Végső búcsút vettek M. Szabó Miklós nyugállományú altábornagytól

Szöveg: Balatoni Kitti | Fotó: Nagy Gábor | 2021. április 1. 19:28

Katonai tiszteletadás mellett, a járványügyi szabályok betartásával, szűk körben helyezték végső nyugalomra a közelmúltban elhunyt prof. dr. M. Szabó Miklós nyugállományú altábornagyot, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem volt rektorát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rector emeritusát Budapesten, a Fiumei úti Sírkertben április elsején, csütörtökön.

2021. március 9-én, életének 79. évében elhunyt prof. dr. M. Szabó Miklós nyugállományú altábornagy, hadtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A temetésen dr. Pohl Árpád dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja búcsúbeszédében felidézte: a nyugállományú altábornagy életének utolsó pillanatait is az oktatásnak szentelte.

„Ez az a pillanat, amikor mindenki, még a legkeményebb katonák is a könnyeikkel küszködnek. Különösen így van ez, amikor olyan tudós tábornokot kell az utolsó útjára kísérni, akihez egy egész korszak kötődik, és akinek történelmi érdemei vannak a magyar katonai felsőoktatás átalakításában, valamint a magyar katona fejlődésében. A Magyar Honvédség halottjaként búcsúzunk professzor emeritus dr. Szabó Miklós nyugállományú altábornagytól, akit a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem saját halottjának tekint” - mondta búcsúbeszédében a dandártábornok.

„Mindig az elsők között első voltál. Rólad, a napokban írt levélben, Szentes Tamás Széchenyi-díjas közgazdász, az osztály egyik jeles tagja a következőket jegyezte fel: a Hadtudományi Bizottságot ő formálta, és az ő vezetése alatt a Tudományos Bizottság lett osztályunk egyik legszorgalmasabb és leghatékonyabb bizottsága” – emlékezett meg az egykori rektorról dr. Csikány Tamás ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a magyar tudományos közélet nevében.

„A tisztességhez, a becsületességhez, az egyenességhez való ragaszkodást, továbbá azt, hogyan kell a gyermekek jövőjét úgy biztosítani, hogy közben mindvégig megmaradunk az etika napfényes ösvényén, azt feltétlen tőle tanultuk meg. Most, hogy nincs, elképedtem és a lelkem mélyéig megdöbbentem azon a megható, igaz szereteten, amely őt egykori munkahelyén valójában körülvette” – mondta búcsúbeszédében a gyászoló család nevében az elhunyt fia, dr. Szabó Miklós nyugállományú rendőr alezredes.

Prof. dr. Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke, korábbi vezérkarfőnök, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora ekképp búcsúzott az egykori rektortól:

„Váratlanul mentél el, nagy űrt hagytál magaddal. Egy indiai bölcs mondás szerint az élet az, amit kihozol belőle. Iskola, csatamező vagy játszótér. Szabó Miklós altábornagynak mindháromból kijutott. Élete jól példázza az iskolát, folyamatosan képezte magát. Hatalmas katonai és akadémiai karriert futott be. A tábornok és parancsok Szabó Miklós számára kijutott a mondásban megfogalmazott csatamezőből is. Közel két évtizedet töltött el katonai tanintézetek élén, a számos átszervezés próbára tette erejét, tudását. Szükség volt vezetői tapasztalataira, kompromisszumra kész tárgyalástechnikájára. Nagy harcos volt. Nagyon becsültem benne, hogy el tudta választani a szakmai vitákat az emberi kapcsolatoktól” – mondta, majd Takács Tibor versét idézve vett végső búcsút a nyugállományú altábornagytól: „Ember voltál, katona, titkod ez volt. Egykor reményt és bánatot adott, hamvaid fölött legyen tiszta mennybolt és rajta szikrázó hullócsillagok”.

Ezt követően kürtszóval búcsúztak az egykori rektortól.