újságok és internetes hírportálok újságírói (köztük természetesen a honvedelem.hu munkatársai) is gyakran keresik telefonon – általában heti négy-öt alkalommal –, nincs olyan téma, amely kapcsán nem nyilatkozna szívesen. Azt viszont nagyon sajnálja, hogy Németországgal kapcsolatos kérdésekben még soha nem kellett nyilatkoznia. Pedig – mint mondja – szívesen beszélt volna a most lezajlott államfőválasztásról, vagy éppen az NSZK megalakulásának hatvan éves évfordulójáról. Persze azt is tudja, hogy a mai katonai konfliktusokkal, terrorista akciókkal terhelt világban nem üti meg a médiumok ingerküszöbét a „német kérdés".

Ám a gyakori, biztonságpolitikai témájú nyilatkozatok ellenére Nógrádi György mégis inkább közgazdásznak, mintsem biztonságpolitikai szakértőnek vallja magát. Már csak azért is, mert nagyon nehéz definiálni, mit is jelent a biztonságpolitikai szakértő kifejezés. Főleg manapság, amikor a médiumok nagyon sok emberre „ráaggatják" azt a címet.

– Én úgy érzem – és tisztában vagyok vele, hogy ez sok ember számára sértő lesz –, ma Magyarországon nagyon sok ember biztonságpolitikai szakértő, de a valóságban nagyon kevesen értenek hozzá. Főleg azért, mert aki igazán ért ehhez a kérdéshez, az nem szerepelhet. Hiszen a „profik" a titkosszolgálatoknál, vagy éppen a Miniszterelnöki Hivatalban dolgoznak. És ők természetszerűen nem nyilatkozhatnak a médiumokban. Mellettük vannak még azok, akik kutatóként, vagy éppen egyetemi tanárként érdemelték ki a „biztonságpolitikai szakértő" kifejezést. Közéjük tarozom én is, de a mi tudásunk már korántsem olyan átfogó – hiszen nem mindig kapjuk meg az összes információt –, mint a „profiké". Persze, mi is csak úgy maradhatunk „szakértők", ha napi több száz oldal terjedelmű szakanyagot elolvasunk. Így teszek én is, nap mint nap! – mondja.

Lassan lejár a rám szánt idő, így muszáj befejezni a beszélgetést, amelynek végén azonban még néhány szót ejtünk Nógrádi György terveiről is. Elárulja: ameddig lehet, és ameddig bírja, szeretné tovább folytatni a tanítást az egyetemen. Emellett természetesen biztonságpolitikai szakértőként is megpróbál megmaradni a köztudatban. A legfontosabb azonban természetesen az – emeli ki –, hogy továbbra is szeretné segíteni a lányát a pályáján. Vagyis, hogy befejezze az állatorvosi egyetemet és utána el is tudjon helyezkedni.

Fotó: A szerző és archív