Az Atlanti-óceán átevezésére készül Havasi Gergő szakaszvezető

A tartalékos katona a kihívás teljesítésével szeretné a honvédséget jellemző értékeket megmutatni

Szöveg: Sin Bettina | Fotó: Szováthy Kinga, Schöff Gergely, tfse.sport.hu, Havasi Gergő | 2024. szeptember 17. 7:07

Havasi Gergő tartalékos szakaszvezető, a Szeretem, megvédem! toborzókampány arca arra vállalkozik, hogy egy különleges kialakítású hajón 5200 kilométert (!) evezve átszelje az Atlanti-óceánt. Az MH Sportszázad katonasportolójával készített interjúnkban motivációjáról, felkészüléséről és útjának részleteiről kérdeztük.

Hogy született meg benned az elhatározás, hogy teljesítsd ezt a kihívást, amit eddig mindössze néhány magyar csinált végig előtted?

Egy sporttársam ötlete volt, viszont ő időközben meggondolta magát, így újra kellett terveznem az átevezés különböző szegmenseit. Húsz éve versenyszerűen kajakozom, bízom benne, hogy ez kellő fizikai erőnlétet ad ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású kihívást teljesíteni tudjak, amire évek óta vágytam.

Honnan indulsz és hova fogsz megérkezni?

A Kanári-szigetekről indulok és Antigua szigetére érkezek majd a tervek szerint. Antigua és Barbuda, közép-amerikai szigetország, ami az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál helyezkedik el. Ez körülbelül 5200 kilométer evezést igényel. A fizikai felkészülés mellett igyekszem az utazáshoz szükséges lehető legtöbb elméleti tudásra is szert tenni, hogy a nyílt vízen meg tudjak felelni a kihívásoknak.

Milyen hajóval indulsz útnak?

Egy evezőállásos, speciális kialakítású, erre a célra tervezett és épített hajóval, amelyben a lapátok jó messzire kinyúlnak, lehetővé téve az evezést az óceán nagyobb hullámain is. A hajó egykabinos, két méter széles, hét méter hosszú, tőkesúlyos, kormánnyal, tárolórekeszekkel és légszekrényekkel ellátott nyíltvízi evezős hajó.

Ennyi evezés és a szokatlan közeg bizonyára teljesen más, a megszokottól eltérő életritmust igényel…

Így van, például az alvást is teljesen át kell alakítani. A tervek szerint két órát alszom, két órát evezek majd. Fa Nándor, aki körbe vitorlázta a bolygót, hasonlóan átállt erre a ritmusra. Ő mesélte, hogy 15 perces szakaszokra is feloszlik az alvásunk amikor az óceánon vagyunk. Természetesen ez függ az időjárástól is. Az, hogy az emberi szervezet miképpen reagál bizonyos ismeretlen helyzetekre, nehezen jósolható meg előre, én sem tudhatom, leszek-e tengeribeteg vagy miképp bírom majd a hőséget.

Mit fogsz enni? Mit rejt még a hajó az életben maradáshoz?

Magas kalóriatartalmú, sűrített, előre elkészített ételeket viszek magammal. Fehérjét, energiaszeleteket, konzerveket. A vizet víztisztító rendszer biztosítja majd, tisztított óceánvizet fogok inni, hiszen a szükséges folyadék rengeteg plusz súlyt jelentene és sok helyet foglalna. Ha esetleg megsérülne a hajó, rendelkezésre áll egy életmentő csónak, abban is van víztartalék, ha esetleg várakoznom kell napokig. Néhány allergiával kapcsolatos gyógyszert fogok vinni mérgező állatok csípéseire, és szeretnék minél inkább felkészülni esetleges sérülések ellátására is, de úgy gondolom, ha minden a tervek szerint alakul, akkor mindezekre nem lesz szükségem.

Féltenek a szeretteid?

Édesanyám, mikor először említettem, hogy mit tervezek, aranyosan csak annyit mondott: „nem mehetsz”. Természetesen azóta nagyon támogatóan áll az átevezéshez, mert tudja, hogy komolyan veszem és ez a részemről jól megfontolt elhatározás. Engem folyamatosan hív a természet, megcsináltam az El Camino zarándoklatot is. Sokszor itthon is napokat töltök túrázással a hegyekben. Ha a természetben vagyunk, egy olyan plusz töltés kapunk az ott jelenlevő energiákból, amit ha ötvözünk azzal, hogy figyelmünket befelé fordítjuk, arra hogy mit érzünk, gondolunk a világról, akkor rövid és hosszútávon is meghálálja magát az az önismeret, amit így szerezhetünk.

A kalandvágyon túl mi a célod az úttal?

Óriási kaland és tapasztalás egy ilyen út. Szeretném a projektem körüli figyelmet jó célokra fordítani. Azokat az értékeket kommunikálni, amiket a Magyar Honvédség is képvisel. Jó példát mutatni és motivációt adni másoknak. Persze, az életben sok dolog nehéz, ahogy ez az út is, és sokat csalódhatunk az utunk során, ki-ki a sajátján, de van egy olyan meggyőződésem, hogy a belső világunkon kell dolgozni, hogy a dolgok kívül változni tudjanak. Nekem ez az út egy belső utazás is, sőt, leginkább az. Szeretném, ha ez bennem olyan változást hozna, amitől még jobban értékelem majd az életemet és mindent, ami körülvesz. Szeretnék ebből a gondolkodásból is átadni itthon az embereknek. De ehhez nekem is változnom, fejlődnöm kell. Ez az út ezt a célt szolgálja.

Több mint két hónapot leszel egyedül. Az ilyen hosszú magány félelmetesen hangzik.

Nem leszek egyedül, hiszen megkerestem Szabó Norbit, aki már átkajakozta az Atlanti-óceánt, azzal a kérdéssel, hogy lenne-e a társam ebben az átevezésben és beleegyezett a közös kihívásba. Amúgy az egyedüllét nagyon hasznos dolog. A külső ingerek elviszik a figyelmünket a befelé fordulástól. Ezért meg kell tanulnunk egyedül lenni, „jóban lenni” magunkkal. Egyre hosszabb időt így töltve rájövünk, hogy mekkora mentális erővel jár a magány. Az élet nagyon egyszerű, nagyon szép és nagyon boldog is tud lenni. Ez legtöbbször fejben dől el.