Vitorlázók, szimulátorok és a felújított katonai futárgép

Szöveg: Szűcs László | 2009. július 1. 22:03

Immár két éve, hogy a nyári hónapokban van néhány olyan hét, amikor a katonai helikopterek és kiképző repülőgépek mellett civil kisgépek is láthatók az MH 86. Szolnok Helikopterbázison. Az ÖHP Repülőfelkészítési Osztálya, a HM Zrínyi Kft. és a Honvéd Sportrepülő Egyesület ilyenkor rendezi meg a Pályára Irányító Repülőtábort.

A Pályára Irányító Repülőtábor története egészen 2002-ig nyúlik vissza. A Magyar Honvédség Repülőfelkészítési Osztálya ekkor rendezett először tábort a repülés iránt érdeklődő fiatalok részére. Akkor még csak három turnusban, mindössze 45-en vehettek részt a rendezvényen. Az elmúlt néhány évben azonban már hat héten keresztül összesen 120 szerencsés fiatal ismerkedhet meg a repülés alapjaival Szolnokon.

A tábor kezdeti célja is megváltozott. Az első években a szervezők mindössze azt szerették volna, hogy a résztvevők testközelből ismerjék meg a katonai repülés mindennapjait, s közben pedig néhányszor – hagyományos vitorlázó repülőgépekkel – a magasba emelkedhessenek. Az elmúlt néhány esztendőben a fő cél azonban a Magyar Honvédség kanadai repülőgép-vezető programjára (NATO Flying Training in Canada – NFTC) való toborzás és előválogatás lett. Éppen emiatt a táborok szervezésébe az elmúlt években már a HM Zrínyi Nonprofit Kft. is bekapcsolódott – árulja el Bali Tamás alezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Repülőfelkészítési Osztály (RFO) kiemelt főtisztje.

A szandai rétről a repülőbázisra

Az alezredessel a szolnoki helikopterbázis kiképzőrepülő századának épületében beszélgetünk. Immár a második éve ez a főhadiszállása a táborlakóknak is. Korábban a város határában található szandaszőlősi repülőtéren rendezték meg a nyári PIR-táborokat, ám a szandai rét elvesztette repülőtér besorolását, így a táborozókat már tavaly is kénytelenek voltak a katonai légibázisra költöztetni.

Van ennek előnye és hátránya is – mondja a fiatal főtiszt. A hátránya leginkább az, hogy amíg Szandaszőlősön a maguk urai voltak, azaz nem kellett senkihez sem alkalmazkodniuk, addig a katonai repülőtéren figyelniük kell a kiképzési repülésre induló vagy éppen onnan visszatérő Mi–17-es szállító-, és Mi–24-es harci-helikopterekre, valamint Jak–52-es kiképző repülőgépekre.

Nagy előnye viszont ennek a helyzetnek, hogy a kiképzőrepülő-századnál jelenleg is tart az NFTC képzésüket tavaly elkezdett vadászpilóta-jelöltek felkészítésének első fázisa, vagyis a Jak–52-es repülőkiképzés. Azaz a táborlakók személyes tapasztalatokat szerezhetnek: mi vár rájuk, ha jelentkeznek a repülőgépvezető-képzésre.

Márpedig Bali alezredes szerint az elmúlt évek statisztikái azt mutatják, hogy a PIR-tábor résztvevőinek jelentős része beadja jelentkezését az NFTC képzésre. Persze a nagyon kemény repülőorvosi vizsgálaton sokan nem felelnek meg, de tény: a kanadai képzésben az elmúlt években részt vett, vagy jelenleg is azt végző leendő magyar vadászpilóták, és helikopter-vezetők nagy része éppen az ilyen nyári táborokon ismerkedett meg a repülés alapjaival és kapott kedvet a pilóta szakmához.

A főtiszttől megtudtuk azt is, hogy az egy hetes táborok tematikája évek óta változatlan. A programra jelentkezett fiatalok hétfőn délelőtt érkeznek meg Szolnokra, s a szükséges adminisztrációs és egyéb teendők elvégzése után már át is esnek az első felszálláson. Keddenként általában a szolnoki bázissal ismerkednek. Meglátogatják a helikopter-zászlóaljakat, s körbenéznek a laktanya közvetlen szomszédságának található repülőmúzeumban is. Természetesen ekkor arra is van lehetőségük, hogy szállító-, és harci-helikoptereken repülhessenek. Délutánonként pedig természetesen ismét oktatóikkal hasítják a kék eget.

A szerda egész nap a repülésé, míg csütörtökön a kecskeméti repülőbázisra, valamint a légijrámű javítóüzembe látogatnak el a táborlakók. E napnak kétségtelenül az a fénypontja, amikor egy AN–26-os szállító-repülőgéppel – kis túlzással – körberepülik az országot. A tábor utolsó napján pedig még délelőtti repülésekkel búcsúznak el egymástól.

Szimulátorokon is

– Az elmúlt évekhez képest idén két kisebb változást építettünk be a programba. Az egyik, hogy a táborlakóknak a

repülések közötti szabadidőben lehetőségük van kipróbálni az osztályon található, különféle szimulátorokat. A másik pedig, hogy péntekenként az MH Összhaderőnemi Parancsnokság repülésbiztonsági osztályának egyik munkatársa tart előadást a fiataloknak. Ebben felvázolja a repülés szépségeit és természetesen a veszélyeit is. Azaz a táborlakók teljes képet kapnak a katonai repülés sajátosságairól – mondja Bali Tamás, akitől megtudjuk azt is, hogy milyen szimulátorokon „repülhetnek" a táborlakók. Az egyik, a különféle toborzó rendezvényekről jól ismert JetFly vadászrepülőgép szimulátor, a másik pedig egy hagyományos, a kisrepülőgépek pilótafülkéjében található műszerek használatának elsajátítását segítő trenazsőr.

A legnagyobb élmény azonban kétségtelenül akkor vár a táborlakókra, amikor beülhetnek az RFO új szerzeményeibe, a tavaly decemberben átadott terem-szimulátorokba. A helikopteres és kisgépes szimulátorban, a nehézségi erőhatásokat leszámítva, szinte valósághű körülmények várják a táborlakókat – köszönhetően a térhatású kivetítőknek. És ami a legfontosabb: ezekben a szimulátorokban a világ szinte valamennyi katonai és polgári repülőterének digitalizált képe benne van, így akár Szolnokról, akár Kecskemétről, de akár New York-ból is startolhat a „pilóta".

Bali alezredestől megtudom: természetesen e terem-szimulátorokat nemcsak a PIR-táborok résztvevőinek kedvéért állították rendszerbe, hanem nagy szolgálatot nyújtanak az NFTC kiképzés első fázisában is. A vadászpilóta és helikopter-vezető jelöltek ugyanis így a repülés legalapvetőbb fogásait már az első felszállás előtt, a szimulátorokban kézség szinten elsajátíthatják.

Repülés, repülés, repülés

Miközben beszélgetünk, az épület előtt beindul a „nagyüzem". A húsz táborlakó éppen most érkezett vissza az irányító toronyból, ahol az ügyeletes meteorológustól megtudták, milyen idő vár ma rájuk. Jó hírt kaptak: délelőtt szinte zavartalan lesz a napsütés, csak késő délutántól lehet számítani kisebb záporra, zivatarra. Azaz ma szinte egész nap a levegőben lehetnek.

A rövid reggeli eligazítás után, az előre kidolgozott repülési tervtáblának megfelelően néhányan azonnal elindulnak a gépekhez. Természetesen nem egyedül emelkednek a magasba, minden táborlakót egy-egy „profi" oktatópilóta kísér, akik vagy még ma is aktív, vagy pedig már nyugállományú, de évtizedes tapasztalattal és több ezer repült órával rendelkező katonai vadászpilóták, helikopter-vezetők.

Az oktatók egyébként valamennyien a Honvéd Sportrepülő Egyesület tagjai. A pilóták mellett a HSE biztosítja a gépeket is az idei PIR-tábor mind a hat turnusában. Egyszerre három darab Falke típusú motoros vitorlázó géppel és egy négyszemélyes, ZLIN–143-as motoros repülőgéppel repültetik a táborlakókat. Utóbbi gépről tudni kell, hogy egykoron a Magyar Néphadsereg kötelékébe tartozott, s a tököli alakulat futárrepülőgépe volt. A Honvéd Sportrepülő Egyesület néhány esztendővel ezelőtt vásárolta meg, s a kecskeméti MH Légijármű Javítóüzemben elvégzett nagyjavítás után szállhatott fel ismét. Természetesen a HSE tagjai az esetleges meghibásodásokra is gondoltak, tartalék gépként készenlétben áll két darab Falke és egy kétüléses ZLIN–42-es is.

Időközben az első Falke már be is indítja a hajtóművét, és a gép elindul a kifutópálya felé. Mégpedig úgy, ahogy kell, szabályosan: a pilóta a gép első kerekét a guruló út közepére felfestett sárga színű vonalon, az úgynevezett gurulási vonalon tartja. Elérve a startvonalat, a gép megáll. A pilóta minden bizonnyal engedélyt kér és kap a toronytól a felszállásra. Felbőg a motor, az apró gép nekilódul, majd néhány száz méteren belül a levegőbe emelkedik. Pár másodpercen belül el is tűnik az ember szeme elől…

Ekkor mi a ZLIN–143-assak indulunk utánunk. Pilótánk, Körösi József alezredes segítségét kértük, hogy néhány

fényképet készíthessünk a levegőben lévő Falkéról. Körösi alezredes, vagyis ahogy mindenki ismeri, Csücsör indít és rövid időn belül elstartolunk mi is. Szolnoktól néhány kilométerre észak-keletre, a kijelölt légtérben akadunk rá a motoros vitorlázóra. Elkészülnek a szükséges felvételek, s máris indulunk vissza a katonai repülőtérre, hogy ne vegyünk el sok repülési időt a táborlakóktól.

Az apró, négyüléses gép szinte döccenés nélkül ér földet, érződik, hogy pilótája több ezer órát töltött már a levegőben. Csücsör ugyanis 1977 és 2000 között a haderő vadászpilótája volt, MiG–21-esen repült Taszáron és Pápán. Még ma is aktív katona, a Hungarokontroll Zrt. légtérgazdálkodással és elosztással foglalkozó csoportjának tagja. Emellett pedig a pályára irányító repülőtáborok állandó résztvevője, a mostani az ötödik, amelynek végrehajtását oktatóként segíti. Mind mondja, minden nyáron egy-két hetet igyekszik eltölteni Szolnokon, hiszen igazi „megszállottként" az a célja, hogy minél több fiatallal megismertesse és megszerettesse a repülést.

Igazi pörgés van a betonon: a gépek egyszerre fél órát töltenek a levegőben, majd landolnak, s egy új táborlakó máris beülhet az oktató mellé. A folyamatos „üzem" csak a tankolások alkalmával szakad meg rövid időre. Szerencsére a tábor résztvevői nagyon élvezik a repülést, szinte ki sem lehet „robbantani" őket a repülőgépek fülkéiből.

Mindenki legalább hat-hat órát a levegőben tölt a tábor egy hete alatt – tudom meg a beton szélén állva Bali Tamás alezredestől, aki velünk együtt szemléli az eseményeket –, bár ebben az időben természetesen benne van a helikopterekkel, illetve a szállító-repülőgéppel repült idő is.

Ketten a húszból…

Újabb két Falke landol a szolnoki betonon. Az egyikből egy ifjú hölgy szál ki, mosolya – ahogy mondani szokás – körbeér a fején. Elárulja: rettenetesen élvezte a levegőben töltött harminc percet. A 19 éves Szekeres Dorottya egyébként idén érettségizett Szolnokon, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen szeretne továbbtanulni, hivatásos katonaként kíván dolgozni. Éppen ezért döntött úgy, hogy megnézi: milyen is a katonai repülés. Nagyon kíváncsi volt a helikopterekre és a vadászrepülőgépekre is.

– Eddig csak utasszállító repülőgéppel repültem, de mindenképpen szerettem volna kipróbálni azt is, milyen érzés egy „picike" géppel a levegőbe emelkedni. Egyik ismerősömtől hallottam a táborról, s szinte azonnal eldöntöttem, hogy jelentkezem. Szerencsém volt, már a második turnusba bekerültem – meséli Dorottya, akitől megtudom azt is, hogy szülei nem örültek a döntésének, de szerencsére nem is próbálták meg lebeszélni arról, hogy részt vegyen a PIR-táboron.

Dorottyának egyébként eddig az tetszett a legjobban, amikor Mi–24-es harci helikopterrel repültek. Mint mondja: igazán nagy élmény volt a terepkövető repülés.

A másik géppel repülő Kassai Gergely viszont az AN–26-ossal történő repülést várja a legjobban. A 23 éves fiatalember,

aki a veszprémi Pannon Egyetem végzős, műszaki informatika szakos hallgatója, már beadta a jelentkezését az NFTC-programra, sőt – mint elárulja – a repülőorvosi vizsgálata is sikerült, mégpedig a legjobb, úgynevezett 1/A minősítést kapta. Azaz egészségileg alkalmas vadászpilótának. Sajnos azonban idén szeptemberben még nem tudja elkezdeni a vadászpilóta-képzést, mert még nem fejezte be egyetemi tanulmányait.

– Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de én tényleg már egészen kicsi korom óta vadászpilóta szeretnék lenni, s úgy tűnik, hogy ez az álmom hamarosan meg is valósulhat. Egyszerűen imádom a repülést, annak minden formáját – lelkendezik Gergely, akitől megtudom azt is, hogy ő már rutinos táborlakó. Három évvel ezelőtt már itt volt Szolnokon, az akkori PIR-táborban. Sőt, igazából akkor döntötte el végérvényesen, hogy egyszer majd jelentkezik az NFTC-programra.

Mielőtt elbúcsúznánk a táborlakóktól, Bali alezredestől még megtudjuk: július első napján lejárt a jelentkezési határidő a PIR-tábor negyedik, ötödik és hatodik turnusára. Mint minden évben, idén is jóval többen jelentkeztek, mint ahány helyet biztosítani tudnak. Mindez persze örömmel tölti el őket, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy nagyon sok fiatal érdeklődik a katonai repülés iránt. Olyan fiatalok, akikből egyszer talán vadászpilóta, vagy éppen helikopter-vezető lesz a Magyar Honvédség alakulatainál…